2017 májusában nagyon nagy segítséget kaptam tőletek, amiből Virágh László volt élettársam a nevemre adósságot halmozott fel ezt pénzbeli adományotokból sikeresen rendeztem. Több éve annak, hogy fájdalmak gyötörnek! Kevés orvos ismeri fel a fájdalom forrását, ha nincs szervi elváltozás. Utolsó lehetőségem egy pszichiáter által felírt tabletta, de ez sem vált be. Nem kívánt mellékhatásai miatt. Itt jönne a közvécékért a megmozdulás...

Amikor az Önkormányzat a lakásbérleti szerződésemet nem hosszabbította meg (amihez ugyan joga volt, azonban kevés emberséget mutattak), teljesen kétségbe estem. A Város Mindenkié csoporthoz fordulva, a biztató szavak hatására egy kicsit reménykedni kezdtem. Megjelent a csoport blogján a történetem, és összehoztak egy korrekt újságírónővel, aki megírta a történet, ami megjelent a Nők Lapja Cafén. Ekkor - talán a véletlenek sorozata nyomán - szinte hihetetlen pozitív történések következtek be.

A Goldenblog 2013-as versenyén a zsűri döntése alapján A Város Mindenkié blogja nyerte a "civil" kategóriát.

Az indoklás szerint "A Város Mindenkié csapatának tevékenysége és blogja is példaértékű. Felvállalnak, nekimennek, dokumentálnak, akciót, demonstrációt szerveznek, megoldásokat keresnek, jogvédelmet biztosítanak, edukálnak és együttélésre tanítanak – úgy ahogy, minden civil kezdeményezésnek kellene. Ráadásul egy olyan kényes és kényelmetlen ügyben állnak ki és szerveznek összefogást, amit nemhogy láthatatlanná akarnak tenni, de még egy tudatosabb állampolgár is hajlamos szemet hunyni felette."

Nagyon szépen köszönjük a zsűrinek a szép szavakat és mindenkinek a támogatást! Olvassatok minket mindennap!

A Város Mindenki szemüvegkampánya keretében eddig két alkalommal juttattunk hajléktalan embereket a számukra megfelelő szemüveghez. 2013. január 12-én újabb szemvizsgálattal egybekötött osztásra került sor, melyet a Könyves Kálmán körúti BMSzKI nappali melegedőben szerveztünk. Ez alkalommal újra sikerült ötven darab szemüveget kiosztani. A szemüvegosztást a helyszínen teljes mértékben az AVM hajléktalan aktivistái bonyolították le.

A Város Mindenkié 2012. januárjában szemüveggyűjtő kampányt indított, hogy hajléktalan tagjainkat és szimpatizánsainkat az olvasószemüveg hiánya akadályozza az aktivizmusban és érdekvédelemben. Olvasószemüveg nélkül a tagjaink nem, vagy csak nagyon nehezen tudják hatékonyan használni a számítógépet, elolvasni a friss híreket és tanulmányokat, vagy éppen megírni és elolvasni egy szervezési találkozó jegyzetét. Ha lenne olvasószemüvegük, akkor hajléktalan aktivistáink el tudnának olvasni egy jó regényt és meg tudnának nézni feliratos filmeket is.

Ahajléktalan embereknek az aktivizmuson kívül is nagy szükségük van szemüvegre, ha nem megfelelő a látásuk. A hajléktalan emberek nagyon sokat járnak hivatalba – hol az irataik miatt, hol a kérvényeik miatt, hol pedig a különböző esetleges büntetések miatt. Itt célszerű elolvasni az aláírandó iratot, valamint az aláíráshoz is kell a szemüveg, hogy például ne az asztalra szignáljon. Ezen kívül, a hajléktalan embereknek is el kell menni orvoshoz, ahol el kell tudni olvasni a rendelési időt, az esetleges változásokat, és nem utolsó sorban a receptet.

Szinte mindennap a hajléktalan emberek kezébe kerül egy újság (akár egy ingyenes napilap), ahol informálódnak és akár még a benne található rejtvényt is megfejtik (egyébként a rejtvényfejtés a legkedveltebb tevékenység a nappali melegedőkben is, hiszen jó „agyforgató”). De a teljesség igénye nélkül még említhetjük az egyéb folyóiratokat is (amit dátumtól függetlenül olvasunk) és végül, de nem utolsó sorban a könyveket. Az olvasással a hajléktalan emberek – mindenki máshoz hasonlóan – el tudnak szakadni a mindennapok gondjaitól. A számítógép-használatot már nem is említjük, ami a hajléktalan emberek nagy részének is fontos szerepet játszik az életében (pl. kapcsolattartáshoz, munkakereséshez, információszerzéshez stb.)

Ezzel a címmel adja elő Csalog Zsolt monológját Fullajtár Andrea színésznő a Katona József Színházban újra. Az 1996-os premiert követően ugyanis két évre rá levették a műsorról és csak idén került vissza. Talán van valami aktualitása? A darabban a színésznő egy hajléktalan nő életét meséli el.

A 2011. december 27-i előadásra a színház sajtósa – kérésünkre – meghívta A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagjait.  A meghívással az érintett (azaz hajléktalan) tagoknak – 12 fő – tiszteletjegy járt. Végül is tíz hajléktalan és öt szövetséges tagunk ment el az előadásra. A színház sajtósa kellő médiakampánnyal jelezte a nagyközönségnek, hogy e különleges előadásra egy tucat érintettet is meghívtak, így mint kiderült, olyanok is eljöttek, akik már látták az előadást. Teltház lett a kamarateremben. A művésznő sminkje olyan jól sikerült, hogy amíg meg nem szólalt, addig páran azt hitték, hogy egy eredeti hajléktalan nő ül velük szemben. Persze a hangja és – számomra, ahogy ezt meg is jegyeztem az előadást követő közönségtalálkozón – az ép fogazata mindenkinél tisztázta a félreértést. A történet és az előadó dinamikája nagyon hűen ábrázolta a 90-es évek eleji helyzetet. Ez annak volt köszönhető, hogy a szerző több órás interjút készített egy hajléktalan nővel, akivel a művésznő is találkozott, sőt meg is hívta a premierre, de oda sajnos nem ment el.

Az egyórás élvezetes monológ után egy negyedórás szünetet – és a színésznő sminkjének eltávolítását – követően közönségtalálkozó következett a kamarateremben. A hatvanfős közönség több mint fele ottmaradt. Persze az AVM tagjai teljes létszámban, és aktivitásuk is hasonló volt, mint egy Parlament előtti tüntetésen. A beszélgetésen az AVM tagok nagyon dicsérték a hajléktalan nő ábrázolását és a korképet, de őszintén kimondták, hogy érdekvédő aktivista szemmel a történet korleírása az utóbbi egy év eseményei miatt már valamennyire elavult. Persze nem minden darabot lehet a korhűség miatt átírni. Számomra az előadás legfontosabb tanulsága, hogy megmutatja a "hajléktalan" mögött az embert.

Köszönjük a Börtön Helyett Lakhatást állampolgári hálózat szervezőinek és mindenkinek, aki részt vett december 1-én a Szolidaritás Éjszakáján, hogy kiálltak a hajléktalan emberek jogaiért és méltóságáért. Már nem vagyunk egyedül és ez hatalmas dolog!

Köszönjük minden barátunknak, aki részt vett a 24 órás jogvédő akciónkban és strázsált velünk a Józsefvárosban újonnan megnyitott szabálysértési iroda előtt, ahova 2011. október 6-án csütörtökön 13 hajléktalan embert állítottak elő különböző szabálysértések kapcsán (pl. életvitelszerű tartózkodás közterületen, közterületi alkoholfogyasztás, köztisztasági szabálysértés stb.) Köszönjük továbbá a rengeteg támogató biztatást, amit a helyi lakóktól és járókelőktől kaptunk. Most már biztos: nem tűnt még el az emberség Józsefvárosból. Külön köszönjük Erdős Virág költőnek a jelenlétet.

van egy ország

ahol lakom
semmi ágán
lógó
flakon
van egy város
ahol élek
ahány test épp
annyi
lélek
ahány lélek
annyi lom is
utcára tett
irga-
lom is
itt egy kiságy
ja de
édi
ott egy ülve
alvó
dédi
kibelezett
öreg szekrény
arcokat be-
futó
repkény
bontott ajtó
kilincs nélkül
földönfutók
bilincs nélkül
áll a posztos
mint a nádszál
bokáig le-
rohadt
lábszár
itt egy szép könyv ott egy
labda
ez még bor de
ez már
abda
nem az összes
csak a nagyja
aki tűri
aki hagyja
aki tűrte
aki hagyta
nem az összes
csak a nagyja
vasárnap volt
ahogy mindig
felöltöztek
ahogy illik
csupa dolgos
derék polgár
egy se ruszin
egy se
bolgár
olyan szépek
hogy az csuhaj
egyik bérlő
másik
tulaj
kitűnőre
szerepeltek
álmukban sem
szemeteltek
nem engedték
hosszú
lére
elindultak a mi-
sére
kukákat se
borogattak
kutyákat se
kurogattak
mise után
leszavaztak
bezabáltak
be is basztak
pöri volt tán
isler is
jóllakott az
isten is
nem az összes
csak a nagyja
aki tűrte
aki hagyta
aki tűri
aki hagyja
nem az összes
csak a nagyja
rajtam is múlt
rajtam múlt
tegnap kezdő-
dött a múlt
elkezdődött
vége van
borzalom és
béke van
semmi
ágán
lógó
flakon
van egy ország
ahol
lakom
nevezd nevén
szolgáld
vakon
ma még bölcső
ma már
vagon

(Erdős Virág: Egy népszavazás margójára)

A Város Mindenkié blogja a 13. helyet érte el a Goldenblog szavazáson, összesen 123 szavazattal.

Mindenkinek köszönjük szépen a támogatást.

A szavazás végeredménye itt.

Előszó: Öt éve jöttünk fel Budapestre. Halmozottan sérült gyerek miatt nem kaptunk albérletet. Végső megoldásként választottuk az erdei lakhatást. Mindennapi megélhetésünket sikerült tudatosan megoldani. Felépítettük a gyerek miatt a „komfortos” építményt. A hatóságok környezettanulmány alapján belátták, hogy képesek vagyunk életvitelszerűen az erdei lakhatást megoldani. A gyermeket csupán lakcím hiánya miatt kellett az édesanyjának átadni (nagykorú lett).

Ez év júniusában (pletyka szinten) hallottuk a hajléktalanok deportálását a XV. kerületből. Mi is elítéljük a Szentmihályi úti hajléktalanok viselkedését, amit részben megértünk, de a garázdaságot és a gyilkosságot nem toleráljuk. Mi abban a hitben éltünk, hogy nem tartozunk ahhoz a csoporthoz. Tévedtünk. Július hónapban kézbesítettek számunkra is egy-egy kilakoltatási felszólítást. Mélyen megdöbbenve olvastuk a levelek tartalmát.