A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé tárta ezeket a panaszokat. Írásunkra az Üdvhadsereg vezetője is válaszolt, melyet itt lehet elolvasni.  Viszont válaszunkat itt lehet olvasni, amely után pedig személyes egyeztetésen is részt vettünk 2017 szeptemberében. Erről az érintett, Csilla beszámolóját alább olvashatjátok!

Szarka Alexandrával (AVM) és Kispál Sándorral (Utcajogász) elmentünk az Üdvhadsereghez. Udvariasan fogadott minket az Üdvhadsereg svájci vezetője, és a magyarországi igazgató. Szarka elmondta bevezetésképpen, hogy az ott lakókat és a már elmenteket ért sérelmek miatt jöttünk, mert többen jelentkeztek és keresték meg A Város Mindenkiét az ott történt igazságtalanságok miatt.

A svájci követ tolmácsot hozott magával és magyarázatképpen közölte, azért van szüksége fordítóra, mert bár mindent megért, hátha nem tudná beszédben jól kifejezni. Én válaszképpen elmondtam, hogy jól értek németül. (Egy kicsit stratégiai szándékkal, hogy a tolmács jól fordítson, mi értjük.) Ezután elmondtam a konkrét sérelmeket, amitől mindannyian szenvedtünk. Például lakógyűléstől való távolmaradás kirúgással jár, a kötelező foglalkozások, és az állandó fenyegetések és megfélemlítések – nekem pl. az egészségügyi állapotom miatt kellett sürgősen új helyet keresni).

A Város Mindenkié idén 7. alkalommal szervezte meg a Lakásmenetet, ahol kétezren vonultak fel a lakhatáshoz való jogért. A rendezvény az egyre szélesebb tömegeket elérő lakhatási válságra hívta fel a figyelmet, rámutatott a kormány és az önkormányzatok felelősségére, és bemutatta a válság megoldását jelentő szakpolitikai válaszokat.

Budapesten alig 80 db közvécé van több mint másfél millió emberre, ráadásul alig van ingyenes és akadálymentes. A Város Mindenkié, a Bennfentes Kívülállók Közkórusa (BKK) és az Önállóan lakni – közösségben élni csoport 2017. szeptember 20-án adta át a Fővárosi Önkormányzatnak, a Belügyminisztériumnak és az EMMI-nek azt a 3300 ember által aláírt petíciót, amelyben azonnali és átfogó megoldást követelnek a közvécé helyzetre nemcsak Budapesten, de az egész országban is.

Biztos senkit nem lep meg, milyen gyakran előfordul, hogy rendőrök fenyegetően vagy megalázóan viselkednek az utcán a hajléktalannak vagy szegénynek tűnő emberekkel. Ennek az egyik formája a zaklató igazoltatás, amikor valakitől csakis emiatt kérik el az okmányait, és nyilvánvalóan nincs semmi más oka. A Város Mindenkié régóta küzd azért, hogy ne legyen több ilyen eset – például felvette a kapcsolatot és egyezséget kötött a BRFK-val, most pedig egy állampolgári megfigyelőrendszer kiépítésén dolgozik. (A kampányról és a képzésről bővebben itt tudsz olvasni.)

Idén A Város Mindenkié csoporton belül működő a HANEM (Hajléktalan Nők Munkacsoportja) úgy döntött, gyereknapot szervez, s nemcsak gyerekeknek, hanem szülőknek is.  A rendezésben nagyon sok önkéntes segített, így izgatottan vártuk, mi is lesz majd, hogy fog sikerülni az esemény, amire ilyen sokat készültünk: szerveztünk arcfestést, hennázást, vetélkedőt. Ezek a programok kerültek rá a szórólapokra, ezekkel hívtunk sok-sok gyerekes anyukát, főleg a VIII. kerületből. Mi padokkal, játékokkal, rajzfelszerelésekkel vonultunk ki a Köztársaság térre s jöttek is hamar az első gyerekek és szülők.

Brüsszelbe indultunk az Utcából Lakásba Egyesület egyik munkatársával és egyben A Város Mindenkié aktivistájával, Kovács Verával, hogy bemutassam az AVM munkáját négy percbe. Ezt a beszédet még indulás előtt megírtam, Vera pedig segített szebbem megfogalmazni és egy kicsit kiegészítette. Az indulás nagyon korán volt, de nagy izgalommal vártuk. Bár én úgy gondoltam, hogy ha már tél van nálunk, akkor biztos ott is hideg van, így nagykabátot és bundás csizmát vittem. Négy napig sültem is bennük, hiszen Brüsszelben tavasz fogadott minket délelőtt kilenc órakor, s ez az idő végig kitartott, igaz egy kis eső is volt.

Hát, hol is kezdjem? Lassan két éve csatlakoztam a Város Mindenkié csoporthoz, hogy együtt küzdhessünk a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek jogaiért,  és nehézségekkel teli életüket megkönnyítsük. A csoport tagja az Európai Lakhatási Hálozatnak, ami azért jött létre, hogy Európa-szerte összefogja a lakhatással foglalkozó szervezeteket. A hálozat tagjai saját országukban szerveznek mozgalmat és fél évente összegyűlnek, hogy megosszák a többi csoporttal a tapasztalataikat és  észrevételeiket, illetve itt kerül sor néhány figyelemfelhívó akció, tüntetés összehangolására és elemzésére. Idén én kaptam az AVM-től a lehetőséget, hogy egy aktivista társammal elrepüljünk Dublinba, és képviseljük Magyarországot és az AVM-et. Ezáltal életemben először elhagytam az országot.

Volt bennem egy kis félsz, mert sajnos nem beszélek idegen nyelvet, de belevágtam, mert nagyon érdekelt a téma és tudtam hogy sok okos dolgot hozhatok haza a társaimnak. Így indultunk neki.

Néhány hete két tagunk – Murányi László és Misetics Bálint – az ELTE Társadalomtudományi Karán zajló szociális munkás képzés vendégei voltak, ahol a hajléktalanság strukturális okairól, a hajléktalanságra adott állami válaszok korlátairól, és A Város Mindenkié csoport munkájáról beszlégettek a hallgatókkal. A beszélgetés részben akörül forgott, hogy miként dolgoznak együtt a csoportban a hajléktalan és szövetséges tagok (akik többnyire valamilyen társadalomtudományos vagy szociális szakmai háttérrel érkeztek az AVM-be). Ezúton is köszönjük a meghívást! Az alábbiakban a kurzus egyik résztvevője, Kovács Mirtill élménybeszámolóját olvashatjátok.

Lakok - az ezt a nevet viselő, a lakhatási szegénység problémakörére fókuszáló országos szerveződésre hívott be minket(Miskolcnak Hangja Van! csoportot és a Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzatot), néhány az ország más-más településein működő közösség mellett az A Város Mindenkié (AVM) csoport.

Már az indulás előtti csoportfoglalkozásokon látható és érezhető volt a láz és az izgalom az idei elvonulással kapcsolatban. Az utolsó nagy csoporton helyére kerültek az utazási beosztások (ki hogyan érkezik majd a táborba). Zsongó méhkashoz hasonlított az egész csoport.