Ma Magyarországon lakhatási válság van. Több tízezer ember él az utcán és hajléktalanszállón és több százezren rettegnek a kilakoltatástól vagy húzzák meg magukat zsúfolt, egészségtelen lakásokban. A önkormányzati lakások aránya Európában Magyarországon az egyik legalacsonyabb (2%), és a, kihasználatlanul álló önkormányzati és magántulajdonú lakások száma folyamatosan nő – ma közel félmillió. Hazánkban a lakhatási költségek a jövedelmekhez képest aránytalanul magasak. Ezért fordulhat az elő, hogy annak ellenére, hogy az országban nincs lakáshiány, sokan mégsem engedhetik meg maguknak, hogy méltó és stabil lakhatásuk legyen. A lakástalanság társadalmi költsége és az üresen álló ingatlanok gazdasági költsége hatalmas, ezért a felelős döntéshozóknak fel kell lépni az üres ingatlanok lakáscélú hasznosítása érdekében.

1. Hajléktalanság és lakhatási szegénység Magyarországon

Ma Magyarországon lakhatási válság van. Több ezer ember él az utcán és hajléktalanszállón, több százezren rettegnek a kilakoltatástól vagy húzzák meg magukat zsúfolt, egészségtelen lakásokban, mert a piaci árú albérletre és a jelzáloghitelre gyakorlatilag nincsen alternatívájuk. A szociális bérlakások aránya európai szinten hazánkban az egyik legalacsonyabb (2-3%), és a KSH szerint kb. félmillió lakás áll üresen, kihasználatlanul.

2013. június 25-én ismét tárgyalóasztalhoz ültünk Weeber Tiborral, a X. kerületi önkormányzat szociális ügyekért felelős alpolgármesterével. A találkozón két, a Terebesi erdőben élő pár, és A Város Mindenkié három aktivistája vett részt. A beszélgetésnek három témája volt: 1) a Terebesi erdőben a 2012-es tervezett és 2013 elején megvalósult kunyhóbontás idejéből fennmaradt négy hajléktalan ember ügye 2) a Terebesi erdőben még élő hajléktalan emberek helyzete és 3) az „utcáról lakásba” program.

Csuhai Ágnes vagyok a Város Mindenkié érintett aktivistája. Üdvözlök mindenkit, és köszönjük, hogy ma eljöttetek ide, a Varsányi Irén utcába! A hajléktalan emberek nevében, érdekeik védelmére és a szálló helyett lakhatáshoz jutás céljából szólok. Én is kilakoltatott hajléktalan ember vagyok. Sokan vagyunk otthonukat vesztett emberek és egyre többen válunk Magyarországon emiatt üldözötté. Olyanok vagyunk, mint mindenki, csak éppen belekerültünk ebbe a helyzetbe és a jogainkért harcolunk.

New York a világ egyik legellentmondásosabb helye. Miközben a világ egyik leggazdagabb városa, nagyon sok a szegény ember és hatalmasak a társadalmi különbségek. A város egyik legszegényebb negyede (Wagner Houses), ahol a háztartások medián jövedelme évi 9 ezer dollár, félórányi sétára található az egyik leggazdagabb negyedtől (Upper East Side), ahol a háztartások medián jövedelme megközelíti az évi 200 ezer dollárt. Kétségtelen, hogy New York a világméretű kapitalizmus (egyik) központja, de a városban hosszú története van a szociális gondoskodásnak és érzékenységnek is. Itt találhatóak a világ legdrágább ingatlanjai, miközben az USA többi részéhez képest magas a szociális bérlakások aránya, számos lakhatási támogatási forma van érvényben és nagyon sok progresszív lakhatási kezdeményezés is innen indult.

The Hungarian Government has been systematically persecuting homeless people for several years, while failing to ensure sufficient social benefits and the right to adequate housing, says FEANTSA, an umbrella of not-for-profit organisations working with the homeless people, Housing Rights Watch (HRW), a European network of housing experts and The City is for All (A Város Mindenkié – AVM), a community organization of homeless people at a one-day seminar on Friday, 12 April 2013 in Budapest. At the seminar ‘Promoting Housing rights in Hungary’, FEANTSA, HRW and their European and Hungarian member organisations found that Hungary should take steps to introduce effective homelessness strategies and the enforceable right to housing in Hungary.

Magyarország kormánya évek óta szisztematikus támadást intéz a hajléktalan emberek ellen, miközben továbbra sem biztosítja a megfelelő szociális támogatásokat és az emberhez méltó lakhatást, közölte az európai hajléktalanellátó szervezeteket tömörítő FEANTSA, a lakhatási jogokat figyelő Housing Rights Watch (HRW) és A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédelmi csoport egy egész napos, budapesti szakmai tanácskozás után 2013. április 12-én pénteken.

Ma Magyarországon lakhatási válság van. Több ezer ember él az utcán és hajléktalanszállón, több százezren rettegnek a kilakoltatástól vagy húzzák meg magukat zsúfolt, egészségtelen lakásokban, mert a piaci árú albérletre és a jelzáloghitelre gyakorlatilag nincsen alternatívájuk. A szociális bérlakások aránya európai szinten Magyarországon az egyik legalacsonyabb (3%), és az üres, kihasználatlanul álló önkormányzati és magántulajdonú lakások száma nő.

A Város Mindenkié olyan átfogó lakhatási program kidolgozását kéri minden települési önkormányzattól és a kormányzattól, amely megelőzi a tömeges hajléktalanságot és a szociális bérlakás-rendszer bővítésével az alacsony jövedelemből élőknek is lehetőséget teremt a megfizethető lakhatásra. Ennek egyik első lépése az üresen álló önkormányzati lakások és épületek hasznosítása, illetve a magántulajdonban lévő üres lakások szociális alapú kiadásának ösztönzése.

Mennyi esélye van egy hajléktalan embernek Magyarországon arra, hogy megfelelő lakhatáshoz jusson?

Ha ma valaki Magyarországon elveszíti a lakhatását, akkor a családjánál vagy ismerősöknél húzza meg magát. Ha erre nincs lehetősége, akkor egy idő után bekerül az ún. hajléktalanellátó-rendszerbe (éjjeli menedékhelyre vagy átmeneti szállóra), vagy esetleg egy családok átmeneti otthonába. Ha egyáltalán befér! Ugyanis ma Magyarországon min. 30 ezer ember él hajléktalanként, miközben az ellátórendszer kb. 10 ezer embernek tud szállást nyújtani. Azok, akik számára nincs hely a rendszerben, az utcán kénytelenek élni, kunyhót vagy sátrat építenek vagy valamilyen nem lakáscélú helyen húzzák meg magukat (pl. pince, barlang, elhagyott épület). Gondolhatnánk tehát, hogy azok a szerencsések, akik bekerülnek egy szállóra. Ez azonban sajnos nem feltétlen van így: az ellátórendszerből nagyon sok ember számára nincsen kivezető út. Megfelelő jövedelem híján nem tudnak fenntartani egy piaci albérletet és annyira kevés a szociális bérlakás, hogy szinte semmi esélyük sincs arra, hogy kapjanak egyet. A rendelkezésre álló lakhatási támogatások nagyon alacsonyak, ezekből lehetetlen egy lakást fenntartani. Vagyis a mai magyar hajléktalanellátó-rendszer elsősorban életet ment – a hajléktalanságból való kijutásra sajnos nem tud megoldást nyújtani.