Kérdés: Mi értelme van törvénybe foglalni valamit, ha úgysem tartják be?

Válasz: Igaz, hogy attól még, hogy valami törvénybe foglalva, nem biztos, hogy meg is valósul. A törvényalkotás csak az első lépés a lakhatáshoz való jog érvényre juttatásában. Ha az államot törvény kötelezi valamire, könnyebben felelősségre lehet vonni és valódi, átfogó intézkedéseket kikényszeríteni. A törvény erejét jelzi, hogy az Országgyűlés azért nem fogadta el Módosított Európai Szociális Karta lakhatáshoz való jogról szóló 31. cikkét, mert ez kötelezte volna arra, hogy valódi lépéseket tegyen. Mindez jól mutatja, hogy a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása nagyrészt politika akarat kérdése.

Franciaországban a lakáspolitika a második világháború óta fontos helyet foglal el a közpolitikák között, és számos dimenziója van a lakbértámogatástól az ingatlanbefektetések szabályozásán és a kedvezményes/irányított hiteleken át a bérleti díj maximalizálásáig. A szociális bérlakás-szektor ennek a kiterjedt lakáspolitikának csak az egyik, ám nagyon fontos eleme. A francia politikai gondolkodásban a lakhatás ügye három szempontból is kétségbe vonhatatlanul közügynek számít: társadalmi (hiszen mindenkinek alapvető szükséglete, a lakás a társadalom működésének egyik alapköve), gazdasági (az építőipar a gazdaság egyik legnagyobb tőkét mozgató szektora, és az egyes háztartások is a lakásra költenek a legtöbbet, aminek a pénzügyi piacokra is hatása van), és az épített környezeti/városi (az épületek alapvetően meghatározzák egy város kinézetét, működésmódját).

There is a housing crisis in Hungary today. Thousands of people live on the streets and in shelters, hundreds of thousands are terrified of the prospect of eviction or having to look for shelter in crowded, unhealthy apartments because they do not have any alternatives to the market price apartments and mortgages. The ratio of public housing is one of the lowest in the European Union (3%), and the number of empty, unused private and municipally owned apartments is increasing.

The Város Mindenkié (The City is for All) demands the development of a comprehensive housing policy from each and every local and the national government which would provide protection against massive unemployment and enables low income households to access to affordable housing via the expansion of social housing.  One of the first steps would be the utilization of the unused, vacant buildings and apartments of the local governments and the inciting of establishing social tenancies in vacant, privately owned properties.

The AVM’s recommendations for the utilization of vacant apartments:

The registration of the vacant real estates and the publication of the statistical data.

The goal of the register is to gain information on the real estates which have been abandoned for a longer period of time (sometimes, even for years) for the local governments and the civil organizations in order to make these homes available for the programs concerning the utilization of empty apartments.

Granting temporary tenancies of the apartments, which are waiting for renovation or demolition, in public housing programs.

Instead of leaving certain apartments empty for years by citing plans for future demolitions, so called temporary tenancies should be established with indigent tenants. The contract could be for a single year (with options for renewal) for extremely benevolent rentrates or merely for the overhead charges. While this wouldn’t be a permanent solution of the tenants, it would win the them enough time to accumulate some saving or to look for other solutions. The bottom line is, do not evict the tenants until right the actual works begin to be conducted.

Surveying the requirements of turning non-inhabitable buildings into habitable residences.

Local governments should conduct a survey on the possibilities of turning state-owned, uninhabitable buildings into residences. Those which are not upgradeable are to be made available to civil organisations and small businesses which could energize the city.

Ma Magyarországon lakhatási válság van. Több ezer ember él az utcán és hajléktalanszállón, több százezren rettegnek a kilakoltatástól vagy húzzák meg magukat zsúfolt, egészségtelen lakásokban, mert a piaci árú albérletre és a jelzáloghitelre gyakorlatilag nincsen alternatívájuk. A szociális bérlakások aránya európai szinten Magyarországon az egyik legalacsonyabb (3%), és az üres, kihasználatlanul álló önkormányzati és magántulajdonú lakások száma nő.

A Város Mindenkié üdvözli, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat a LÉLEK Programmal példát mutat a többi önkormányzatnak és a hatósági eszközök hiábavaló erőltetése helyett végre kiveszi részét a területén hajléktalanná vált emberek támogatásából. A program gyengeségei ellenére fontos lépés lehet ahhoz, hogy a hajléktalan emberek megfelelő lakhatáshoz jussanak. Mindezzel együtt nem szabad elfelejteni, hogy a rászorulókra összpontosító és országos hatályú lakáspolitika nélkül a hajléktalanság problémája nem oldható meg.

Kocsis Máté az elmúlt évben a hajléktalan emberek zaklatásának programmá emelésével vált hírhedtté. Úgy tűnik, hogy a hajléktalan emberekkel szemben alkalmazott embertelen politikáját a 2011 novemberében beindított ún. Lakhatási, Életviteli, Lelki-segítségnyújtási, Egzisztenciateremtési Közösségi (LÉLEK) Programmal igyekszik (utólagosan) igazolni. Bár a hajléktalan emberek hatósági üldözését még a legjobb minőségű szolgáltatások megléte sem igazolhatja, a program értékelését újszerűsége mellett annak gyors elterjedése (Józsefváros után Ferencváros és Kőbánya is hasonló programot indít), valamint Kocsis Máténak a parlamenti FIDESZ-frakció hajléktalanügyi referensévé történt kinevezése is megkerülhetetlenné teszi.

A LÉLEK program több pozitív elemet is tartalmaz, így például a programba kerülők szociális támogatást és munkalehetőséget is kapnak (ez utóbbit az önkormányzat városüzemeltetéssel foglalkozó szervezeténél). A résztvevők először az önkormányzat által kialakított átmeneti szállóra költöznek, ahonnan előre nem tisztázott időpontban önkormányzati bérlakásokba költözhetnek. Ezzel a felépítéssel a program megvalósíthatja a hajléktalan-ellátás két évtizede kitűzött, de csak a legritkább esetben beteljesített célját: átmeneti szociális támogatás és szállóelhelyezést követően az együttműködő hajléktalan emberek tartós lakhatásba kerülnek.

Az ún. albérleti támogatás egyike kevés azon lehetőségeknek, amik a hajléktalanságból való kijutást segítik. Erre a támogatásra minden hajléktalan ember pályázhat, aki rendelkezik szociális munkás ajánlásával. Az alábbi anonim beszámolóból azonban kiderül, hogy nem is olyan könnyű a hozzájutás ehhez a támogatáshoz. Pedig mind az államnak, mind az ellátórendszernek, mind a hajléktalan embernek az az érdeke, hogy az érintett minél hamarabb és minél kevesebb traumával jusson ki a hajléktalanságból.

Először a személyes tapasztalatok. Soha senki NE akarjon kikerülni a hajléktalanságból! Z.-né két évig dolgozott azon, hogy sikerüljön, de olyan akadályokat támaszt a rendszer, hogy elképesztő! Májusban járt le a jogviszonya az egyik átmeneti szállón. Két évvel ezelőtt az "esetkezelő" szociális munkásával egyeztetett, hogy az ún. Szobabérlők Házába szeretne majd menni. Akkor a szociális munkás azt mondta: csak akkor adható be pályázat, ha fel tudja mutatni az "előtakarékosság" összegét. Amikor meglett az összeg, az esetkezelő valahogy soha nem ért rá. Végül eljött a napja, amikor sikerült összejönniük és akkor derült ki - Z.-né számára -, hogy "befagyasztották" a Szobabérlők házába szóló pályázatokat, olyan sok a jelentkező (és ezt már áprilisban tudták).

2011 áprilisában meglátogattam a Dorothy Day Apartments elnevezésű bérlakás-tömböt, amely közel 200 hajléktalan embernek biztosít támogatott lakhatást. Az épület Harlemben van, a Riverside Drive-on egy gyönyörű századfordulós épületben, amely a Riverside parkra és a Hudson folyóra néz. A belül kortárs művészeti alkotásokkal és amerikai polgár- és munkásjogi aktivisták portréival díszített épület a Broadway Housing Communities elnevezésű nonprofit szervezet tulajdona, amelynek küldetése, hogy jó minőségű lakhatáshoz juttasson hajléktalan egyéneket és családokat.

Az épületet Dorothy Dayről nevezték el, aki az 1930-as években induló észak-amerikai katolikus munkásmozgalom egyik alapítója volt. A Doroth Day Apartments bizonyos szempontból settlement házként is működik, tehát a lakhatás mellett közösségi szolgáltatásokat is nyújt és küldetése nemcsak a lakhatás biztosítása, hanem a közvetlen városi és társadalmi környezet, valamint az állampolgári szerveződés és érdekvédelem fejlesztése is. Az épületben összesen 70 lakás van 190 lakóval. Ezen kívül egy közösségi bölcsődének és óvodának is helyet ad, ahova főleg a környékbeli új (főként Latin-Amerikából és a Karib-szigetekről érkező) bevándorlók hozzák a gyerekeiket. Az épületben egy nagy közösségi terem és közösségi kiállítótér is működik, ahol helyi civil szervezetek tartják találkozóikat és helyi művészek állítják ki a munkáikat.

A Broadway Housing Communities modelljének lényege, hogy a lehető legmagasabb színvonalú és integrált körülmények között nyújtson támogatott lakhatást hajléktalan embereknek. Összesen hat épületben valósították meg eddig ezt a modellt: a lakásokba közvetlenül az utcáról és hajléktalanszállókról kerülnek be a lakók, akik között vannak értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, diákok, fiatal párok, családok, különböző függőségi és mentális problémákkal rendelkezők és idősek is. A modell lényege az integráltság, vagyis az az elképzelés, hogy nem szükséges elkülöníteni a különböző nehézségekkel, problémákkal küzdő embereket (ahogy az amerikai szociális ellátásra jellemző – külön szálló időseknek, betegeknek, családoknak, függőségi problémákkal küzdőknek stb).

A Város Mindenkié csoport elkészítette értékelését öt párt fővárosi programjának hajléktalanságról és lakhatásról szóló részeiről.

A rövid összefoglalókat követően az iskolai osztályozáshoz hasonlóan ötfokú skálán értékeljük a választási dokumentumokat, három dimenzióban: a kidolgozottság, megalapozottság tekintetében, abból a szempontból, hogy a programban kifejtett társadalompolitikai gondolatok mennyire felelnek meg a társadalmi igazságosság eszméjének, valamint abban a tekintetben, hogy mennyire fogalmaznak meg kirekesztő válaszokat az utcai hajléktalanság problémájára.

Az értékelés írásos változata innen letölthető.