Április 30-án véget ér a téli kilakoltatási moratórium. A november 15-étől április 30-ig tartó időszakban bár lehetőség lett volna rá, a kormányzat azonban nem tett semmit annak érdekében, hogy valódi segítséget nyújtson a lakhatási válság által érintett állampolgároknak

A Város Mindenki csoport (AVM) a téli kilakoltatási moratórium utolsó napján, április 30-án, a 8. kerületi Teleki László téren, sajtótájékoztató keretében hívta fel a figyelmet arra, hogy a kilakoltatások megelőzhetőek és a lakhatási válság kezelése kormányzati feladat. A sajtótájékoztatón beszédet mondott Csepregi Dorka az AVM Stopkilakoltatás kampányának koordinátora, aki felhívta a figyelmet arra, hogy: „Az állam feladata, hogy a lakhatás elvesztése esetén elfogadható elhelyezést biztosítsanak azoknak, akik ennek hiányában hajléktalanná válnak. Sőt az önkormányzatoknak évek óta törvényi kötelezettsége is a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása. Ehhez egyebek mellett a jelenleginél kiterjedtebb, központilag szabályozott szociális bérlakás-szektorra van szükség, amelynek létrehozását a szociális szakemberek évek óta szorgalmazzák.”

Kedves Megjelentek! Tisztelt Sajtó!

Azért vagyunk ma itt, hogy felhívjuk a figyelmet, a mai napon lejár a kilakoltatási moratórium. Ami valakinek csupán egy esős hónap végét jelenti, és a május kezdetét, az másnak akár otthona, sőt mit több, akár gyerekei elvesztését is jelenti. A holnapi naptól mindenfajta elhelyezés nélkül embereket, családokat lehet az utcára tenni. A Város Mindenkié figyelemfelhívó akciójának célja, hogy erről minél többen értesüljenek, és hogy a lehető legtöbb emberhez eljutassuk azokat a hasznos információkat, amik segíthetnek a kilakoltatások megelőzésében.

Az elmúlt három évben mintegy 10 ezer kilakoltatás történt, ami mintegy 30 ezer embert érinthetett. A regisztrált kilakoltatások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik: a statisztikába alig kerülnek be a magánbérleményekből kilakoltatott családok, és egyáltalán nem jelennek meg benne azok, akik nem várták meg a kilakoltatást, nem a végrehajtó tette őket utcára, vagy nem lakásból, hanem pl. munkásszállóból vagy akár egy családok átmeneti otthonából váltak hajléktalanná.

De miért van ez így? Mi lehetne a megoldás?