Amikor elolvastam a mellékelt levelet, megdöbbentem. Első reakcióm az volt, hogy, ha az vagyok, akinek lefestett, simán megölhetném. Töprengtem, és aztán úgy döntöttem, inkább maradok szalonképes. Az ügyvédem ezt a levelet eltitkolta előlem, nem volt tudomásom róla. Hiába kaptam nyolcnapos határidőt a kifogások pontosítására, ezzel a levéllel minden esélytől megfosztott. Feljelentést tettem a budapesti ügyvédi kamaránál, csatoltam a kiegészítő iratokat. A válaszlevélből kiderült, hogy kivizsgálják az ügyet. De kapaszkodjanak meg – nem a levél íróját, hanem az előző pártfogó ügyvédet veszik górcső alá. Újabb levelet küldtem nekik azzal a kéréssel, hogy a feljelentett személy tettét vizsgálják ki. Folyamatban van az ügy. Röviden: ilyen ügyvéd képviseli a kiszolgáltatott, szegény embereket. És van olyan családsegítő, amely alkalmazza is őt.
A tisztánlátás érdekében: több, mint hat éve lettem hajléktalan a családommal együtt. Döbröközi (Tolna megye) lakos voltam. Elváltam, jelenleg élettársi kapcsolatban élek egy nővel több, mint tíz éve. A válás után a bíróság nekem ítélte az akkor két fiatalkorú fiamat, akik közül a kisebbik halmozottan mozgássérült, enyhén szellemi fogyatékos.
Iskolai végzettségem: gimnáziumi érettségi, rendőr szakközépiskola, kereskedő-boltvezető, autószerelő, lakatos és több idegen nyelvet is beszélek; egyszóval túlképzett, regisztrált munkanélküli vagyok több, mint tíz éve. Túl öreg, ráadásul hajléktalan.
Jelenlegi írásommal arra szeretném felhívni az igazságszolgáltatás ás a közvélemény figyelmét, hogy azok a személyek, akik szegények, egyedül képtelenek jogi eljárásban a törvénynek megfelelő ítéletet kiharcolni. Sajnos sok alkalommal tapasztaltam, amikor önhibámon kívül kerültem peres eljárásba, hogy mennyire elfogultan és esetlegesen döntöttek ügyekben. Az általam felsorolt személyes példák egyértelműen tükrözik a munkahely, családi ház, gyermek elvesztését bírósági eljárásban.
A második fiam születése folyamatában nem sírt fel. Az ott lévők nem tettek semmit, hiába szólt rájuk a volt nejem. Elmondása szerint úgy mozogtak, mint egy lassított felvétel. Következmény: oxigénhiány, részleges kisagykárosodás. A mulasztások felkutatása, a kártérítési igény reménytelen.
A rendőrségtől való azonnal felmentésem lopás és orrgazdaság vétsége miatt volt. A dombóvári bíróság tárgyalás nélkül megszüntette az eljárást ellenem: nem loptam és a rendőri hivatásommal sem éltem vissza. Az eset napján mégsem tudtam, miért mentenek fel azonnali hatállyal. Utólag derítettem ki, hogy a kapitány elé hamisított információk kerültek. Etikai bizottsági meghallgatás nem volt, csak a határozat, amelyik azt tartalmazta, hogy én elismertem a bűncselekmény elkövetését. A felmentési határozatot is meghamisították és azt írták, hogy nem élek a panasz lehetőségével. Pedig éltem volna. A szekszárdi munkaügyi bíróság pedig figyelmen kívül hagyta a hivatalos, írott, eredeti bizonyítékaimat.
2012.08.08. 06:00 •
Címkék:
diszkrimináció