A lányom történetét mesélem el. Úgy alakult az életünk, hogy jelzálogtartozás miatt eladtuk a vidéki házunkat. December 1-jén beköltöztünk a fiam önkormányzati lakásába. Én minden gond nélkül bejelentkeztem, de mivel a lányom nem vér szerinti testvére a fiamnak. csak településszintű kártyát kaphatott.

Ezt harsogja immár 6 éve A Város Mindenkié érdek-és jogvédő csoport, ahol kiállunk minden emberi jogokat sértő törvény, rendelet és szabályozás ellen és küzdünk a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek jogaiért. Pontosan ezért született már számos blogbejegyzés, egy külön Facebook oldal és egy egész kampány is a közvécékért. Mindeközben levelezünk, tárgyalunk, ígéreteket hallgatunk a fővárostól, amik egyelőre csak ígéretek maradnak.

A lányom 37 éves, két lánya van. Igazi Édesanya, példásan neveli a gyerekeit. Büszke vagyok rá. Az élet úgy hozta, hogy a gyermekei Édesapjával külön váltak az útjaik, de megmaradt a jó kapcsolat. A lányom három éve együtt élt egy szintén nagyon család centrikus fiatalemberrel. Az idő múlásával a gyermekek Édesapja, és a lányom párja baráti kapcsoltba kerültek, így az unokáimnak van egy Édesapjuk, aki mindent megtesz értük, és van egy nevelőapjuk, aki szintén. Szerintem ez így nagyon szerencsés mindenki szempontjából. Május 20-án összeházasodtak, az esküvőn ott volt az unokáim Édesapja is. Szinte az esküvői előkészületekkel egy időben hihetetlen szerencsével találtak egy újabb albérletet, ami 20 nm-el nagyobb az előzőnél, ahol már elég szűkösen fértek el. Ennek kapcsán mesélem el a lakcímbejelentésük történetét.

A lakcím nélküliség és a lakcímbejelentésből adódó nehézségek a lakhatási válság egyik  egyre jobban látható, százezrek életét megkeserítő következménye. Az, hogy valaki nem tud bejelentkezni oda, ahol lakik, nagyon súlyos következményekkel járhat arra, hogy mennyire tud élni állampolgári jogaival és milyen – amúgy neki járó – szolgáltatásokból és ellátásokból esik ki. Mivel ezzel a kérdéssel évek óta kiemelten foglalkozunk, A Város Mindenkiét és az Utcajogászt is évente több százan keresik fel lakcímmel kapcsolatos problémák miatt. Sorozatunk második részében beszámolunk arról, milyen ügyekben keresnek fel minket és mi milyen megoldásokat tudunk javasolni 2017 májusában. 

A jelenlegi állás szerint a Józsefvárosi Önkormányzat június 13-án, kedden lakoltatná ki Sz. Ágnest, aki 61 éves, tartósan beteg, és 1989 óta él az akkori tanácstól 14 év várakozás után kapott bérlakásban. Sz. Ágnesnek jelenleg semmi jövedelme nincsen. Egészségi állapota miatt nem tudta teljesíteni a tartós munkanélküliek számára elérhető jövedelempótló támogatást, amit ezért néhány évvel ezelőtt megvontak tőle, dolgozni a betegsége miatt nem tud, a nyugdíjkorhatárt pedig még nem töltötte be. Korábban édesapja támogatta anyagilag, az ő halálát követően azonban elmaradt a lakbérrel és a rezsivel, és mostanra jelentős összegű adóssága halmozódott fel. A gázt és az áramot már évekkel ezelőtt kikapcsolták, évek óta fűtés nélkül vészelte át a teleket.

Civil vagy és politizálsz? Civil vagy, de nem politizálsz? Civil vagy, ezért nem politizálsz? Egyszerűen csak foglalkoztat civil társadalom és politika viszonya? Itt a lehetőség, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt is bemutasd a munkádat, illetve másokkal is megvitasd az elképzeléseidet civilség és politika kapcsolatáról! A Város Mindenkié csoport és a Közélet Iskolája idén is megrendezi – immár a hatodik – közösségi nyári egyetemét. Az idei témánk: Civilség és politizálás kapcsolata, a civil politizálás lehetősége.

Életünk folyamán nagyon sokszor szeretne szabad utat törni magának egy-egy biológiai szükséglet. Jó lenne egy adott pillanatban olykor az utcán is elszaladni pisilni. Sajnos az ember a hólyagjának és a veséjének nem tud parancsolni, hogy csak akkor jelezzen teltség esetén, ha a vesék és a hólyag tulajdonosa olyan helyen tartózkodik, hogy semmi akadálya a félrevonulásnak.

Kézbesítői munkámat utcákon bolyongva, járkálva, rohanva végzem. Nálam komoly probléma, ha nem jókor jelez a szervezet, hogy meg akarna szabadulni a felgyülemlett vizelettől, így sokszor, ha csak pár csepp várható, akkor is inkább elkéredzkedek az irodaházakban toalettre, nehogy esetleg egy bankban törjön rám hirtelen a szükség, ahol teljesen érthető a szigor. Ha gyorsétterem van a közelben, amíg az ember először kikéri a szendvicset, addig összecsorgatja magát, vagy ha fizetni kell, a pénz keresése közben történhet ugyanez.

Tovább folytatódik a 2016 novemberében benyújtott közérdekű adatigénylésünk pere, mivel a pécsi önkormányzat továbbra sem adja ki a bérlakásállományát érintő közérdekű adatokat. A második tárgyaláson a város ügyvédje bejelentette, hogy tanukkal szeretnék igazolni, hogy a lakásgazdálkodást végző szerveknek nincs olyan nyilvántartása, amelyből egyszerűen kinyerhették volna a kért adatokat. A következő tárgyaláson tehát városi tisztségviselők fogják eskü alatt megvallani a lakásgazdálkodás súlyos hiányosságait.

Nagymengyi Józsefné vagyok. 25 éve lakom albérletben, ahol egyedül neveltem fel gyermekeimet. Nem volt segítségem, lehetetlen volt saját otthonról vagy önkormányzati lakásról álmodni. Egyrészt mert a keresetemet felemésztette az albérlet fenntartása, normális bejelentett állásban nem tudtam elhelyezkedni, ahol esetleg lett volna esélyem, hogy a banktól hitelt vehessek fel. Így kénytelen voltam elfogadni, hogy albérletben éljek családommal, ahol jóval több lakbért fizettem, mint egy hitel törlesztése lett volna.

Jelen pillanatban két felnőtt fiammal közösen bérlünk lakást. Én 60 éves koromra nagyon beteg lettem, ízületi szűkület lett a térdemben és vénás elégtelenség a lábaimban. Sokáig járni sem tudtam, nyugdíj előtti segélyt kapok 38 000 forintot. A kisebb fiam 2016 novembertől munkanélküli lett, eltelt pár hónap amíg munkát talált, addig 22 800 forint segélyt kapott. Az idősebb fiam volt a támaszunk, akinek jó munkája volt, amit szeretett csinálni. Területi képviselő volt két cégnél, gond nélkül ki tudtuk fizetni pontosan a lakbért és a rezsit. Sajnos 2016. december 6-án olyan dolog történt, amire senki nem számított. Túl nagy nyomás nehezedett rá a munkával kapcsolatban és egyéb magánéleti problémája is adódott. Összeomlott az idegrendszere, néhány hétig pszichiátrián kezelték. Ezért elvesztette a munkáját, már másnap felmondtak neki.

Budapesten alig több, mint 80 nyilvános vécé üzemel, vagyis minden huszonötezredik budapestire jut egy közvécé. Ráadásul ezek között csak elenyésző számú illemhely használható ingyenesen és sok vécé nagyon rossz állapotban van. Pedig vécére mindenkinek menni kell – ha szegény, ha gazdag, ha dolgozik, ha munkanélküli, ha ép testű, ha fogyatékos, ha gyerek, ha felnőtt, ha van hol laknia, ha nincs.

ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT! >>>