Az alábbi történeteket barátaimtól, ismerőseimtől hallottam. Közlésük apropóját az a felismerés adta, hogy a legalul levők gyermeke, nemcsak szegénységük okán, de tájékozottságuk, ismereteik híján és kapcsolataik egyoldalúsága miatt is hamarabb kerülnek állami gondoskodásba, mint a középosztálybeli kortársaik. Szegénységük okán azért, mert segítséget kérve a gyermekvédelem látókörébe kerülnek.

2018. október 15 óta a sajtó és a közbeszéd sokat foglalkozik a hajléktalanság kérdésével. Felmerül, hogy vajon miért nem mennek be a szállókra az emberek? Sok indok van erre: egyfelől, a férőhelyek száma sem elegendő, de másrészt, a szállók sok probléma megoldására nem alkalmasak: a legtöbb intézménybe az érintettek nem, vagy csak alig tudnak holmikat vinni magukkal, mert még a fizetős férőhelyeken is jellemzően csak egy ágyat és egy szekrényt kapnak a lakók. Kevés a páros elhelyezés, és a fővároson kívül összességében is alig, mindössze háromezer férőhely érhető el. Sok szálló élősködőktől fertőzött, és sok ember nem bír tömegszálláson aludni: a szállókon 4 és 40 közti számban kell egy helyiségben aludniuk az embereknek.