The City is for All Hungarian activists group (AVM) protested with a petition against the killing of four housing activists in front of the South African Embassy, on the 24^th of November, 2014. The assassinations raised global attention, and last week a series of solidarity actions took place in Chicago, London, and New York to pay tribute to the victims.

A Város Mindenkié (AVM) csoport 2014. november 24-án hétfőn a Dél-afrikai Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége előtt petícióval tiltakozott négy lakhatási aktivista meggyilkolása ellen. A merényletek a nemzetközi közvélemény figyelmét is kiváltották, az elmúlt héten a dél-afrikai áldozatok előtt tisztelegtek Chicagoban, Londonban és New Yorkban is.

A Közélet Iskolája számomra sosem látott kezdeményezés. József Attila jut eszembe róla. Ha József Attila arra született, hogy költő legyen és költőként tanítsa az embereket, úgy ebben a hatalom sem tudta megakadályozni. Mélyben rejlő erőket érzek a történésekben és nem egy kis ember akarnokoskodását. Miután Szegeden eltanácsolták az egyetemről, azután csak azt írhatta, hogy "egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani". Számomra ma ez a Közélet Iskolája.

A Város Mindenkié csoport szolidaritási akciót szervez a közelmúltban meggyilkolt dél-afrikai lakhatási jogi aktivisták mellett. Elfogadhatatlan, hogy létezhet olyan állam, amely a legszélsőségesebb elnyomással lép fel az alapvető politikai jogaikkal élő állampolgáraival szemben. Elfogadhatatlan, hogy a dél-afrikai lakhatási mozgalom aktivistáinak élete veszélyben van. Tiltakozzunk közösen az állampolgári jogok gyakorlását elnyomó rendszerek ellen és fejezzük ki szolidaritásunkat a társadalmi változásért mindezek ellenére küzdő emberekkel, az áldozatok családjával és közösségeikkel.

Thuli Ndlovu-t az otthonában lőtték agyon idén szeptemberben. Nem baleset történt, ő maga korábban megjósolta, hogy ez fog történni, úgy érezte, a változásért folytatott küzdelme miatt célponttá vált. Ez a petíció az igazságszolgáltatásról szól – neki és másoknak.

A csoportunk képviseletében hárman utaztunk Berlinbe 2014. október 28-31. (kedd-péntek) között két civil szervezet meghívására. Két előadásunk mellett lehetőségünk volt észak-berlini szociális intézményeket megnézni.

2014. október 16-án csütörtök este Pósfai Zsuzsi és én (Cs. Ági) beszálltunk a Ryanair Légitársaság fapadosnak nevezett járatára, ami 21:30- kor indult velünk Londonba. Szerencsésen megérkeztünk és meg is találtuk a buszt, amivel az első féléjszakás szállásunkhoz elvitt (ez volt már pénteken jó hajnal 2 óra). Ez egy olyan ház volt, ami egy ún. szociális lakástársaság (ők birtokolják Angliában a szociális bérlakások nagy részét) tulajdonában van, viszont üresen állt, mert felújításra (és utána piacon alapon való kiadásra!) vár.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága jelentésében arra szóltja fel a magyar államot, hogy az anyagi, lakhatási problémákkal küzdő családoktól ne válasszák el gyermekeiket, hiszen az ellentétes a Magyarország által is ratifikált ENSZ Gyermekjogi Egyezménnyel és egyben a magyar gyermekvédelmi törvénnyel. A családból kiemelés helyett az állam szociális bérlakásokat, a családokat támogató intézkedéseket és megfelelő szociális juttatásokat biztosítson a rászoruló háztartásoknak. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának idén A Város Mindenkié csoport is küldött jelentést, amelyben hangsúlyoztuk: annak ellenére, hogy jogellenes a szülők anyagi, lakhatási gondjai miatt gyermekeket állami gondozásba utalni, ez a magyarországi gyermekvédelemben mindennapos gyakorlat.

 2014. július 02-án megtisztelő feladatnak tettünk eleget. Magyarországon járt az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa, Nils Muiznieks Úr és munkatársai, akik A Város Mindenkié csoport aktivistáit kérték fel arra, hogy bemutassák, elmondják a jelenlegi hajléktalansággal összefüggő problémákat, visszásságokat. Fekete Nagy Miklós és én mint hajléktalan aktivisták és Dósa Mariann szövetséges találkozott a Biztos Úrral és kíséretével.