A XV. kerületi önkormányzat 2016. április 22-én lakoltatott volna ki egy  rászoruló, két gyermeket nevelő egyedülálló anyát egy önkormányzati bérlakásból, amelyben a határozott idejű szerződésük lejártát követően jogcím nélkül laknak.  Az önkormányzat amiatt a valóban jelentős adósság miatt akarta kilakoltatni T. M.-t és két kiskorú gyermekét, amely az általa korábban lakott önkormányzati bérlakással kapcsolatban halmozódott fel még évekkel ezelőtt. Az önkormányzattól korábban éppen azért kérte, hogy egy kisebb lakásba költözhessen, mert az élettársával való különköltözést követően nem tudta fedezni a nagyobb lakás költségeit.  Arra, hogy kisebb lakásba költözzön, néhány évvel ezelőtt elvben lehetőséget is kapott volna, felújítási kötelezettség terhe mellett, amit vállalt – a lakásba azonban mégsem engedték beköltözni, így az adóssága csak tovább nőtt,  a kamatok miatt egészen a mai napig.

A Város Mindenkiét még karácsony előtt kereste fel egy kétségbeesett pár, akik három kiskorú gyerekükkel élnek egy józsefvárosi 10 négyzetméteres szobában, amelyet ugyanaz a cég üzemeltet, amely a hírhedté vált Koszorú utcai épületet. A beteg pár (a férfi 100-os rokkant, a nőnek daganata van) havonta 90 ezer forintot fizet a szobáért, amely 5 másik hasonló szobával osztozik egy konyhán és egy fürdőszobán. A nyomor vámszedői most úgy akarnak megszabadulni a családtól, hogy hónapok óta nincsen gáz a lakásban, mégis fizetik a teljes rezsidíjat és az előre lerakott kauciót sem akarják nekik visszaadni. Kérjük, aki tud segíteni sürgősen lakhatást találni a családnak, jelentkezzen az avarosmindenkie@gmail.com email címen vagy a 06 20 381 8996-os telefonszámon. Íme a család segítségkérése.

1991 októberében költöztünk a VIII. ker. Nagyfuvaros utca 7. szám alatti önkormányzati tulajdonú lakásba a VII. ker. Verseny utcából, mert szüleim elváltak, így rám maradt a 2 szobás lakás. Elcseréltük egy kisebb lakásra és örültünk a négyzetméter különbségből adódó összegnek is. 2004-2005-ig mindketten dolgoztunk, tudtuk fizetni a lakbért és a rezsit.

Erzsébet 49 éves, három gyermekes édesanya, aki már tíz éve küszködik lakásgondokkal Budapesten, és helyzete egyre csak rosszabbodik. Korábban albérletben élt, de utána arra kényszerült, hogy családok átmeneti otthonában éljen. Most a 13. kerületben él egy családos intézményben, ahol szerződését kéthavonta újítják meg, ami folyamatos bizonytalanságban tartja. A nehézségek miatt egészségi állapota folyamatosan romlik, és most éppen gyermekei védelembe vétele ellen küzd.

A Vaskapu utca 49. szám alatti bérházban a tulajdonos önkormányzat lekapcsoltatta az áramot és a gázt, ezzel szinte ellehetetlenítve ott az életet. Kb húsz ember viszont – más lehetőség híján – továbbra is ott lakik. Az éjszakai fagyokkal ez a helyzet szinte tarthatatlan; a lakók között egy várandós nő is van. Az önkormányzat jelenleg úgy tűnik, hogy semmilyen segítséget nem akar felajánlani; helyzetük rendezése érdekében nem kíván lépni.

A legutóbbi hosszútávú állás-, szálláslehetőségem sajnos áprilistól szeptemberig tartott. Azóta eltelt időszakot részben ismerősnél tölthettem, de sajnos az ő alkoholfüggősége miatt az átmenetinek gondolt lehetőségem itt is megszűnt.

Szólalj fel, mondd el minél több helyen, hogy nem kellene, hogy a lakhatás ennyire megfizethetetlen legyen; hogy igenis lakhatási válság van, ami téged és ismerőseidet is érinti (közvetlenül vagy másokon keresztül)!

Mondd el azt is minél több helyen, hogy az államnak igenis feladata, hogy a lakáspiacon beavatkozzon úgy, hogy a lakhatás mindenki számára elérhető legyen. Ne hidd el, hogy nincs erre pénz! Ha stadionra jut, akkor erre is jutnia kell! Mondd el választott képviselődnek, polgármesterednek, hogy ők téged képviselnek és te ezt várod tőlük!

Ne riadj vissza a környezetedben a lakhatási érdekképviselettől! Menj el a társasházad lakógyűlésére, szólalj fel; ne fogadd el a túl magas kazánköltségeket; kérd el a vállalkozó árajánlatát a közös képviselőtől. Beszélj a szomszédaiddal, tudjatok egymás helyzetéről!

Baranyi Katalin vagyok, 1955-ben születtem Budapesten. Kiskunhalason éltem, ahol 1989-ben megismerkedtem Szegő István Gézával (született 1937-ben Makón). Kiskunhalason több helyen is éltünk, de saját tulajdonú lakásunk nem volt. 1995-ben az élettársamat, nyugdíjazták. Én 1997-ben súlyos agyműtéten estem át. Sajnos ezek a megrázó események anyagilag a padlóra küldtek bennünket. 

Ugyanebben az évben az élettársam 800.000 Ft-ot kért a Szabadságharcosokért Közalapítványtól lakásvásárlásra, amit azzal utasítottak el, hogy nincs rá jogosultsága. Ebből a pénzből szerettünk volna Kiskunhalas külterületén egy kis tanyát venni és ott meghúzni magunkat. Mivel ez az álmunk nem teljesült, kényszerű megoldásként az élettársam Budapest XVI. kerületében a Bajtársak Otthonában egy 17 négyzetméteres lakóhelyiségbe költözött. Nekem az a választásom maradt, hogy Kiskunhalason maradjak lányommal, aki ekkor már másodéves gimnazista volt és nem akartam kiragadni a baráti társaságából és gimnáziumi tanulmányaiból. Szegő István Gézával élettársi kapcsolatunk továbbra is folytatódott úgy, hogy hol én jöttem fel Budapestre, hol ő jött le Kiskunhalasra. 

Friss információ!

A felhívás hatására lenne egy lehetőségünk, hogy lakáshoz jussunk. Felajánlotta egy hölgy a 3 éve nem lakott ingatlanát, ami felújításra szorulna, azt nekünk kellene megoldani. Viszont erre pénzkeretünk nincs. Kérjük, ha valaki tud segíteni, erre a bankszámlaszámra utaljon támogatást, hogy fel tudjuk újítani és fűtést beszereltetni

Unicredit Bank:10918001-00000083-54630009 (Szabó Hajnalka)

A mi életünk ott kezdődött, hogy volt egy 19. kerületi önkormányzati bérlakás, ami az apósom és a felesége nevén volt, aki 2010-ben meghalt. Az adósság csak halmozódott, és sajnos ez senkit sem érdekelt. Amikor a férjem megtudta hogy tartozás van a lakáson, akkor a kezébe vette az ügyet és én is, de már késő volt!

Később bíróságra került a lakás ügye. Jártunk folyamatosan a bíróságra 5 éven keresztül és közben próbáltuk fizetni a tartózást is, ami felgyülemlett. A tárgyalások jól végződtek, csak az önkormányzat nem hagyott bennünket békén. Folyamatosan felebezett, hogy menjünk el már és nem érdekelte hogy hova! Kértük a lakásosztályt, hogy adjanak egy egy-másfél szobás lakást azzal a feltétellel hogy az itteni lakás tartozásának a részleteit fizetjük. De nem adtak!

Líviát és két fiát október végén fogja a 8. kerületi önkormányzat lakásukból kilakoltatni. Líviáék egy olyan házban élnek, melyet a Magdolna Projekt utolsó üteme alatt újítottak fel, és ahol az utóbbi hónapokban tömeges kilakoltatások zajlanak - aznap is több embernek kellett elhagynia otthonát, mikor az AVM aktivistái a szomszéd házban élőlánccal próbáltak megakadályozni egy kilakoltatást.