Már idejét sem tudom, hogy mikor kezdtük el a Fotokontakt csoporton belül a Fotózás és aktivizmus kurzust és nem tudom, hogy valaha befejezzük-e. Csoszó Gabriellát, a kurzus vezetőjét  egy rádióműsorban hallottam, csak elkapott információk jutottak el a tudatomig, annyi, hogy talán lehetőség nyílik emberi sorsokhoz közelebb kerülni. Azoknak a fotósoknak a munkája érint meg engem, akik megélik az életet és annak vetületét közvetítik nekem, hogy én is részese legyek. Ez az, ami már régóta foglalkoztat, a legnehezebb és legszebb feladat egy fotós számára. Így jelentkeztem a tanfolyamra, az első alkalommal kiderült, hajléktalan emberekkel tanulunk együtt, illetve egymástól, Magdi, Laci és István A Város Mindenkié (AVM) aktivistái és Juli, Kata, Ági, Dina, Zsuzsa, Levente, én a legkülönbözőbb indíttatással és háttérrel érkező emberek alkottuk a közösséget.

2013. november 30-án Utcajogász képzés volt az AVM-ben. A képzést aktív jogászok – ügyvédek – tartották. A képzés természetesen nem arról szólt, hogy megismerjük a Btk-t A-tól Z-ig (erre csak néhány, nem általam választott vezetőnk képes), hanem mivel hajléktalan emberekről van szó, akik naponta ki vannak téve mindenféle jogsértésnek, atrocitásnak, ilyen esetekben tudjuk, hova fordulhatunk segítségért, jogorvoslatért, és tudjunk tanácsot adni másoknak is. (De semmi esetre sem azt, hogy panaszával egyenesen forduljon a Főpolgármesteri Hivatalhoz.)

A Város Mindenkié csoport tagjai és szimpatizánsai néhány hete az óbudai Kassák Múzeumba látogattak a “Design tett” című kiállításra. A kiállítás Kassák Lajos munkásságának egy szeletéről, a társadalomformáló, kritikai dizájnról szólt, de a csak nekünk szervezett tárlatvezetésen (amit ezúton is nagyon köszönünk a múzeumnak és Csatlós Judit kurátornak) Kassák társadalmilag elkötelezett művészetének sok más aspektusáról is szó esett.

A Város Mindenkié több, mint tíz tagja vett részt a Nemzetközi Coaching Szövetség (ICF) magyar tagozatának Jószolgálati programjában. Alább két tagunk beszámolója a nagyon pozitív tapasztalatokról.

Csuhai Ági: Részemről hasznos volt, mert teljesen másképp működik, mint egy pszichológussal való beszélgetés. Indultunk egy beszélgetésből és a coach kérdéseire válaszoltam. Miközben folyt a beszélgetés, már a szavaimból és abból, ahogyan beszélek látta, hogy min kell változtatni. Hogyan gondolkozzak, hogyan ejtsem a szavakat. Ezzel teljesen más irányt vett az egész dolog: rávilágított az értékeimre! A jó tulajdonságaim és erősségeim leírásával megerősödött az önbizalmam. Tisztába jöhettem az értékeimmel, ezért nyugodtan a tükör előtt is vállon veregethetem magam. Igazán büszke lehetek mindarra, amit az életben elértem és megtettem.

2013. december elején volt lehetőségünk megnézni azt a két üres önkormányzati bérlakást Kőbányán, ahova majd jövőre költözhet be négy jelenleg kunyhóban élő ember. Én a megbeszélt idő előtt már odaérkeztem a házhoz. A rendkívül nyirkos, téliesre fordult zord időben a ház előtt toporogva és izgatottan Andi, Piri és Zoli várakozott a két fotóssal (Vörös Anna és Balogh Dina, a Fotokontakt csoport tagjai). Közösen vártuk a Vagyonkezelő embereit, akik kinyitják a kijelölt két lakást. Később a Habitat for Humanity-től Molnár Levente (építésvezető) is megérkezett, és Tóth Ridovics Máté videós is a Fakt13 csoporttól.

Gondjaid vannak a lakcímbejelentéssel?

Nem érted, hogy ki az illetékes az ügyedben?

Hátrányos megkülönböztetés ér a lakcímed miatt?

Gyere el A Város Mindenkié lakcím fórumára!

Mikor? 2014. január. 15. (szerda) 10 óra

Hol? Oltalom Karitatív Egyesület „Fűtött utca” (Budapest, VIII. ker. Dankó utca 15)

A helyszínen ingyen elviheted az AVM nemrég megjelent lakcím kisokosát is!

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), avarosmindenkie@gmail.com

Facebook-esemény

Az esemény plakátja és szórólapja innen letölthető.

A lakcím kisokos innen letölthető.

Gál Andrea vagyok és egy Borsod megyei kis faluból származom. Édesapámat nagyon korán, 3 éves koromban elvesztettem, így anyu egyedül nevelt engem és az egy évvel idősebb bátyámat. Az általános iskola után Pestre kerültem, Csepelre, a Magyar Szövő és Gyapjúfonó Gyárba. Azóta gyakorlatilag Pesten élek.

Vajda Zoltán vagyok. Egy teljesen átlagos, hétköznapi családból származom, egy Somogy megyei kis faluból.

A szüleim munkások voltak, és ezt azért szeretem kihangsúlyozni, mert a szó klasszikus értelmében voltak munkások, nem pedig munkavállalók. (Az ő szüleik viszont még parasztok voltak, így elmondhatom, hogy igazi munkás-paraszt családból jöttem.) Az általános iskolában jó tanulónak számítottam, a 4-es átlagot mindig hoztam. Igaz, a magatartásommal a tanáraim nem mindig voltak megelégedve, de hát ki tehet róla, hogy órákon muszáj volt a másikat hátba verdesni vagy szünetekben egymást elverni.