Páva Zsolt, Pécs jelenlegi polgármestere hivatalos kampányanyagában a hajléktalan és szegény emberek ellen uszító szöveggel próbálja megnyerni magának a választókat. Alább Lakatosné Jutka, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistájának válasza.

Tisztelt Polgármester(jelölt) Úr!

Megdöbbenéssel és kételyekkel olvastam el szórólapját. Megdöbbenéssel, mert nem tudom miért van Önben ennyi ellenszenv akár a hajléktalan emberek, akár a szükséglakások lakóival kapcsolatban. Nem tudom, mi az oka, hogy szórólapján úgy kívánja megvédeni Pécs városának lakosságát, hogy kirekeszti azokat a legszegényebb, legelesettebb rétegbe tartozó embereket, akik - helyzetüknél fogva - a legkevésbé képesek arra, hogy megvédjék magukat, illetve, hogy felszólaljanak a diszkriminatív, kirekesztő felszólalása, szórólapja ellen.

2014. március 29-e, szombat délelőtt fél 9. Még hűvös van, de szép tavaszi napnak ígérkezik a mai. Újbuda-Központban a piac előtt álldogálok, és régi ismerőseimmel beszélgetek. Ezek a srácok nap mint nap ezen a környéken múlatják az időt: cseverésznek, borozgatnak. Többségük otthon nélküli ember. Ráérek, 10-re várnak a tanítványaim. A villamosmegálló felől egy ifjú pár közelít felénk: egy csinos, szalmasárga hajú nő és egy magas fiatalember. Rendőrök. Valamilyen oknál fogva engem szúrnak ki. Ismerőseimet megkerülve a fiatalember határozottan hozzám lép.

Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik téren 6-8 rendőr zaklatja a hajléktalan embereket. Olyan pozícióból figyeltük őket, hogy a rendőrök minket nem láttak, de végig hallgattuk azt a párbeszédet, ahogy a rendőr azt mondja az egyik hajléktalannak, hogy:

- "Ha még egyszer panaszt teszel ellenem, a feleséged (szintén ott volt, szinten hajléktalan) agyonverem."

- "Gyere, gyere a Vérmezőre; gyere, szétbaszlak!"

Ma A Város Mindenkié találkozójára menet láttam, hogy igazoltatták a hajléktalan embereket a Kálvin téri aluljáróban. A találkozónk után szórólapokkal és néhány jó tanáccsal felszerelve elindultam hazafelé azzal, hogy ha a Kálvinon még ott lesznek a hajléktalan emberek, akkor beszélek velük.

A múlt héten mentem a Nyugati aluljáróban és láttam, hogy két rendőr ott van egy ülő hajléktalan ember mellett.

Odamentem, és kérdeztem tőlük, hogy mit csinált ez a jó ember, hogy igazoltatják. Akkor mondta a rendőr a saját verzióját, hogy a „közterületen tartózkodás szabálysértés”. Felkínáltam nekik a személyimet, de nem kellett nekik. Erre azt válaszoltam, hogy ez az ember engem vár, csak fáj a dereka. Felsegítettem, és együtt elmentünk a Westend felé. Én ilyen esetben elég határozott vagyok, nem ijedek meg tőlük. Ez az én történetem

2014. február 8.                                                            B. Magdi

További információ arról, hogy mit tehetsz, ha rendőri zaklatás tanúja vagy

Történetek az utcán élő emberek hatósági zaklatásáról.

Információ arról, ha valakit megbüntetnek életvitelszerű közterületen tartózkodásért

Ha neked is van hasonló történeted, kérjük, hogy juttasd el hozzánk az avarosmindenkie@gmail.com email címre!

Mint sok más hajléktalan társam, én is igyekszem önfenntartás céljából megtalálni a lehetőséget arra, hogy anyagi nehézségeinket – férjemmel – áthidaljuk. Igyekszünk olyan tárgyakat, eszközöket szedni, - akár lomtalanításból, akár kukázás útján - ami másnak már felesleges, kidobott, míg nekünk a bolhapiacon áru lehet és így pár forintot kaphatunk érte.

Miközben Magyarországon jelenleg a kormánypártok országos és helyi szinten is a hajléktalan emberek rendészeti eszközökkel történő kiszorításával próbálják maguk mellé állítani a közvéleményt a 2014-es választások előtt, a New York-i városvezetés 2013 augusztusában kimondta: a rendőrök nem állíthatnak meg állampolgárokat kizárólag azért, mert hajléktalanok, de faji, etnikai és nemi hovatartozásuk alapján sem.

A Város Mindenkié tagjainak szinte mindennapos tapasztalata a hatóságok méltánytalan, diszkriminatív és gyakran tettleges erőszakkal járó fellépése. Ennek a gyakorlatnak a valóságát és kiterjedtségét az AVM Utca és Jog kutatása adatokkal is igazolta. Felmérésünk azt is kimutatta, hogy az ilyen elnyomó intézkedések különösen gyakoriak a Rendőrség körében: a rendőrök rendszeresen, akár napjában többször is - minden alap nélkül – igazoltatják a hajléktalan állampolgárokat, és ennek során gyakran tiszteletlenül, lpaekezelően beszélnek velük. A kutatásban megkérdezett több mint 400 hajléktalan ember 13%-a számolt be arról, hogy valamely egyenruhás hatóság tagja (rendőr, közterület-felügyelő stb.) bántalmazta és a válaszadók felével fordult már elő, hogy a hatóságok sértő módon beszéltek vele. 

A Város Mindenkié csoport 2013. június 28-án kerekasztal-beszélgetést szervezett, ahol különböző szakemberekkel beszélgettünk a fedél nélkül élő embereket érő hátrányos megkülönböztetésről. A beszélgetést Ónody-Molnár Dóra újságíró moderálta, a résztvevők Sipos Zoltán (Vöröskereszt), Bényei Zoltán (lakásügyi tanácsadó), Kiss Róbert (BRFK), Spányik András (orvos), Bende Anna (A Város Mindenkié) és Keresztes Jenő (A Város Mindenkié) voltak.