Nagymengyi Józsefné vagyok. 25 éve lakom albérletben, ahol egyedül neveltem fel gyermekeimet. Nem volt segítségem, lehetetlen volt saját otthonról vagy önkormányzati lakásról álmodni. Egyrészt mert a keresetemet felemésztette az albérlet fenntartása, normális bejelentett állásban nem tudtam elhelyezkedni, ahol esetleg lett volna esélyem, hogy a banktól hitelt vehessek fel. Így kénytelen voltam elfogadni, hogy albérletben éljek családommal, ahol jóval több lakbért fizettem, mint egy hitel törlesztése lett volna.

Jelen pillanatban két felnőtt fiammal közösen bérlünk lakást. Én 60 éves koromra nagyon beteg lettem, ízületi szűkület lett a térdemben és vénás elégtelenség a lábaimban. Sokáig járni sem tudtam, nyugdíj előtti segélyt kapok 38 000 forintot. A kisebb fiam 2016 novembertől munkanélküli lett, eltelt pár hónap amíg munkát talált, addig 22 800 forint segélyt kapott. Az idősebb fiam volt a támaszunk, akinek jó munkája volt, amit szeretett csinálni. Területi képviselő volt két cégnél, gond nélkül ki tudtuk fizetni pontosan a lakbért és a rezsit. Sajnos 2016. december 6-án olyan dolog történt, amire senki nem számított. Túl nagy nyomás nehezedett rá a munkával kapcsolatban és egyéb magánéleti problémája is adódott. Összeomlott az idegrendszere, néhány hétig pszichiátrián kezelték. Ezért elvesztette a munkáját, már másnap felmondtak neki.

Budapesten alig több, mint 80 nyilvános vécé üzemel, vagyis minden huszonötezredik budapestire jut egy közvécé. Ráadásul ezek között csak elenyésző számú illemhely használható ingyenesen és sok vécé nagyon rossz állapotban van. Pedig vécére mindenkinek menni kell – ha szegény, ha gazdag, ha dolgozik, ha munkanélküli, ha ép testű, ha fogyatékos, ha gyerek, ha felnőtt, ha van hol laknia, ha nincs.

ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT! >>>

A Város Mindenkié alapvetően szolidáris mindenkivel, akivel szükségeltetik, különös tekintettel az elnyomott és hátrányosan megkülönböztetett emberekre. A mentők szerdai tüntetése azonban egy kis kettősséget vált ki belőlem – és ezzel nem vagyok egyedül a csoportunkban.