Múlt vasárnap, 2010. szeptember 19-én tartottuk A Város Mindenkié csoport egyéves születésnapi buliját a Dózsa György úti szálló nagytermében.

Nagyon vártuk már ezt az évfordulót, mert bár még csak egyévesek vagyunk nagyon sok minden történt már velünk, és jó amúgy is együtt lenni. Ezt a bulit azzal a nem titkolt céllal is összekötöttük, hogy minél több hajléktalan ember figyelmét fel tudjuk hívni tevékenységünkre, eddig megtett utunkra, és a jövőbe előre nézve azzal a reménnyel, hogy minél többen ismernek meg minket, és csatlakoznak hozzánk. Mert a közösség hordozza az igazi erőt!

Meglepődve és örömmel nyugtáztuk, hogy sokan eljöttek, tele kérdésekkel és érdeklődő szívvel. Nagy öröm számomra, hogy láthattam újra: van értelme annak, amit csinálunk, és hatással vagyunk az emberekre, jó értelemben véve. Sok minden történt a bulin: volt jogklinika az érdeklődők számára, bemutattuk a csoportot, és végre elkezdtünk valóban megnyílni az emberek felé úgy is, hogy személyesen mentünk oda elmondani nekik, kik vagyunk, mit akarunk és ők is odajöttek hozzánk. Jó és emberileg fontos lépést tettünk feléjük, és egymás felé is, mert valóban KÖZÖSSÉG vagyunk.

Azután volt finom süti is, meg táncoltunk is, de a lényeg, hogy együtt voltunk nyitott szívvel és vidáman, és örömünkben mások is osztoztak velünk. Mert együtt minden könnyebb és jobb ezen az úton is, amit mi járunk. Úgy érzem, jó az irány…!

2010. szeptember 24.                                                                                      Csepi

A Város mindenkié csoport tagjai 2010. június 11 és 13 között Kéthelyen megszervezték a második "Elvonulás" névvel illetett csapat- és stratégiaépítő tréninget.

Összességében jónak ítélem az idei elvonulás tanulságait. Életem szép emlékei közé kerül annak ellenére hogy voltak összezördülések, meg nem értett, ki mondott dolgok feszültségek. Azonban minden jó, ha jó a vége – tartja a mondás –, és ez ránk is igaz, mert mindezek ellenére nagyon jó volt együtt lenni, terveket szőni, megbeszélni az eddig megtett utat. Élményekben is gazdagodtunk és tanulságokban is. Voltunk egy farmon lovakat nézni, simogatni. Egy tó partján beszélgettünk, fotókat készítettünk és én mesét szőttem – a tavi rém és a sellő meséjét.

 Volt egy bográcsos esténk, ahol együtt ettünk, beszélgettünk, vörösbort meg ásványvizet ittunk – ki mit szeretett. Azután voltak dalok is /Me suno dikháv pe tuke, Io amero/ meg volt tervezgetés, álmodozás - minden, ami egy ilyen bográcsos este lenni szokott. És eljött a vasárnap, hogy hazainduljunk, vissza Budapestre.

 Végszóként talán annyit, rájöttem hogy ahhoz hogy közelebb kerülhessek az emberekhez figyelnem kell rájuk: meglátni a másik szemében a fényt, és engedni hogy az én szememben is meglássák.

 Köszönöm nektek ezt a három napot és remélem nem ez volt az utolsó. Örülök, hogy Együtt Maradtunk!

Csepi

Képek az elvonulásról

A fenti kérdést a 2010. január közepén tartott háromnapos elvonulásunkon tettünk fel magunknak, ahol összesen 21 tagunk vett részt.

Úgy éreztük, fontos megosztanunk barátainkkal, ismerőseinkkel is, mit jelent nekünk ez a csoport. Olvassátok szeretettel!

 * Tök jó buli! Talán még értelme is van. Talán, ha elég tagunk lesz, elég jó PR-unk, akkor el is érhetünk valamit. Számomra az itt lévő emberek fontosak, és fontos, hogy talán tehetek valamit a sorstársaimért, akármilyen apróságot.

A Város Mindenkié civil jogvédő csoport január végén csapat- és stratégiaépítő találkozót tartott. Magunk között csak elvonulásnak neveztük azt a három napot, amikor kiértékeltük eddigi tevékenységünket és megbeszéltük a jövőre vonatkozó céljainkat. Egy kedves baráti hétvégét töltöttünk együtt Kéthelyen, Marcali mellett.

Hogy nekem mit jelentett az elvonulás?

Egy picit talán jobban megismerhettem a többieket és gondolataink, céljaink mozgatórugóit. Szerintem nagyon jó és tanulságos volt a három majdnem egész nap együttlét. Sokat stratégiáztunk, beszélgettünk, közös dolgainkat néztük át és beszéltük meg. Együtt ettünk, játszottunk, egy házban aludtunk, mint valami nagy család, ahol bárhonnan jöttél is testvér vagy. Én így éltem meg ezt a három napot.

Még valamit kiemelnék: nevezetesen azt, hogy ez volt az első elvonulásunk, mégis úgy tudtunk együtt lenni mintha már sok ideje ismernénk egymást. Valahogy titokzatos módon nem volt köztünk összezördülés, harag, veszekedés, sértődés, hanem sokat tárgyaltunk a céljainkról, együtt mertünk tervezni, „álmodni” valami jót.

Igen, ez is összeköt minket.

„S rendezni végre közös dolgainkat, ez ami munkánk és nem is kevés”

Nekem ezt jelentette az elvonulás.

2010. január 26.                                                                                                    Csepregi László

 

Kedves Barátaink!

Tele vagyunk tervekkel!

A 2010-es évben a Város Mindenkié csoport továbbra is azon dolgozik, hogy minél jobban tudjuk képviselni a hajléktalan emberek érdekeit. Ahhoz, hogy ezt még erőteljesebben és hatásosabban tehessük folyamatosan nőnünk kell, és a jelenlegi 20-25 (többségében hajléktalan) aktív tagunk mellett sok új tagra és támogatóra van szükségünk.

Kérjük, ha egyet értesz céljainkkal, csatlakozz hozzánk! Olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt valamint hajlékkal rendelkező aktivistákat várunk, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és közösen küzdjünk a lakhatáshoz való jogért.

Ha szeretnél te is aktívan hozzájárulni a hajléktalan emberek küzdelméhez, kérjük jelezd felénk, hogy találkozhassunk és elhívhassunk a heti szervezési találkozónkra.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Telefon: 06 20 381 89 96 (Udvarhelyi Tessza)

A lakhatás nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog!

A Város Mindenkié karácsonya

Egy nagy színes forgatag volt az egész, ahogy lassan megjött mindenki es elkezdődött az első közös AVM karácsony.

Először saját magunkat, belső körben ajándékoztuk meg. Sokan készültek verssel, ki mesével, dallal, ami a szívében volt éppen. Volt, aki többször is szerepelt.

Azután folytatódott a színek-hangulatok kavalkádja. Hol nevettem, mint egy tréfan, de az asztal mellett úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

Indult a tánc is, táncoltam én is.

Jöttek a meghívott vendégek, akik kíváncsiak voltak ránk. Beszélgettünk, nevetgéltünk, ahogy egy karácsonyi bulin szokás, de nem volt mesterkélt egyáltalán, se póz-szeretet, hanem szívből jött.

Én alaposan megkóstoltam a különböző italok sokaságát és hazafelé repült a szívem és néha vétett a lábam, de szerintem így volt kerek minden, ahogy volt.

Akinek nem tetszett, majd máskor jobban csináljuk.

Csepregi László Iván

Gyere el és ünnepeld velünk a béke, szeretet és szolidaritás ünnepét!

Szeretettel meghívunk A Város Mindenkié csoport karácsonyi bulijára, melyet december 21-én hétfőn tartunk a Szentkirályi utca 22-24-ben.

Az este során többek között beszélgethetsz és megismerkedhetsz velünk, megtekintheted hajléktalan művészek képeinek állandó kiállítását, totót tölthetsz ki, megtudhatod, mit csinált A Város Mindenkié az elmúlt négy hónapban és megnézheted legújabb videó-sorozatunkat budapesti és New York-i lakhatási aktivistákról.

A közös ünnepléshez minden résztvevő enni és (lehetőleg alkoholmentes) innivalóval járul hozzá, ezért kérjük te is hozz magaddal egy kis kóstolnivalót!

Időpont: 2009. december 21. (hétfő) 19-22h

Helyszín: VIII. ker. Szentkirályi utca 22-24. (Tégy az Emberért! Központ)

A Város Mindenkié csoport a Vöröskereszttel, a Fedél Nélkül terjesztőivel, a zöldekkel, a 19. kerületi kisebbség irodával, valamint jó pár önkéntessel kivonult Kőbánya Kispestre az erdőbe szemetet szedni. Eme esemény célja az volt, hogy az ottani sok-sok szemetet eltüntessék.

Vasárnap reggel 9 órakor jó néhányan már meg is érkeztünk maszkokkal, kesztyűkkel és nagyon sok zsákkal. Vittünk élelmet és a közösségi házban készíthettünk magunknak szendvicseket. A Vöröskereszttől kaptunk szerszámokat és nagy lelkesedéssel neki állt ki-ki a maga erejéhez méltón. Sajnos én betegségem miatt csak a szendvicskészítésben meg a vízhordásban tudtam részt venni. Na meg mivel elég rikkancs vagyok így én kiabáltam, ha valami volt, például kész szendvics, van finom kávé stb.

A szemét csak egyre gyűlt és gyűlt A Város Mindenkié csoport egyik legidősebb tagja Borika a betegsége ellenére reggel 9-től délután 5-ig szorgoskodott, sok fiatal tag nem bírta úgy a tempót, mint ő. Én azóta még jobban tisztelem őt és le a kalappal előtte.

A Város Mindenkié szeptember 27-én vasárnap kisebbfajta csodát vitt véghez a kispesti sherwoodi kiserdőben. Összesen kb. 40 önkéntes segítségével rengeteg szemetet szedtünk össze: az erdő újra erdőnek néz ki és a sherwoodiak életkörülményei is nagyban javultak.

A képek magukért beszélnek!

Most már csak azt kell elérnünk, hogy ne használják a környékbeliek az erdő bejáratát illegális szemétlerakónak és a sherwoodiak szemetét is hetente legalább egyszer elszállítsák. Ezeken a Kispesti Vöröskereszt segítségével dolgozunk még.

Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon segített nekünk.

Mikor? 2009. szeptember 27. (vasárnap) 9-16h

Hol? Kispesten a Kút-tói erdőben (sherwood)

Hozz magaddal: jókedvet, tettrekészséget, és ha tudsz: zsákot, kesztyűt, maszkot és szerszámokat

Jelentkezés és további információ: avarosmindenkie@gmail.com

Találkozás: XIX. ker. Vak Bottyán út és Jósika utca sarok (Határ úttól 50-es villamos, Lehel utca megálló és utána egy kis séta)

Térkép

Támogatók: a Kispesti Vöröskereszt, a Kőleves Alapitvány, a Kispesti Zöldprogram Iroda és a Kispesti Romákért Közhasznú Egyesület

Az esemény az Állampolgári Részvétel Hete keretében valósul meg.