A Város Mindenkié országos akciót kezdeményez 2017. március 1-jén a kilakoltatási moratórium végén

Budapest, Erzsébetváros: Tóthék tizenhárom éve laknak négy gyermekükkel egy önkormányzati bérlakásban. Mindkét szülő dolgozik. Vilmos festő, Krisztina pedig takarító, a lakást saját pénzükből felújították. Az önkormányzat néhány hónapja a lakás kiürítését kérte a bíróságtól. Még egyezkednek az önkormányzattal.

Székesfehérvár: Margit, Gyula és három gyerekük egy telepfelszámolási program keretében költözött önkormányzati bérlakásba. Az önkormányzat azonban csak néhány hónapra írt alá bérleti szerződést. Három nappal a lakáskiürítés előtt értesítette őket a végrehajtó, hogy el kell hagyniuk a lakást. Kilakoltatták őket.

Veresegyház: István 58 éves, egyedül él egy albérletben 3,5 éve. Tüdőbeteg, így napi 12 órát oxigénellátáson kell lennie, napi háromszor pedig inhalálnia szükséges. Az albérletéből rövid határidővel el kell költöznie, ezért segítséget kért az önkormányzattól. A polgármester azzal utasította el, hogy az utcára kerülők segítése nem az önkormányzat feladata.

Az elmúlt év kétségtelenül nem a szolidaritás és egyenlőség jegyében zajlott sem itt Magyarországon, sem a világ többi részén. Ennek ellenére A Város Mindenkié továbbra is azon dolgozott, hogy a legkiszolgáltatottabb, otthontalan emberek is képviselni tudják érdekeiket, kiálljanak jogaikért. Bár ezekben a helyzetekben a valódi siker az lenne, ha mindenkinek alapvető joga lenne a lakhatáshoz, és nem kellene hónapokig, évekig küzdeniük azért embereknek, hogy biztos lakhatásuk legyen, és jogaikat tiszteletben tartsák, vannak olyan „sikertörténetek” a csoport 2016-os munkájában, amelyeket érdemes számon tartani. Most az öt legfontosabb eredményünket osztjuk meg.

Hát, hol is kezdjem? Lassan két éve csatlakoztam a Város Mindenkié csoporthoz, hogy együtt küzdhessünk a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek jogaiért,  és nehézségekkel teli életüket megkönnyítsük. A csoport tagja az Európai Lakhatási Hálozatnak, ami azért jött létre, hogy Európa-szerte összefogja a lakhatással foglalkozó szervezeteket. A hálozat tagjai saját országukban szerveznek mozgalmat és fél évente összegyűlnek, hogy megosszák a többi csoporttal a tapasztalataikat és  észrevételeiket, illetve itt kerül sor néhány figyelemfelhívó akció, tüntetés összehangolására és elemzésére. Idén én kaptam az AVM-től a lehetőséget, hogy egy aktivista társammal elrepüljünk Dublinba, és képviseljük Magyarországot és az AVM-et. Ezáltal életemben először elhagytam az országot.

Volt bennem egy kis félsz, mert sajnos nem beszélek idegen nyelvet, de belevágtam, mert nagyon érdekelt a téma és tudtam hogy sok okos dolgot hozhatok haza a társaimnak. Így indultunk neki.

A józsefvárosi közmeghallgatás valójában egy színjáték – ezen a fórumon nem tudják érdemben befolyásolni a kerületi politika irányát a helyi lakosok és szervezetek; hiszen egy évente egyszer megtartott, 2-3 órás eseményről van szó, melyen az idő nagy részében a polgármester beszél, és a felszólalásokat is igyekeznek cenzúrázni. A Város Mindenkié csoportban azonban minden lehetőséget kihasználunk, hogy eljuttassunk üzeneteinket a döntéshozóknak, ezért a fentiek ellenére ismét részt vettünk a közmeghallgatáson. Különösen fontosnak tartottuk, hogy szóvá tegyük az önkormányzat lakásgazdálkodása körüli súlyos visszásságokat, mivel nagyon sok nehéz helyzetű józsefvárosi bérlő keres meg minket, és mivel az önkormányzat egy kiemelkedően nagyszabású privatizációs programot jelentett be néhány hete.

A Józsefvárosi Önkormányzat legújabb lakásgazdálkodási lépése, hogy fennmaradó lakásállományának legalább felét (több mint 2000 lakást) a következő években privatizálni akarja. Az előterjesztés teljesen nyíltan kifejti, hogy a cél az önkormányzati tulajdonú lakásállomány minél gyorsabb csökkentése. Ennek lehetséges módjait sorra veszi, és arra a következtetésre jut, hogy a lakásoktól való megszabadulás leghatékonyabb módja, ha azokat kedvezményes áron eladják a jelenlegi bérlőknek. Valahonnan ismerős ez a modell, nem…? A rendszerváltást követő masszív lakásprivatizáció pont ezt a logikát követte, és ennek káros következményei ma világosan látszanak, amint azt mára egykori támogatói is elismerték.

Tisztelt Kocsis Máté polgármester úr és tisztelt Sára Botond alpolgármester úr!

Csoportunkat gyakran keresik fel önkormányzati bérlők, akik bérlakásukban az Önkormányzat mulasztásából következő, elviselhetetlen állapotokról számolnak be. L. Evelin is hasonló problémákkal küzd, kérjük olvassák el levelét, fontolják meg a benne foglaltakat, és teljesítsék a hatáskörükből fakadó kötelezettségeiket!

Tisztelt Kocsis Máté polgármester úr és tisztelt Sára Botond alpolgármester úr!

A Város Mindenkié csoport rendszeresen kritizálja a Józsefvárosi Önkormányzatot szegény bérlőire nézve hátrányos, pazarló lakásgazdálkodásáért, és tiltakozik a józsefvárosi szegények kerületből való módszeres kiszorítása ellen. Danó Andrásné Gizella, „jóhiszemű jogcím nélküli” bérlő tervezett kilakoltatását csoportunk nyomásgyakorlásának hatására a Józsefvárosi Önkormányzat végül utolsó pillanatban leállította, Gizellának azonban továbbra sem megoldott a lakhatása. Gizella, aki azóta csoportunk aktív tagja, nyílt levélben fordul Józsefváros vezetéséhez.

Amikor elmenekülsz egy országból és menekültként ismernek el, teljesen új életet kell kezdened, a semmiről, nulláról kezdesz.

Ehhez három dologra lesz szükséged: magyarul beszélni, állást kapni és otthon találni. Ördögi kör ez, mivel mindháromra egyszerre van szükséged - de ez lehetetlen. Már két éve is ez volt a helyzet, de mostanra megkétszereződtek a lakásárak és mindannyian ugyanabban a helyzetben vagyunk, ami a hajléktalanságot illeti."

A menekültek a magyarországi szegényekhez és hajléktalanokhoz nagyon hasonlóan negligált, kizárt csoport. Mindez egy közös küzdelmet is jelent!

A Migszol csoport állásfoglalása a lakhatási szegénységről.

A beszéd a 6. Lakásmeneten hangzott el 2016. október 8-án.

Lakok - az ezt a nevet viselő, a lakhatási szegénység problémakörére fókuszáló országos szerveződésre hívott be minket(Miskolcnak Hangja Van! csoportot és a Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzatot), néhány az ország más-más településein működő közösség mellett az A Város Mindenkié (AVM) csoport.

Pósfai Zsuzsi vagyok, A Város Mindenkié csoport aktivistája. Nagyon örülünk, hogy múlt hétvégén az Ide Tartozunk Roma Közösségi Hálózat csatlakozott a mi Lakásmenetünkhöz, és hogy most mi is itt lehetünk. Az AVM-ben sokszor mondjuk, hogy lakhatási válság van. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy ma Magyarországon rengeteg ember számára elérhetetlen a biztonságos, megfelelő lakhatás. Pedig a lakhatás az élet minden más részének alapja, a nulladik pont. Mindenkinek laknia kell valahol.