2014. július 02-án megtisztelő feladatnak tettünk eleget. Magyarországon járt az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa, Nils Muiznieks Úr és munkatársai, akik A Város Mindenkié csoport aktivistáit kérték fel arra, hogy bemutassák, elmondják a jelenlegi hajléktalansággal összefüggő problémákat, visszásságokat. Fekete Nagy Miklós és én mint hajléktalan aktivisták és Dósa Mariann szövetséges találkozott a Biztos Úrral és kíséretével.

The Centralized Electronic Registration of Recipients of Social Services (KENYSZI) was introduced in 2012 as a way to keep track of the users of all social services in Hungary including support for homeless people, the elderly, disabled people and children. The development of the system was co-financed by funds from the European Social Fund under TÁMOP 5.4.2-08 and TÁMOP 5.4.2-12. Over time, it has become clear that for homeless people, the introduction of KENYSZI has made life – even survival – more difficult. The City is for All (A Város Mindenkié) is fighting for a social services system that is transparent, humane, respects privacy and ensures that no eligible citizen is denied a service because of bureaucratic reasons or exposed to discrimination. In its present form, KENYSZI does not meet these requirements.

2014. június 26 és 28 között vettem részt A Város Mindenkié képviseletében A „My City Real World” konferencián Belfastban, Észak-Írországban. A konferencián több tucat aktivista vett részt különböző országokból Spanyolországtól Kenyán és az Egyesült Államokon át Brazíliáig. A téma: etnikai profilalkotás, vagyis az a rendőrségi gyakorlat, amelynek során a rendőrség a bizonyos etnikai jegyekkel rendelkező embereket az átlagosnál sokkal többször állítja meg, igazoltatja és motozza meg.

2013 decemberében megkerestük Andor László, az EU foglalkoztatási és szociális ügyi biztosának kabinetjét, hogy részletes és pontos információval lássuk el az ott dolgozókat a hajléktalanság magyarországi kriminalizációjával kapcsolatban (mivel a magyar kormány rendre manipulatív és torzított módon kommunikál a kérdésről nemzetközi fórumokon (is)) és együttműködésüket kérjük a hajléktalan emberek intézményes üldözése elleni fellépésben.

Már elmúlt szentivánéj, de még hátra volt néhány nap a hónapból. Belefért egy juniális. Annál is inkább, mert előre egyeztettünk, hogy az együttműködést folytatjuk. Vendéglátónk a Közmunkás Mozgalom A Jövőért (KMJ) pikniket hirdetett, s arra nemcsak saját tagjait, hanem az A Város Mindenkié csoport aktivistáit is meghívta. Kulturált környezetben, kellemes időben, kevéske késéssel, de indult a buli – az első szendvicsekkel.

Meglepetés volt a "Fotózás és aktivizmus" kurzus elején a képzés szokatlan módja, hogy nem mindenkinek egy adott tananyagot kell bebiflázni, hanem a különböző szinten állók egyszerre fejlődhetnek. Egy csoportban voltak a teljesen kezdők (nekem saját gépem máig sincs), a páréves tapasztalattal rendelkezők, valamint az évtizednyi fotózási gyakorlattal rendelkezők is. Sőt a fotóelmélet csak annyiban volt jelen, amennyiben a fotózási gyakorlathoz szükség volt rá.

2014. június 24-i adásunkban az AVM Akadémián belül tartott önismereti képzésről beszéltünk, ahol többen is részt vettünk. Oktatóink Vojtonovszki Bálint és felesége, Juhász Judit volt. A képzés célja a személyes és csoportos problémamegoldó képesség fejlesztése volt.

Bemutatkozás után elsőként különféle tárgyakat tettek le oktatóink, melyekből mindenki szabadon választott, majd elmondtuk, miért az adott tárgyat választottuk. Én egy elemlámpára "csaptam le", ismertetve helyzetemet, hogy erdős, bokros külterületen élek, ahol már nincs utcai világítás és nagyon hasznos lenne nekem a lámpa az esti haza menetelemkor. (Erről még a későbbiekben lesz szó.)

Aztán átbeszéltük, hogyan lenne jó ez a két napos képzés, hogy kellemesen teljen a két napos oktatás. A résztvevők az egymás iránti türelmes meghallgatást, az őszinteséget, bizalmat, szeretetet, játékos oktatási formát, oldottságot, vidámságot, jó hangulatú két napot sorolták fel. Az oktatóink arra kértek minket, ne minősitsük egymást, figyeljünk mindenki érzéseire.

Első játékunk a "Forgószél fújja" volt, ahol először olyan magunkra jellemző tulajdonságot kellett mondani, ami - feltehetőleg - a csoportban másra is jellemző (pl. szakáll, szemüveg, stb.). Utána olyan jellemzőt kellett magunkról ismertetni, ami feltételezésünk szerint nem jellemző egyik résztvevőre sem. Érdekességként ez egy "székes" játék volt, eggyel kevesebb székkel, mint ahányan voltunk. Az volt a fontos, hogy a soron lévő játékos gyorsan széket tudjon foglalni azok közül a megüresedett székek közül, amiről felálltak a jellemző, vagy nem jellemző tulajdonságú játékosok és - természetesen - nagy kavarodás alakult ki az újabb székfoglalás körül. Az folytatta a mondást, akinek nem jutott szék.

Utána olyan asztali foglalkozás következett, ahol több kiscsoportra osztva rajzzal, gyurmával, krétával jeleníthettük meg saját érzéseink szerint, ki van hozzánk legközelebb, vagy legtávolabb, akár család vagy csoport szinten. Én gyurmával adtam jelét a legközelebb és legtávolabb érzett embereknek, terveknek, álmoknak. Az talán nem lehet titok, hogy az AVM mindenki esetében FONTOS tényező.

A második nap keretében őszintén és szigorúan jellemeztük saját magunkat, bizalommal nyílva meg a jelenlévők előtt. Mindenki mérlegelte saját jó, vagy rossz tulajdonságát akképpen, hogyan lehetne a rossz dolgon jobb tulajdonságra átváltani. Ebből aztán egy pillanatnyi affér miatt rosszabb lett a légkör, nyomottabb a hangulat, ennek ellenére mindenki tovább dolgozott, s végül oldódott a feszültség. Az egymásba vetett bizalom, az egymás előtti kitárulkozás, a magunkról alkotott önkép, önkritika sokat elárult társainkról, AMIVEL SOHA, SENKINEK NEM SZABAD VISSZAÉLNIE!

Végül mindenki megrajzolta saját élete grafikonját, amik élesen hullámzó képeket mutattak. Én hálás vagyok ezért a két napért Vobnak és Jucinak, és bármikor szívesen részt veszek ilyen jellegű képzésben, amit tovább lehet fejleszteni. Remélem, találunk még erre lehetőséget.

Visszatérve az első nap első, tárgykiválasztásos játékra, a második nap végén megkaptam ajándékba az elemlámpát annak ellenére, hogy Jucinak fontos szerepet töltött be a konyhában! Örömmel és sokszoros köszönettel használom. Köszönetünket küldjük oktatóinknak ezért a nagyon hasznos két napért.

I. tétel

A szállás

2014. április vége, a tavasz ellenére nagyon hideg van, szakad az eső. Hősünk dideregve ácsorog szállása ajtaja előtt, hosszú percek óta vár arra, hogy végre valaki beengedje. Fáradt és rosszkedvű. Napközben ilyen-olyan ügyeket próbált elintézni minden eredmény nélkül. Szeretne néhány órát aludni. Nyílik a bejárati ajtó. A résen egy ifjú hölgy, az intézmény dolgozója dugja ki a fejecskéjét. Szemmel láthatóan álmos és ingerült. E kései órán valaki zavarni merészeli.

A VIII. kerületben november 30-ig lehet pályázni házfelügyelői állásra és az ezzel együtt járó lakásra.

http://www.jozsefvaros.hu/hivatal_palyazatok/magan/342

A XI. kerületben üres garzonházi lakásingatlanokra lehet pályázni 18 és 35 év közötti fiatal pároknak

http://www.ujbuda.hu/palyazat.reszlet.php?id=662

A XV. kerületben 2014. július 9-ig lehet pályázni szociális bérlakásra, valamint költségelvű és piaci lakásokra is.

http://www.bpxv.hu/index.php?page=palyazatok&id=263

A XVI. kerületben a szobabérlők házába ismét lehet pályázni július 25-ig.

http://www.budapest16.hu/?q=node/536836


A XVIII. kerületben költségelvű pályázatot hirdettek: http://www.bp18.hu/palyazatok

2014. június 10-én a Szentkirályi utcában a „Tégy az emberért” Információs-és Továbbképzési Központban került sor Udvarhelyi Éva Tessza (a továbbiakban Tessza) "Az igazság az utcán hever" című könyvének bemutatására. A szerző kulturális antropológus, doktori fokozatot 2013-ban szerzett az Egyesült Államokban. Tudományos munkássága mellet az A Város Mindenkié csoport egyik alapítója és aktív tagja, mely csoport alapvető feladata a hajléktalan emberek jogainak és érdekeinek védelme.