Elfogadhatatlan, hogy a magyar kormány úgy módosította a menekültügyi törvényt, hogy még inkább megnehezítse a háborús konfliktusok és üldöztetés elől menekülők számára, hogy Magyarországon biztonságra leljenek. Nem értünk egyet a magyar-szerb határra tervezett kerítéssel, ami kirekesztő és erőszakos módon próbálja megakadályozni azt, hogy segítségre szoruló emberek hazánkba érkezzenek. Elutasítjuk a kormány gyűlöletplakát-kampányát is, amely rasszista és megbélyegző.

A történet 2012-ben indult, mikor a család uzsorakamat miatt elvesztette lakhatását vidéken, ezért úgy döntöttek, feljönnek Budapestre a rokonokhoz. Összepakolták a négy gyermek ruháit, maguknak alig valamit s útnak indultak és beköltöztek a Pest egy erdős területén, kunyhókban élő rokonaikhoz. Budapesten sajnos nehezen indult az életük, hiszen az anyuka mindig a gyerekekkel volt otthon, de az apuka kapott munkát és a rokonoknál maradhattak addig, míg a családok átmeneti otthonába (CSÁO) be nem jutnak (sajnos nagyon sokat kell várni a családoknak, hogy bejussanak egy ilyen intézménybe, van, hogy 8-10 hónapot is). Korábban már éltek ilyen intézményben, de az egy éves tartózkodási idő letelte után nem tudtak megfelelő lakhatást találni, akkor visszaköltöztek vidékre.

A ferencvárosi Vaskapu utca egyik épületének lakóit az önkormányzat bírósági eljárás nélkül próbálja meg kilakoltatni. A romos és rendkívül elhanyagoltan álló ház lakásainak nagy része üres, az ott lakók egy részének van még érvényes szerződése, egy részének már lejárt, így jogcím nélküliként lakik ott, illetve több lakást rászoruló családok foglaltak el. A lakásfoglalókat az önkormányzat megfélemlítéssel és hatósági zaklatással próbálja meg költözésre bírni, megkerülve a jogszerű eljárást. Úgy tűnik, ez a gyakorlat régóta folyik és a házból sok embert így lakoltattak ki, ez a gyakorlat azonban csak most jutott a jogvédők tudomására.

Ma volt a bírósági tárgyalása annak a négy aktivistának a szabálysértési ügyében, akik (másokkal együtt) 2014. november végén, néhány nappal a téli kilakoltatási moratórium előtt erőszakmentes polgári engedetlenséggel tiltakoztak egy szegénységben élő, három gyermeket nevelő nő kilakoltatása ellen Kőbányán. A Város Mindenkié aktivistáit és szimpatizánsait akkor a készenléti rendőrség eltávolította a lakás ajtajából, majd szabálysértési eljárást indítottak ellenük. Az aktivisták a tárgyalás során hangsúlyozták: nem az ő polgári engedetlenségük, hanem az elhelyezés nélküli kilakoltatások gyakorlata veszélyes a társadalomra. A bíróság helyben hagyta a szabálysértési hatóság korábbi határozatát és megállapította, hogy az aktivisták szabálysértést követtek el.

A Város Mindenkié egyik hajléktalan tagja örömmel újságolta, hogy (ahogyan arra egy másik tagunk felhívta a figyelmét) a zuglói önkormányzati lapban megjelent egy szociális bérlakás pályázat. Az AVM hajléktalan tagjai igyekeznek követni a pályázati kiírásokat (a budapesti pályázatokat rendszeresen közüljük is az Utcajogász blogján), és alkalmanként meg is pályáznak ilyen lakásokat, még akkor is, ha tudják, hogy szinte semmi esélyük nincs (hiszen annyira kevés szociális bérlakás van, és olyan sok rászoruló.) Pedig nagy szükségük volna megfizethető lakhatásra. A szóban forgó tagunk sincsen ezzel másként: noha már van rendszeres munkája (kemény fizikai munka egy gyárban), egyelőre mégis egy sátorban él, közterületen, mivel a hajléktalanellátást nem szeretné igénybe venni (amivel egyébként havonta kb. 30 ezer forintot spórol az államnak…), a piaci bérlakást pedig egyelőre nem engedheti meg magának.