A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport egyik szövetséges tagja New Yorkban tanul. Egy amerikai hallgatótársa, aki hallott már az AVM-ről jelezte neki, hogy talált egy éppen nekünk való pályázatot. A Kalamazoo Egyetem (Michigan állam) által kiírt pályázat egy max. 10 perces kisfilmet kért a hátrányos helyzetű rétegekért küzdő szervezetek vagy csoportok szövetséges és érintett tagjainak együttműködéséről. A pályázat nem kért semmilyen elszámolást, költségvetési tervet vagy bonyolult adminisztrációt, csupán egy kisfilmet, amiért 25 ezer dolláros díjjal kecsegtetett.

Mint arról korábban beszámoltunk, A Város Mindenkiében kétrészes képzéssorozatot tartottunk a koordinátori munkáról. Az első alkalommal az események, akciók koordinálásáról volt szó, amiről itt lehet bővebben olvasni. A második alkalommal, 2013. június 30-án a csoportok koordinálása volt terítéken. Két szövetséges tagunk, Bende Anna és Sebály Bernadett tartottak előadást úgy, hogy kérdéseikkel messzemenőleg bevontak minket is a munkába. Megismerhettük azt, hogy az AVM-ben milyen a jó csoportkoordinátor, milyen feladatai vannak, mire kell odafigyelnie, hogyan kezelje a munkacsoport tagjainak gondjait, problémáit, és mivel kell tisztában lennie ahhoz, hogy a munkacsoport munkáját összefogja.

A solidarity message by City is for All to Abahlali baseMjondolo, which is one of the biggest organisation of shack dwellers in South Africa, whose activist was recently murdered.

Dear South-African friends,

Our group, The City is for All, is made up of people who are currently homeless or have experienced homelessness, and their allies. As a group, we work for human rights and dignity for all, and for the right to adequate housing.

We are deeply saddened by the news of the recent assassination of one of your prominent activists, Nkululeko Gwala, on 26 June, in Durban. We send our deepest condolences and wish to express our solidarity with you from Budapest, Hungary. 

A Város Mindenkié szolidaritási üzenete az Abahlali baseMjondolo-nak, a kunyhólakók egyik legnagyobb dél-afrikai szervezetének, akiknek a napokban gyilkolták meg egyik aktivistájukat.

Kedves dél-afrikai barátaink, sorstársaink!

Csoportunk tagjai hajléktalan és hajléktalanságot megtapasztalt emberek, valamint szövetségeseik. Közösen az emberi jogok érvényesítéséért, az emberi méltóságért és a lakhatáshoz való jog elismeréséért, törvénybe iktatásáért dolgozunk. Küzdelmetekben és munkátok céljaiban így osztozunk mi is.   

Megrendüléssel hallottuk a hírt, hogy Nkululeko Gwala nevű aktivistátok ellen gyilkos merényletet követtek el június 26-án Durbanben, Dél-Afrikában. Fogadjátok őszinte részvétünket, és ezúton szeretnénk titeket szolidaritásunkról biztosítani Budapestről, Magyarországról.

2013. június 29-én Lisa Volmer volt a vendégünk, aki Berlinben egyetemista, és a kutatása során a berlini lakhatási mozgalommal ismerkedett meg. Most egy előadás-sorozatot szervez Berlinben a lakhatási válságról, és ennek kapcsán jutott el hozzánk Tesszán keresztül, akivel New Yorkban ismerkedett meg. Ezen a napon a berlini szociális bérlakások lakóinak küzdelmeiről számolt be nekünk egy nagyon érdekes előadás és beszélgetés keretében.

Azért írok a hajléktalanságról, mert nem mindenki lehet tisztában azzal, hogy hogyan, miért és milyen élethelyzetekből alakulhat úgy emberek sorsa, hogy fedél nélkülivé válnak. Tény, hogy a rendszerváltás előtt is volt „rejtett hajléktalanság”, csak akkor még voltak munkásszállók, munkahelyek és ezáltal fizetőképesség, tehát albérleti lehetőség is. Ezzel szemben, a rendszerváltás óta eltelt 23 alatt a kormányok kénytelenek voltak elismerni a hajléktalanságot. Ennek ellenére mégsem alakított ki egyetlen kormány sem egyetlen érdemi programot sem, hogy ezt az élethelyzetet megelőzzék.

Az ERSTE Bank 2012-ben pályázatot hirdetett hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozó szervezetek, csoportok számára, akik a munkájukkal kapcsolatos, innovatív, már elkészült programokkal nevezhettek be. Számunkra a lényeg éppen ez volt, hiszen nagyon kevés van a meghirdetett pályázatok közül, amelyik visszamenőlegesen versenyeztetik, bírálják el a programokat, és nem a még csak tervezett munkákat bírálják el... Na, az ERSTE ezen kevesek közé tartozik.

A minap olvastam írást A Város Mindenkié blogján: "Magyarnak lenni..." és ez ihletett arra, hogy én is írjak egy bejegyzést tanulságnak. Én Magyarországon születtem, ott is éltem közel 40 évet, másfél éve jöttem ki Szerbiába, amikor munkát és lakást kaptam, s hozhattam a fiamat is.