Tisztelt Weeber Tibor alpolgármester!

Azért írunk Önnek, hogy tájékoztatást kérjünk arról, milyen lépések várhatóak a Kőbányai Önkormányzat részéről a Hős utca 15/ a és 15/ b épületeit magába foglaló telep felszámolása kapcsán, és hogyan érintik majd a változások a helyi lakosokat.

A Város Mindenkié Pécs csoport 2016 február 22-24-én a lakókat bevonva figyelemfelhívó akciót tartott, hogy ráirányítsa a figyelmet a pécsi Zsolnay Vilmos út menti bontások miatt bizonytalan helyzetbe került családok problémájára. Akciónk sikeres volt, több pécsi online napilap, illetve a Dunántúli Napló is beszámolt a sorsukról, de eljutott a hír a Népszabadság olvasóihoz és az RTL Klub Híradójának nézőihez is.

A pécsi AVM 2016. március 8-án ellátogatott a Városfejlesztési és Kommunális Bizottság ülésére, hogy saját fülünkkel halljuk, hogyan folyik a döntéshozatal városfejlesztési ügyekben. Nos, az derült ki, hogy nem csak A Város Mindenkié Pécs és más civil szervezetek, hanem maga a bizottság sem ismeri a Schlauch Imre Városrendezési Program részleteit. Beszámoló a bizottsági ülésről első kézből.

Az Európa Tanács Szociális Jogi Bizottsága 2015-ben vizsgálta, hogy Magyarország mennyire tesz eleget az Európai Szociális Kartában foglaltaknak a családok és gyermekek jogai tekintetében. Ezúttal már civil szervezeteknek is lehetőségük nyílt megjegyzéseket fűzni a hivatalos - sok helyen torzító, illetve túlzottan optimista – kormányzati jelentéshez. A Város Mindenkié csoport élt ezzel a lehetőséggel és a hajléktalan emberek valós élettapasztalatai, illetve az érdekvédelmi munkánk során szerezett tapasztalataink alapján árnyaltuk, illetve ellenpontoztuk a kormányzati jelentést. Ezek alapján a Bizottság az alábbiakat állapította meg a magyarországi családok és gyermekek jogai tekintetében. Előrebocsátjuk, hogy az eredmények köszönő viszonyban sincsenek a kormányzat családtámogatási propagandájával.

A Város Mindenkié csoport évek óta kiemelt figyelemmel követi a Józsefvárosi Önkormányzat hajléktalan és lakásszegénységben élő embereket érintő intézkedéseit: 2011-2012-ben tiltakoztunk a kerületben – az országban elsőként – életbe lépő, a hajléktalan embereket közterületekről kitiltó és kriminalizáló rendelet és népszavazás ellen, és rendszeresen kritizáljuk a kerület lakáspolitikáját, mely jellemzően tovább mélyíti az országosan gerjesztett lakhatási válságot. A tegnapi napon dr. Sára Botonddal, Józsefváros alpolgármesterével egyeztettünk, és az alpolgármester számos olyan ígéretet tett, amelyek betartása elmozdulást jelentene az önkormányzat eddigi - szegényellenes - gyakorlatától.

Kilakoltatás fenyeget?

Penészesek a falak a bérleményedben?

Önkormányzati bérleményed túlzsúfolt és nagyobbra cserélnéd?

Vagy éppen megelégednél egy kisebb és olcsóbb lakással?

Lakbér-, vagy közműtartozást halmoztál fel?

Jogosult lennél lakhatási támogatásra, de nem jutsz hozzá?

A főbérlőd nem hajlandó visszafizetni a kauciót?

Nem vagy egyedül. Magyarországon sok százezer embernek bizonytalan a lakhatása, és százezrek élnek rossz lakáskörülmények között.

A Város Mindenkié Pécs (AVM Pécs) hétfőtől kezdve három napon át molinókkal hívja fel a figyelmet a bontás alatt álló Zsolnay Vilmos út 13-as számú ház előtt arra, hogy a városvezetés úgy tervezi elbontani a környéken lévő több tucat leromlott szociális bérlakás-tömböt, hogy látszólag sem az ott élők sorsáról, sem a bérlakás-állomány pótlásáról nincsen elképzelése. A fél milliárd forintos Schlauch Imre-program alapvetései sem elérhetőek a nyilvánosság számára, miközben az alpolgármester a kialakított telkekre tervezett fejlesztésekről nyilatkozik.

A történet úgy kezdődött, hogy 1999-ben megismerkedtem a gyermekeim apjával. 2003-ban vett egy kis házat a szülei mellett, s a szüleitől oda költöztünk be. Elkezdtük a közös életünket. Dolgoztunk mindketten. Még annak az évnek a végén szóba jött, hogy szeretnék gyereket tőle. Egyébként is abba kellett egy időre hagynom a gyógyszer szedését. 2004 nyarán újra szóba jött a gyerek téma, amikor már két hónapja kimaradt a menzeszem. Veszekedett, hogy neki még nem kell gyerek, túl fiatal, nincs rá felkészülve. De mikor megtudta, hogy babánk lesz, nagyon boldog volt, az utolsó fillérünket pezsgőre költötte és rohant át a szüleihez a hírrel. 2005-ben megszületett a fiunk, Attila. Telt az idő, s 3 év múlva az apja teljesen megváltozott. Már nem jártunk el kirándulni, neki csak a munka volt, és néha elment egy-egy rendezvényre – a Magyar Gárda tagja volt. Egy alkalommal úgy jött haza egy ilyen rendezvényről, hogy ivott, és lekevert egy pofont. Akkor ütött meg először. Azt mondta, azért kaptam, mert míg ő oda volt, én megcsaltam. Aztán sikerült ezt tisztázni.