A Város Mindenkié egy informális csoport, amely teljesen önkéntes alapon működik. Az eseményeinket, akcióinkat a különböző munkacsoportjaink szervezik, melyek egy részét hajléktalan aktivisták vezetik.

Sajnos a csoport összes erre használt számítógépe tönkrement, ezért jelenlegi csoportkoordinátorainknak összesen 3 laptopra és egy asztali számítógépre lenne szükségük ahhoz hogy feladatukat hatékonyan tudják végezni.

Kérjük, aki fel tud ajánlani használaton kívüli laptopotokat/számítógépeteket a A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái használatára, jelentkezzen e-mailen vagy telefonon!

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Mit jelent számomra magyarnak, magyar állampolgárnak lenni? Én ezt a két fogalmat különválasztanám. Az, hogy magyar vagyok, számomra nem azt a melldöngetős, zászlót bontogatós, utcán való kemény léptű menetelést jelenti, mint ahogy azt egyes honfitársaim demonstrálják, hanem a GYÖKEREIMET. A szüleimet, a nagyszüleimet, a dédszüleimet és minden ősömet, akik itt, ebben az országban éltek és haltak. Azt jelenti, hogy van egy nép (a nagybetűs NÉP-ről beszélek) amelyhez tartozom, amelynek a nyelvét beszélem, amely néppel közös a múltunk, a jelenünk és talán a jövőnk is. Itt születtem, itt nőttem fel, itt „….védtük ezt a drága, szép magyar hazát…” tizennyolc hónapon keresztül, ugyanis akkor még annyi volt a kötelező katonai szolgálat. A hazát, ahol most a hatalom birtokosai megpróbálnak eltaposni, megalázni, az árokba rúgni, mert zavarom a forgalmat. És itt álljunk meg egy pillanatra! Mivel hajléktalan vagyok, saját szemszögemből nézem a dolgokat, és ha írásom hangvétele túlságosan szubjektív lenne, az nem csak az én hibám.

A Város Mindenkié képzést szervezett az Utcajogász programba jelentkező új jogászoknak 2013. június 8-án. A képzést az AVM Utcajogász munkacsoportja azoknak a jogászoknak szervezte, akik szeretnének idén nyártól bekapcsolódni a program munkájába.

Rövid ismerkedést követően Dósa Mariann, az AVM egyik régi tagja vázolta fel az AVM történetét (Picture the Homeless, első képzések) és a szervezet felépítését. Beszélt az AVM-ben irányadó elvekről és a szervezet működése során felmerülő, minket, mint jövőbeni tagokat is érintő kérdésekről.

Sajnos nem számít újdonságnak, hogy a hajléktalan embereket zaklatják az egyenruhás hatóságok (rendőrök, közterület-felügyelők). A fedél nélkül élő embereket nagyon gyakran küldik el például alvóhelyükről, vagy ha hosszabb ideig üldögélnek egy köztéri padon. Ezen kívül, ma már a nyilvánosság számára is egyre nyilvánvalóbb az, amit a hajléktalan emberek már régóta tudnak: az utcán élőket sokkal többször igazoltatják, mint azokat, akiknek van biztos lakhatásuk. Azonban az elmúlt néhány évben Magyarországon is felerősödött a hajléktalanság kriminalizációja: az informális gyakorlatokon túl ma már törvényi szinten is üldözik a hajléktalan embereket és a túlélésükhöz szükséges tevékenységeket (pl. koldusrendeletek, guberálást tiltó rendeletek, az „életvitelszerű közterületen lakhatás” büntetése). A mai magyarországi folyamatok nagyon hasonlóak ahhoz, ami az 1980-as években az Egyesült Államokban zajlott: a látható hajléktalanság robbanásszerű megjelenésére ott is nagyon sok helyi önkormányzat és állam válaszolt az intenzív zaklatáson túl különböző hajléktalanellenes törvények meghozatalával.