Szénási Magdit néhány hete megfenyegette a XII. kerületi Közterület-Felügyelet, hogy el fogják bontani azt a saját építésű kunyhót, amiben 5 éve lakik. A bontásról semmilyen hivatalos határozatot vagy írásos értesítést nem kapott. Magdi annyit kér a kerületi vezetéstől, hogy addig ne bontsák el az otthonát, amíg állataival együtt nem kerül biztonságos és megfizethető lakhatásba. Mivel A Város Mindenkié csoport minden erőfeszítése ellenére sem sikerült még időpontot kapnunk sem a kerületi polgármesterrel (Pokorni Zoltán), sem az illetékes alpolgármesterrel (Váczi János), újabb levélben kérjük őket, hogy üljenek le velünk egyeztetni Magdi lakhatásának megnyugtató rendezéséről.

A levél alább olvasható.

Tisztelt Pokorni Zoltán Polgármester Úr!

A Város Mindenkié csoport három hete levélben kereste meg a Polgármester Urat, valamint a XII. kerületi önkormányzat alpolgármestereit és jegyzőjét Könnyű Károly Csabáné Szénási Magdolna kunyhóbontási ügyében. A hölgy a XII. kerület egyik erdős területén lakik kunyhójában, ahol egy hónapja azzal kereste fel a kerületi közterület-felügyelet, hogy el kell hagynia a kunyhóját. Az indok az önkormányzat állítólagos döntése, mely értelmében el kell bontaniuk a lakhatását biztosító kunyhót. Akkor telefonon, levélben és személyesen is próbáltunk időpontot kérni az önkormányzattól, de semmilyen visszajelzést nem kaptunk. Az önkormányzat Egészségügyi és Szociális Bizottsága nem tudott az esetről, és nem is akartak lépéseket tenni arra hivatkozva, hogy nem az ő hatáskörükbe tartozik az eset. A közterület-felügyelet irodájában közölték, hogy az „Alpolgármester Úr” néhány hét haladékot adott, de arról, ki adott haladékot és mennyi időre, nem adtak tájékoztatást. Néhány napja a Máltai Szeretetszolgálat utcai szociális munkásai azt közölték Magdolnával, hogy a határidő lejárt, a kunyhóbontást hamarosan elkezdik, miközben az érintett lakhatása továbbra sem biztosított.

2011. december 13-án a csepeli önkormányzat el akarta dózerolni az Észak-Csepelen saját építésű kunyhókban élő emberek otthonait. A bontást szerencsére sikerült megállítani és A Város Mindenkié (AVM) azóta is tárgyalásokat folytat az önkormányzattal az ott élők helyzetének javítása érdekében. Két családnak lehetősége volt arra, hogy induljon a kerületi szociális bérlakás pályázaton. Alább a pályázási folyamat történetét mutatjuk be azoknak a dokumentumoknak a történetén keresztül, amelyeket be kellett szereznünk a pályázatokhoz.

Kezdjük a szociális lakásokra vonatkozó pályázati űrlap kitöltésével, ami már önmagában több órát vett igénye: sok kérdésnél többszöri elolvasásra értettük csak meg, hogy melyik kifejezés mire vonatkozik (pl. együttköltöző és pályázó közötti különbség), mit kell pontosan beírni az egyes helyekre, és szinte az összes kérdésnél felmerült, hogy a kunyhólakók milyen formában tudják helyzetüket igazolni (pl. csepeli illetékesség, élettársi viszony stb.), illetve hogyan tudják az adott kérdést saját helyzetükre vonatkoztatni.

Ezután jöttek a mellékletek, az igazi rémálom. Először is, a pályázathoz csatolni kellett minden jelentkező személyi igazolványának és lakcím kártyájának másolatát (összesen 6 emberről van szó, az egyik család kettő, a másik négy főből áll). Mivel a pályázatban elvárás, hogy a jelentkező minimum 3 éve hivatalosan is Csepelen éljen, erről külön igazolásokat kellett beszerezni. A kunyhólakók lakcímkártyáján ugyanis a Vöröskereszt átmeneti szállójának címe szerepel, ami 2011 végén új helyre költözött, így a lakcímkártyák alapján a kunyhólakók csak néhány hónapja élnek Csepelen (miközben a valóságban mindannyian már hosszú évek óta élnek itt).

Amikor az érintettek először bementek a csepeli okmányirodába, hogy igazolást kérjenek a korábbi csepeli lakcímükről, számunkra ismeretlen okból nem adták ki nekik. Másodszori próbálkozásra, amikor a Börtön Helyett Lakhatást (BHL) csoport egyik aktivistáját kértünk meg, hogy kísérje el őket, sikerült megkapni a szükséges igazolást. Ekkor azonban kiderült, hogy sajnos még a Vöröskereszt régebbi csepeli lakcímével sem volt meg a hivatalosan három év csepeli tartózkodás. Ennek az az oka, hogy a kunyhólakók csak évekkel később jelentkeztek be a szállóra, mint ahogy a kerületbe költöztek. Mivel tudtuk, hogy valójában régi csepeli lakosokról van szó, megkértük a területen évek óta utcai szociális munkát végző Vöröskeresztet, hogy igazolja a lakók csepeli illetékességét, amit meg is tettek. Reméljük, a lakáspályázatról döntő bizottság számára is elfogadható lesz a legnagyobb helyi hajléktalanellátó szervezet igazolása a csepeli illetékességről.

Magdival, akinek kunyhója elhagyására eredetileg e hét péntekig adott határidőt a közterület-felügyelet, ma a XII. kerületi önkormányzatnál és a közterület-felügyeletnél jártunk, hogy kiderítsük, ki döntött a bontásról és hogy haladékot kérjünk. Talán nem csak titkos kunyhóbontás felderítésére és megakadályozására szakosodó állampolgároknak lesz érdekes, hogyan kezeli az önkormányzat és a közterület-felügyelet ezeket az ügyeket, ezért járjátok most be képzeletben Magdival és velem a hivatalos útvesztőket (legalábbis azok egy részét!).

Az már kiderült, hogy az Egészségügyi és Szociális Bizottság nem tud a kunyhóbontásról, és nem is kíván foglalkozni vele, mert nem feladata. A Vagyongazdálkodási Iroda munkatársa tegnap telefonon azt mondta, adjunk le szociális bérlakás igényléséről kérvényt az ügyfélszolgálaton, de mi szerettük volna tudni: határozott-e az önkormányzat a bontásról, és mikor akarják lebontani a kunyhót. A Népjóléti Irodánál kezdünk, onnan elküldenek a Vagyongazdálkodásra. Senki nem tud semmit a kunyhóbontásról, a Vagyongazdálkodási Iroda munkatársa szerint ha nem önkormányzati területen fekszik az építmény, akkor nem is határozhat róla az önkormányzat. A kunyhó ugyan a Pilisi Parkerdő Zrt. területén van, de a közterület-felügyelet a Polgármesteri Hivatal határozatára hivatkozott, amikor Magdit tájékoztatták a bontásról. Átirányítanak a közterület-felügyelethez. Előtte leadjuk a szociális bérlakás igényléséről szóló kérvényt az ügyfélszolgálaton. Az ügyintéző azt mondja, jelenleg nincsenek szabad szociális bérlakások, ezért nincsen pályázat sem, csak licitiálás, próbálkozzunk más kerületekben is, mert itt kicsi az esély az önkormányzati lakásra.

Irány a közterület-felügyelet. "Na itt most összeszorul a gyomrom" - mondja Magdi, amikor belépünk. Megkérdezzük, van-e jogerős határozat a bontásról, az illetékes szerint nekik ilyen nem kell, felhozzuk a zuglói példát, ahol az önkormányzat határozat nélkül bontott kunyhókat, és az ott élők beperelték az önkormányzatot. A közterület-felügyelet munkatársa ezután közli, hogy Magdi kunyhójánál is próbálkozhatunk egy hasonlóan hosszadalmas bírósági perrel, de akkor már úgyis késő lesz. Viszont ezután jön a jó hír: az alpolgármester megkérte a közterület-felügyeletet, néhány hetet adjanak Magdinak arra, hogy elköltözhessen. Megkérdezzük, meddig tart a néhány hét, de konkrét időpontot nem hajlandó mondani, azt ígéri, majd újra kiértesítik Magdit, ha aktuális lesz, addig viszont nem bontanak. "Addig jó lenne, ha eltűnne onnan" - teszi hozzá bátorítóan a közterület-felügyelő.

2012. június 20-án a Terebesi erdő négy lakója és A Város Mindenkié egy képviselője egyeztetést folytatott a Kőbányai Önkormányzattal a korábban kilátásba helyezett kunyhóbontásokkal kapcsolatban. A megbeszélésen az önkormányzat részéről Weeber Tibor alpolgármester, dr. Pap Sándor alpolgármester, Horváthné dr. Tóth Enikő jogtanácsos és Mednányszky Miklós csoportvezető (Építés, - környezet, és közlekedéshatósági csoport), az erdőből Havasi Mónika, Mércse Gyuláné Amália, Mércse János és Mércse Pál, A Város Mindenkié részéről pedig Udvarhelyi Tessza vettek részt.

Újabb kunyhóbontás készül, ezúttal a budai hegyekben, a libegő közelében. Magdi nyolc éve él az erdőben, eddig élettársával együtt lakott ott, de ő nemrég hirtelen meghalt. Nem sokkal később közterület-felügyelők jelentek meg nála, akik péntekig adtak határidőt a költözésre. A Város Mindenkié csoport e-mailben megkereste a XII. kerületi önkormányzat polgármesterét, alpolgármestereit, jegyzőjét. Eddig a Vagyongazdálkodási Iroda ügyintézője keresett csak meg telefonon, aki nem tudott a kunyhó elbontásáról, de azt mondta, felveszi a kapcsolatot a közterület-felügyelettel, és arra kért, szociális bérlakás igénylésére ügyfélszolgálatukon nyújtsunk be kérelmet.

Az Egészségügyi és Szociális Bizottságot is felkerestük telefonon, egy úr, aki nem mutatkozott be a beszélgetés elején, közölte, hogy ez az ügy nem az ő hatáskörükbe tartozik, nem foglalkoznak vele, esetleg a Népjóléti Irodánál próbálkozzunk, de az önkormányzat nem fogja hagyni, hogy az erdőben éljenek emberek, akiknek, ha segítségre van szükségük, maguk járjanak utána a hivatalokban. Arra a kérdésre, az önkormányzat határozott-e a bontásról azt mondta: valaki biztosan határozott róla, bár ő nem tud erről, ha pedig nincs róla határozat, és csak néhány ember magánakciójáról van szó, az önkormányzat nem is tudhat a bontásról. Szerdán a népjóléti irodán folytatjuk...

Képek Magdi kunyhójáról itt.

Az alábbiakban az önkormányzatnak írt levelünket olvashatjátok, benne Magdi történetével és A Város Mindenkié csoport állásfoglalásával.

2012. június 9-én szombaton tartottuk a harmadik észak-csepeli lakógyűlést a területen élő kunyhólakókkal arról, hogy mik a további teendők a szociális lakáspályázattal kapcsolatban, amit két család adott be és mi történik, miután kiderül a pályázat eredménye.

Kovács Róbert, polgármester
Radványi Gábor, alpolgármester
Dr. Szabó Krisztián, jegyző
Tóth Béla közrendvédelmi referens

Tisztelt Kőbányai Önkormányzat!

Mély megdöbbenéssel fogadtuk a hírt, hogy az önkormányzat kunyhóbontásokat tervez a terebesi erdőben, és az esetenként 10-13 éve ott lakó embereknek mindössze két hetet adtak arra, hogy elköltözzenek. Az önkormányzat az eljárásról nem értesítette az ott élőket, határozatot nem kaptak, pedig ha az önkormányzat közigazgatási eljárás és jegyzői határozat nélkül bont le kunyhókat, akkor jogsértést követ el. Az ilyen jogszerűtlen intézkedések elfogadhatatlanok egy jogállamban.

2012. június 13-a mozgalmas nap volt a kőbányai Terebesi erdő lakói és A Város Mindenkié életében is. Miután tegnap nem sikerült megtudnunk az önkormányzat képviselőitől (sem Tóth Béla közrendvédelmi referenstől, sem Radványi Gábor alpolgármestertől), hogy mi az alapja a tervezett tömeges kunyhóbontásoknak, a mai napon tovább próbálkoztunk, de sajnos nem értünk el egyetlen illetékest sem az üggyel kapcsolatban.

A Város Mindenkié (AVM) információi szerint a kőbányai önkormányzat fel kívánja számolni az ún. Terebesi erdőben található kunyhókat, amelyek kb. 50 hajléktalan embernek nyújtanak otthont. Az erdő lakói közül többen már hosszú évek óta (9-15 éve) élnek itt saját építésű házaikban, és továbbra is nehezen megteremtett otthonaikban szeretnének maradni. Elmondásuk szerint nincs konfliktusuk a környéken élőkkel, és a rendőrség sem zaklatta őket eddig. Az önkormányzat mégis meg akarja tisztítani a területet arra hivatkozva, hogy azt visszaadja a kirándulóknak.

Bányainé Gulyás Éva versei, akinek márciusban a 9. kerületi önkormányzat elbontotta az otthonát.

Lelki fájdalom

Lerombolták az összes vágyainkat terveinket
Életünk munkáját tették tönkre potom fél óra alatt
Lelkünk még a mai napig sír ha rá  gondolunk
Egy boldogság maradt a számunkra együtt vagyunk
Kérjük a Jó Istent adja meg nekik amit megérdemelnek
Boldogok vagyunk mert a kutyusuk itt vannak velünk
Elhagytunk egy múltat de jött egy új világ
Nagyon jól érezzük itt magunkat
Mindenki szeret minket mert mi is úgy állunk a dolgokhoz
Éveket és fájdalmainkat próbáljuk túlélni
Gondolatban és lélekben még mindig ott vagyunk
Mai napig nem tudjuk és nem is fogjuk elfelejteni
Isten legyen  a bűnösök lelkével amit kapnak
Nincs olyan perc hogy ne gondolnánk rá
De eljön a mi időnk mikor megtoroljuk
Imádkozni fogunk a gonoszok lelki üdvéért
Görcs ragad a gyomrunkba ha arra járunk
Olyan nehéz a szívünk mert nem felejtünk
Tudat alatt még minden gondolatunk ott van
Tudjuk ez már csak egy fájó gondolat de fáj
Vágyunk vissza de tudjuk nem mehetünk
Az életünk egy új vágányon megy tovább
Gyakran gondolunk rá, hogy újra kiássuk
Ugy ahogy volt de tudjuk ez lehetetlen
Nincs hozzá lelki erőnk mert minden fájó
Költözünk egy új világba ami tán jobb lesz