Bajkai István országgyűlési képviselő javaslata alapján az eddiginél általánosabb  módon tiltották be ismételten a köztéri hajléktalanságot, ezzel szabad utat engedve annak, hogy rendészeti eszközökkel üldözzék a legelesettebb embereket.

A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé tárta ezeket a panaszokat. Írásunkra az Üdvhadsereg vezetője is válaszolt, melyet itt lehet elolvasni.  Viszont válaszunkat itt lehet olvasni, amely után pedig személyes egyeztetésen is részt vettünk 2017 szeptemberében. Erről az érintett, Csilla beszámolóját alább olvashatjátok!

Szarka Alexandrával (AVM) és Kispál Sándorral (Utcajogász) elmentünk az Üdvhadsereghez. Udvariasan fogadott minket az Üdvhadsereg svájci vezetője, és a magyarországi igazgató. Szarka elmondta bevezetésképpen, hogy az ott lakókat és a már elmenteket ért sérelmek miatt jöttünk, mert többen jelentkeztek és keresték meg A Város Mindenkiét az ott történt igazságtalanságok miatt.

A svájci követ tolmácsot hozott magával és magyarázatképpen közölte, azért van szüksége fordítóra, mert bár mindent megért, hátha nem tudná beszédben jól kifejezni. Én válaszképpen elmondtam, hogy jól értek németül. (Egy kicsit stratégiai szándékkal, hogy a tolmács jól fordítson, mi értjük.) Ezután elmondtam a konkrét sérelmeket, amitől mindannyian szenvedtünk. Például lakógyűléstől való távolmaradás kirúgással jár, a kötelező foglalkozások, és az állandó fenyegetések és megfélemlítések – nekem pl. az egészségügyi állapotom miatt kellett sürgősen új helyet keresni).

A Város Mindenkié csoport évek óta küzd azért, hogy Budapesten – és az egész országban – az önkormányzatok biztosítsanak mindenki számára elérhető közvécé használási lehetőséget. Jelenleg alig több, mint 80 nyilvános vécé üzemel, vagyis minden huszonötezredik budapestire jut egy közvécé. Mindenkinek fontos, hogy legyenek közvécék a városban, néhány csoportnak – mint a például kisgyermekes családok, idősek, hajléktalan emberek, közterületen dolgozók, mozgáskorlátozott emberek – pedig különösen.

Budapesten alig 80 db közvécé van több mint másfél millió emberre, ráadásul alig van ingyenes és akadálymentes. A Város Mindenkié, a Bennfentes Kívülállók Közkórusa (BKK) és az Önállóan lakni – közösségben élni csoport 2017. szeptember 20-án adta át a Fővárosi Önkormányzatnak, a Belügyminisztériumnak és az EMMI-nek azt a 3300 ember által aláírt petíciót, amelyben azonnali és átfogó megoldást követelnek a közvécé helyzetre nemcsak Budapesten, de az egész országban is.

Korábban írtunk arról, hogy mennyire rossz a közvécé helyzet a fővárosban. Jelenleg a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) 39 (vagy más források szerint 51) darab illemhelyet üzemeltet a városban, amelyek 180 Ft térítési díj ellenében vehetőek igénybe. Ezen kívül a kerületi önkormányzatok is tartanak fent illemhelyeket, összesen 31 darabot. Tehát a fővárosi nyilvános illemhelyek száma 70 és 80 közöttire tehető, így Budapesten 25 ezer emberre jut egy közvécé. Most kikértük a megyei jogú városok adatait is, amiből kiderül, hogy az országos helyzet sem rózsásabb a budapestinél, itt átlagban 35 ezer emberre esik egy nyilvános vécé.

Mondhatjuk-e egy olyan városra, hogy élhető, amelyből hiányoznak az alapvető közszolgáltatások? Nem kellene, hogy a közvécék – pontosan ugyanúgy, mint a közvilágítás vagy a járdák – részei legyenek a városképnek? Át fognak-e valaha szállni az emberek az autóikból a tömegközlekedésre, ha útközben nem tudják elvégezni a dolgukat? Nincs-e minden embernek szüksége olyan helyre, ahol elintézheti, amit a természet diktál?

A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé tárta ezeket a panaszokat. Írásunkra az Üdvhadsereg vezetője is válaszolt, melyet itt lehet elolvasni.  Viszont válaszunkat itt lehet olvasni, amelyre az alábbi levelet kaptuk kézhez. A folytatásról ugyanúgy be fogunk számolni a blogunkon.

Két év alatt tízezerrel nőtt azoknak a száma, akiknek lényegében használhatatlan a lakcíme. A Város Mindenkié tájékoztatást kért a Belügyminisztériumtól arról, hány embernek van olyan lakcíme, ami bizonytalanná teszi a helyzetét vagy megakadályozza, hogy hozzájusson alapvető szolgáltatásokhoz. Legutóbb 2015-ös adatokat közöltünk, azóta a helyzet jelentősen romlott.