2015. július 14-én kedden került az első tanúmeghallgatásra az Egyenlő Bánásmód Hatóságon (EBH) abban az ügyben, amint a Magyar Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié (AVM) indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság ellen a rendőrség diszkriminatív igazoltatási gyakorlata miatt. A meghallgatáson a rendőrség nem jelent meg, így nem tudott számot adni a zaklató gyakorlatról.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elé idézték a Budapest Rendőr-főkapitányságot (BRFK), mert egy civil vizsgálat azt mutatja: hajléktalan embereket az átlagnál jóval gyakrabban igazoltatnak akkor is, ha semmiféle normát nem sértenek meg. A rendőrségnek most bizonyítani kell, hogy gyakorlata nem diszkriminatív és nem zaklatás.

2014. október 3-án a Mikszáth tér felé tartottam egy barátommal, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy öt közterület-felügyelő és két rendőr sürgölődik a körúton. Közelebb érve kiderült, hogy a csődület egy hajléktalan bácsi miatt van, akit éppen erősen próbáltak rávenni, hogy menjen el.

2014. március 29-e, szombat délelőtt fél 9. Még hűvös van, de szép tavaszi napnak ígérkezik a mai. Újbuda-Központban a piac előtt álldogálok, és régi ismerőseimmel beszélgetek. Ezek a srácok nap mint nap ezen a környéken múlatják az időt: cseverésznek, borozgatnak. Többségük otthon nélküli ember. Ráérek, 10-re várnak a tanítványaim. A villamosmegálló felől egy ifjú pár közelít felénk: egy csinos, szalmasárga hajú nő és egy magas fiatalember. Rendőrök. Valamilyen oknál fogva engem szúrnak ki. Ismerőseimet megkerülve a fiatalember határozottan hozzám lép.

Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik téren 6-8 rendőr zaklatja a hajléktalan embereket. Olyan pozícióból figyeltük őket, hogy a rendőrök minket nem láttak, de végig hallgattuk azt a párbeszédet, ahogy a rendőr azt mondja az egyik hajléktalannak, hogy:

- "Ha még egyszer panaszt teszel ellenem, a feleséged (szintén ott volt, szinten hajléktalan) agyonverem."

- "Gyere, gyere a Vérmezőre; gyere, szétbaszlak!"

Ma A Város Mindenkié találkozójára menet láttam, hogy igazoltatták a hajléktalan embereket a Kálvin téri aluljáróban. A találkozónk után szórólapokkal és néhány jó tanáccsal felszerelve elindultam hazafelé azzal, hogy ha a Kálvinon még ott lesznek a hajléktalan emberek, akkor beszélek velük.

A múlt héten mentem a Nyugati aluljáróban és láttam, hogy két rendőr ott van egy ülő hajléktalan ember mellett.

Odamentem, és kérdeztem tőlük, hogy mit csinált ez a jó ember, hogy igazoltatják. Akkor mondta a rendőr a saját verzióját, hogy a „közterületen tartózkodás szabálysértés”. Felkínáltam nekik a személyimet, de nem kellett nekik. Erre azt válaszoltam, hogy ez az ember engem vár, csak fáj a dereka. Felsegítettem, és együtt elmentünk a Westend felé. Én ilyen esetben elég határozott vagyok, nem ijedek meg tőlük. Ez az én történetem

2014. február 8.                                                            B. Magdi

További információ arról, hogy mit tehetsz, ha rendőri zaklatás tanúja vagy

Történetek az utcán élő emberek hatósági zaklatásáról.

Információ arról, ha valakit megbüntetnek életvitelszerű közterületen tartózkodásért

Ha neked is van hasonló történeted, kérjük, hogy juttasd el hozzánk az avarosmindenkie@gmail.com email címre!

Mint sok más hajléktalan társam, én is igyekszem önfenntartás céljából megtalálni a lehetőséget arra, hogy anyagi nehézségeinket – férjemmel – áthidaljuk. Igyekszünk olyan tárgyakat, eszközöket szedni, - akár lomtalanításból, akár kukázás útján - ami másnak már felesleges, kidobott, míg nekünk a bolhapiacon áru lehet és így pár forintot kaphatunk érte.

A Város Mindenkié tagjainak szinte mindennapos tapasztalata a hatóságok méltánytalan, diszkriminatív és gyakran tettleges erőszakkal járó fellépése. Ennek a gyakorlatnak a valóságát és kiterjedtségét az AVM Utca és Jog kutatása adatokkal is igazolta. Felmérésünk azt is kimutatta, hogy az ilyen elnyomó intézkedések különösen gyakoriak a Rendőrség körében: a rendőrök rendszeresen, akár napjában többször is - minden alap nélkül – igazoltatják a hajléktalan állampolgárokat, és ennek során gyakran tiszteletlenül, lpaekezelően beszélnek velük. A kutatásban megkérdezett több mint 400 hajléktalan ember 13%-a számolt be arról, hogy valamely egyenruhás hatóság tagja (rendőr, közterület-felügyelő stb.) bántalmazta és a válaszadók felével fordult már elő, hogy a hatóságok sértő módon beszéltek vele. 

Szomorúságunk és dühünk indított minket arra, hogy reagáljunk arra a rendőrségi intézkedés-sorozatra, mely egy pár hete éppen a Blaha Lujza téren folyó ételosztásnál ütötte fel a fejét. Mint köztudott, a Blaha Lujza téren mindennap osztanak meleg ételt a hajléktalan és rászoruló embereknek. Sajnos, nagyon hosszú sor áll az egy tányér ételért, mely elsősorban a magyar kormányt minősíti. Nem egy és nem két napja osztják az ételt, megszokott rendszerességgel ott vannak, és még sok más helyen a városban. Nagy szükség van rájuk! Sokan hálásak vagyunk azért, hogy a legelesettebbek étkezési/éhezési gondját sok magánember és szervezet felvállalja. Ebben az esetben az Ételt az Életért Alapítvány kap emberségből jelest, hiszen ezt a feladatot lényegében átvállalja az államtól.