Ma Magyarországon lakhatási válság van, aminek legláthatóbb jele a tömeges hajléktalanság. Ahogyan azt A Város Mindenkié csoport és sok szakember is már számtalanszor kifejtette, a hajléktalan-ellátás rendszere nem jelent valódi megoldást a hajléktalanság felszámolására. A valódi megoldáshoz nem túlzsúfolt, élősködőktől fertőzött tömegszállásokra, hanem arra van szükség, hogy az állam mindenki számára megfizethető módon biztosítsa az emberhez méltó lakhatáshoz való hozzáférést.
Azonban nem kizárólag erkölcsi érvek szólnak a megfizethető lakhatás biztosítása mellett. A Város Mindenkié megbízásából a Városkutatás Kft. szakértői összemérték a hajléktalan-ellátás és a hajléktalan emberek hatósági üldözésének a költségeit a támogatott lakhatás költségeivel. A szakértők számítása szerint a hajléktalan emberek nagy része esetében több százezres nagyságrendű költségvetési megtakarítást jelentene, ha az állam éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállások helyett a lakhatásukat támogatná, és a többi hajléktalan ember esetében sem jelentene vállalhatatlan költségvetési terhet lakhatásuk megoldása.
Mindez konkrétan azt jelenti, hogy két együtt költöző hajléktalan ember esetében évi mintegy félmillió forintos megtakarítást jelentene az államnak, ha az állam ennek a két embernek nem a „hajléktalan-ellátására” és hatósági zaklatására költene, hanem a lakhatását támogatná. Ha pedig a jelenleg éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szállón élő emberek egyedül költöznének önálló lakhatásba, a támogatás mindössze havi 7000 forinttal kerülne többe az államnak. Mindez pedig mind a hajléktalan embereknek, mind pedig a szélesebb társadalomnak is összehasonlíthatatlanul jobb lenne, hiszen ez a támogatás az emberhez méltó lakhatás és élet lehetőségét jelentené.
A szakértők a következőkre mutattak rá a számításokhoz fűzött értelmező megjegyzéseikben:
- a hajléktalan-ellátás szolgáltatásai rendkívül módon alulfinanszírozottak, melynek következtében a szolgáltatások színvonala nem megfelelő, egyes szolgáltatások kapacitásaiban pedig komoly hiányok mutatkoznak. A számításokat tehát nem csupán az intézményes ellátás és a támogatott lakhatás, hanem egy alacsony és egy megfelelő színvonalú szolgáltatás közötti különbség összevetéseként kell értelmezni. Ebből következik, hogy egy megfelelő színvonalú hajléktalan-ellátás költségeivel összehasonlítva még inkább megérné (szűk pénzügyi szempontból is) a hajléktalan emberek lakhatásának támogatása.
- Az elmúlt években (a gazdasági válság és a kormány politikájának a következtében) jelentősen csökkent a hajléktalan emberek jövedelme, ideértve a munkával szerzett jövedelmeket és a szociális juttatásokat is. Jobb elhelyezkedési lehetőségek (és a magasabb szociális juttatások) esetén kevesebb lakhatási támogatásra volna szükségük a hajléktalan embereknek, és ennek következtében még olcsóbb volna az önálló lakhatásuk támogatása.
Hosszabb távon további társadalmi előnyökkel járna az ellátórendszer fokozatos felváltása a lakhatás támogatásával:
- a lakhatáshoz jutott embereknek hosszabb távon jelentősen javulhatna az egészségügyi állapota;
- a hajléktalan emberek, ha volna hol lakniuk, nagyobb eséllyel találnának munkát, mivel jobb egészségi állapotban lennének, nem volnának kitéve a hajléktalan embereket sújtó hátrányos megkülönböztetésnek, és nem kellene gyakran a napjuk jelentős részét a legalapvetőbb szükségleteik (pl. tisztálkodás, mosás) kielégítésére fordítaniuk;
- mindez kedvező költségvetési hatásokkal járna a csökkenő egészségügyi és szociális kiadásokon, valamint növekvő adóbevételeken keresztül.
A Városkutatás Kft. tanulmánya innen letölthető.