2013. március 28-án a francia állam rendőri segédlettel felszámolt egy romák lakta tábort Villeurbaine-ben. Tizenkét család házát a földdel tették egyenlővé, és így összesen 50 ember (közöttük 25 gyerek) az utcán találta magát, mindenfajta elhelyezés nélkül. Számos civil szervezet jelezte, hogy emberek otthonait lerombolni és ily módon gyerekeket az utcára tenni törvénysértő. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa is határozatban ítélte el Franciaországot.
A kilakoltatás után a családok esténként a lyoni Notre-Dames-des-Anges plébánia egyik termében húzták meg magukat. Ez a plébánia már 2011-ben is fogadott be családokat, akik hasonló körülmények között kerültek az utcára. Az a történet jól végződött: ezeknek a családoknak ma már van hol lakniuk, van munkájuk, és a gyerekek iskolába járnak.
A kilakoltatott családok számos ügyvéd segítségével beperelték az államot. A peres eljárás a francia büntetőtörvénykönyv 521.2-es cikkelyének fellebbezési jogára támaszkodott: ha egy sürgős indítványt terjesztenek elő, a bíró minden szükséges intézkedést elrendelhet az alapvető szabadságjogok védelme érdekében, ha egy személy vagy szervezet jogai súlyosan és nyilvánvalóan jogszerűtlenül csorbulnak. Egy ilyen ügyben a bíró negyvennyolc órán belül köteles nyilatkozni.
Az ügyvédek azzal érveltek, hogy a méltóság és lakhatás tekintetében az alapjogok súlyos megsértéséről van szó, és arra kérték a bírót, hogy utasítsa Rhône megye rendőrfőnökét, hogy keressen szállást a családoknak. A rendőrfőnök sajtóértekezlet formájában válaszolt, ahol azt mondta: „Ezek az emberek nincsenek is olyan szorult helyzetben, hiszen a plébánia elszállásolta őket. Biztosítom Önöket, hogy onnan nem fogjuk őket eltávolítani.” Eközben a plébánia termeit ki kellett üríteni, mivel azt egyébként egy iskola használja. A kilakoltatott roma családok, a plébánia vezetője és barátaik sátrat vertek a bíróság ablakai alatt.
2013. április 4-én a közigazgatási bíróság helyt adott a romák kérelmének és Rhône megye rendőr-főkapitányságát elítélte az alapvető szabadságjogok megsértéséért. A bíróság kötelezte az államot, hogy a 12-ből 10 családot lakásba költöztessen – napi 75 euró késedelmi díj terhe mellett. A bíró felhívta a figyelmet arra a francia családjogi törvényekből következő elvre, miszerint „az Államnak érvényesíteni kell a sürgősségi lakhatáshoz való jogot, mely a törvény szerint minden hajléktalan személynek jár, aki orvosi, pszichikai, vagy szociális szempontból rászorul.” A bíró így folytatta döntésében: „az állam azon mulasztása, hogy nem biztosít sürgősségi szállást hajléktalan embereknek, súlyos vétség, mely – nyilvánvalóan törvénytelenül – semmibe veszi az érintettek elemi szabadságát.”
Civil jogvédők szerint ez a döntés precedensértékű lehet Franciaországban és így megakadályozhatja a további elhelyezés nélküli kilakoltatásokat.
A szöveg alapjául ez a cikk szolgált.
