A Város Mindenkié (AVM) csoportot rengeteg olyan szülő, többségében anyák keresik meg, akik komoly nehézségekkel küzdenek gyerekeik eltartása kapcsán. Mindannyiuk közös problémája, hogy megoldatlan vagy bizonytalan a lakhatásuk, ami miatt annak is fennáll a veszélye, hogy kiemelik a gyereküket a családjukból - annak ellenére, hogy a Gyermekvédelmi törvény egyértelműen kimondja, hogy pusztán anyagi okból gyereket nem lehet a családjától elválasztani. Ezért a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezettel közösen kampányt indítottunk, hogy felhívjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumának figyelmét a sokezer családot érintő problémára. A kampány során több mint 2000 ember írta alá a szakmai egyeztetést és érdemi kormányzati intézkedéseket követelő petíciónkat. A petíciót a TASZ gyermekvédelmi és az AVM lakhatási javaslataival együtt szeptember 20-án adtuk át a minisztérium illetékesének. A rendezvényen az AVM tagjai, a szervezettel kapcsolatban álló anyák és szociális szakemberek is felszólaltak. Szarka Alexandra beszéde.
Akiktől a rendszer csak követel, de támaszt már nem ad nekik
Petícióval és szakmai javaslatokkal követeljük a családok méltó lakhatását
A Város Mindenkié (AVM) csoportot és különösen a Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoportot rengeteg olyan szülő, többségében anyák keresik meg, akik komoly nehézségekkel küzdenek gyerekeik eltartása kapcsán. Mindannyiuk közös problémája, hogy megoldatlan vagy bizonytalan a lakhatásuk, ami miatt annak is fennáll a veszélye, hogy kiemelik a gyereküket a családjukból - annak ellenére, hogy a Gyermekvédelmi törvény egyértelműen kimondja, hogy pusztán anyagi okból gyereket nem lehet a családjától elválasztani. A hozzánk fordulók közül sokan kilakoltatás előtt állnak, mások családok átmeneti otthonában, illetve anyaotthonban élnek vagy a megfizethető albérlet megtalálása okoz számukra megoldhatatlan problémát. És a gyerekneveléssel összeegyeztethető munka megtalálása is nagyon sok szülőnek, elsősorban a nők számára okoz komoly gondot.
Ne szakítsák el a gyerekeket szegénység miatt!
Egy gyereket se szakíthassanak el a családjától a szegénység miatt!
Veled is előfordult már, hogy azzal fenyegetett a családsegítő, a gyerekjóléti szolgálat vagy a gyámhivatal, hogy elveszik a gyerekedet, ha nem oldod meg a lakhatásodat? Kiemelték a gyerekedet a családból azért, mert nem tartották megfelelőnek a lakáshelyzetedet vagy az otthonod állapotát? Ez ma nagyon sok szülővel megtörténik, pedig a Gyermekvédelmi törvény világosan kimondja, hogy gyereket a családjától pusztán anyagi okból nem szabad elválasztani.
Aláírásokat gyűjtünk azért, hogy az Emberi Erőforrás Minisztérium tegyen lépéseket, hogy ez az embertelen és törvénysértő gyakorlat megszűnjön Magyarországon.
Írd alá a petíciót!
Személyesen: gyere el szeptember 20-án 9 órára a Minisztérium elé (Budapest,
5. kerület, Szalay utca 10-14.) vagy az interneten: http://hianyzoemlekek.tasz.hu/csatlakozz/peticio/
Hallasd a hangodat!
Kapcsolat: avarosmindenkie@gmail.com és 70-509-8510 (Dósa Mariann)
Műhely a jogtalan gyermekelvételekről
A Város Mindenkié női munkacsoportja (Hanem) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) 2016. július 30-án közös beszélgetést tartott olyan családoknak, akiknek vagy elvették a gyermeküket vagy a hatóságok fenyegetik, hogy elveszik őket azért, mert szegények vagy nem megfelelő a lakhatásuk.
Anita szeretné visszakapni a gyerekeit
Nem csak a lakhatását, a gyermekeit is elveszítette a múlt héten kilakoltatott család
Öt nappal kilakoltatásuk után a családot arról tájékoztatta a VIII. Kerületi Hivatal Gyámhivatala, hogy kiemelik a három kiskorú gyermeket a családból. A kilakoltatásuk napján egy családok átmeneti otthona (CSÁO) krízisszállására költöztek a gyerekekkel. Ezt az elhelyezést a gyámhivatal munkatársa – aki telefonon egyeztetett az Utcajogász egyik jogászával a család kilakoltatásakor – megfelelőnek találta. Múlt héten viszont a gyámhivatali ügyintéző szóban arról tájékoztatta a három kiskorú gyerek édesanyját, hogy kiemelik a családból a gyerekeket. Ekkor az anya elmondása szerint lakhatási gondokkal – a család kilakoltatásával – indokolták az eljárást. A kiemelésről csak szóban tájékoztatták a múlt hét elején, pár napra rá pedig a gyermekvédelmi gyám megjelent a szállón, hogy elvigye a gyerekeket a családtól.
Lakhatás csak a bántalmazónak jár?
A történet úgy kezdődött, hogy 1999-ben megismerkedtem a gyermekeim apjával. 2003-ban vett egy kis házat a szülei mellett, s a szüleitől oda költöztünk be. Elkezdtük a közös életünket. Dolgoztunk mindketten. Még annak az évnek a végén szóba jött, hogy szeretnék gyereket tőle. Egyébként is abba kellett egy időre hagynom a gyógyszer szedését. 2004 nyarán újra szóba jött a gyerek téma, amikor már két hónapja kimaradt a menzeszem. Veszekedett, hogy neki még nem kell gyerek, túl fiatal, nincs rá felkészülve. De mikor megtudta, hogy babánk lesz, nagyon boldog volt, az utolsó fillérünket pezsgőre költötte és rohant át a szüleihez a hírrel. 2005-ben megszületett a fiunk, Attila. Telt az idő, s 3 év múlva az apja teljesen megváltozott. Már nem jártunk el kirándulni, neki csak a munka volt, és néha elment egy-egy rendezvényre – a Magyar Gárda tagja volt. Egy alkalommal úgy jött haza egy ilyen rendezvényről, hogy ivott, és lekevert egy pofont. Akkor ütött meg először. Azt mondta, azért kaptam, mert míg ő oda volt, én megcsaltam. Aztán sikerült ezt tisztázni.
Kinek jár a méltányosság Csepelen?
A nyár végén fordult hozzánk segítségért egy 5 gyerekes édesanya, aki akkor várta hatodik kisbabáját egy csepeli családok átmeneti otthonában (CSÁO). Az újszülött érkezésére a Magyar Vöröskereszt intézménye azzal válaszolt, hogy jelezte az édesanya felé, hogy a hatodik gyereket oda már nem hozhatja haza, ennyien szerintük ott nem férnek el, hiszen mindenkinek külön ágy kell és a kiságy már nem fér be. A kérdésre, miszerint akkor állami gondozásba veszik-e a kicsit, ha addig nem találnak lakhatást, csak vállvonogatás volt a válasz és sajnálkozó hümmögés. Az intézményben dolgozó családgondozó semmilyen érdemi segítséget nem nyújtott Viktóriának abban, hogy új lakhatást találjon a családjának, ehelyett folyamatosan emlékeztették őket arra, hogy közeleg az idő, amikor már nem maradhatnak az intézményben és sürgették az édesanyát, hogy találjon magának más lakhatást.
Küzdelem a gyerekekért - Erzsébet története
Stefaitsné Bosch Erzsébet vagyok, 3 gyermekes édesanyja. Házasságom nyolc és fél év után ment tönkre, egy kislányról gondoskodtunk nagyon nehéz körülmények között. Sajnos a közös házunkra elmaradások halmozódtak, először tönkrement a fűtésrendszer, amit nem tudtuk megcsináltatni, majd eladósodtunk egyéb közüzemi díjakkal is.
