1959-ben születtem Szolnokon egy parasztcsaládba. Édesanyám TSZ-tag volt, én kijártam a nyolc általánost, aztán elmentem festő szakmát tanulni, amit másfél év után otthagytam. 1975-ben elmentem az abonyi konzervgyárba segédmunkásnak. Ezt 1979-ben otthagytam és átmentem a vasipari Ktsz-be Ceglédre. 1980-ban elhelyezkedtem az építőiparban Tatabányán, ott voltam bevonulásig. 18 hónapig voltam katona.

Katonaság után megismerkedtem egy lánnyal, aki a menyasszonyom lett. Ő rá két évre meghalt autóbalesetben a kéthónapos kislányommal meg az autóversenyző barátommal. Volt egy házam, amit el kellett adni, mert a temetés sokba került. Ezután jöttek a gondok: ittam, lementem 95-ről 50 kilóra. Utána a szüleim meg a lány szüleinek a kérésére összeszedtem magam, és visszamentem dolgozni Szolnokra anyagmozgatónak.

Börtönbe kerültem 6 és fél évre életveszélyt okozó testi sértésért. Amikor onnan kijöttem, megismerkedtem egy háromcsaládos anyával, és született egy kislányom, akivel 5 évig éltem. Gyönyörű szép kislány lett belőle, bár azóta csak egyszer láttam. Utána a feleségem otthagyott és össze-vissza barangoltam: feljöttem Pestre dolgozni, hogy minél több pénzt összeszedjek, hátha visszamenetek hozzá. Kb. 10 éve úgy döntöttem, hogy Pesten maradok és 5 éve lakom az Előd utcai menedékhelyen. A családomból már csak a húgom van meg, hozzá szoktam néha lejárni.

Most abból élek, hogy kukázok, üvegeket, dobozokat gyűjtök – naponta megyek 15 kilométert. Ez jó, mert megcsináljuk a kajára valót, nem fagyoskodom. Én sohasem borogatok szelektívet és nagyon ritkán iszom.

Értesültem az Utca és Jog kutatásról és ezért léptem az AVM-be. Nekem sokat jelent az AVM. Például most voltunk elvonuláson Sajókazán és amiket ott láttam, a szívem csavarodott. Három roma gyerek bemutatkozott és ez nagyon megrázó volt.

Várpalotán születtem 1964-ben. Elég jónak mondható körülmények között nőttem fel: édesanyám vegyészmérnök, édesapám körzeti megbízott volt. 19 évig azt hittem, hogy az édesanyám meghalt, de tavalyelőtt novemberben kiderült, hogy mégis él. Azóta együtt töltöttük a hétvégéket, de sajnos ebben az évben január 2-án meghalt.

Nyolc általánosom van és elkezdtem műszaki rajzot tanulni, de a második év után abbahagytam, mert férjhez mentem. A második párom egy világszerte elismert statikus mérnök volt, erre büszke lehetek. Sajnos két párom is komoly betegségben halt meg, és ezután lettem hajléktalan. Teljesen idegbeteg lettem, kikészültem és elkezdtem inni, gyógyszerezni. Bekerültem egy intézetbe, az addiktológiára, de nem tudtak sokáig ott tartani. Az ottani szociális munkás ajánlotta nekem a Dózsa György úti hajléktalanszálló fapados részét. Egy idő után visszakerültem a kórházba, ahol találtam magamnak egy társat, Karcsit, akihez feleségül is mentem 2011. április 16-án.

Egy ideig fizetős, azaz átmeneti szállón laktunk a párommal, de ez a lehetőség megszűnt. Jelen pillanatban sehol sem lakom, a párommal kórházban tartózkodunk kezelésen.

Még akkor találkoztunk A Város Mindenkiével, amikor a fizetős szállón laktunk: az Utca és Jog kutatócsapathoz csatlakoztunk. A keserű tapasztalatok után úgy döntöttem, hogy csatlakozunk azért, hogy jobban megismerhessem azokat az embereket, akik segítségre szorulnak. Amikor fapadon voltam hajléktalanként nagyon sok rossz dolog fordult elő, de volt köztük jó is.

Az AVM-ben azért veszek részt, hogy tanuljak, tapasztalatokat szerezzek és a tapasztalataimmal segíteni tudjak olyan embereken, akik segítségre szorulnak. Az AVM nekem azt jelenti, hogy talán előrébb léphetek és segítségére lehetek olyan embereknek, akik elesettek és talán egy odaadó, jó kézre várnak.

Az AVM 2011. november vége óta van kapcsolatban az Észak-Csepelen sajátépítésű kunyhókban és sátrakban élő emberekkel. A kunyhókat az önkormányzat 2011. december 13-án tervezte eldózerolni, de amikor A Város Mindenkié és a Börtön Helyett Lakhatást! állampolgári hálózat közösségi takarítást szervezett és felhívta a figyelmet a kunyhóbontások jogszerűtlen és embertelen voltára, az önkormányzat bizonytalan időre elhalasztotta az akciót.

2011. december 18-án megszerveztük az első Észak-Csepeli Lakógyűlést a kunyhólakók többségének részvételével. Itt megbeszéltük az érintettekkel, hogy ki milyen lakhatási alternatívát tudna elfogadni, ha kénytelen lenne kunyhóját elhagyni és ekkor kiderült, hogy a legtöbben csak annyit kérnek, hogy megfizethető lakhatásba kerülhessenek, ahol együtt lehetnek családjukkal, élettársukkal. Az is egyértelművé vált, hogy ha ez nem teljesül, akkor inkább a kunyhókban szeretnének maradni és nem akarnak bekerülni a hajléktalan-ellátásba, ahol nem maradhatnak együtt családjukkal és sokkal kisebb a személyes autonómiájuk.

December 13 óta minden héten telefonáltunk a csepeli polgármesteri hivatalba, hogy Németh Szilárd polgármestertől időpontot kapjunk egy személyes egyeztetésre, ahol a csepeli kunyhólakók, az AVM és az önkormányzat képviselői vennének részt. Több e-mailt és hagyományos levelet is küldtünk a polgármesternek, de sajnos két és fél hónap alatt egyszer sem kaptunk érdemi választ megkeresésünkre, csupán halvány és bizonytalan ígéreteket.

A Szimpozion klub következő beszélgetésének témája a hajléktalanpolitika és a valóság a mai Magyarországon. A vendégek többek között Kopiás Attila Steve, a Börtön Helyett Lakhatást hálózat és Szigeti Adrienn, A Város Mindenkié csoport képviseletében.

Mikor? 2012. február 25. (szombat) 20h
Hol? V. kerület Sas utca 6. utcáról nyíló terem

További információ: Szimpozion Egyesület

A Város Mindenkié 2014. február 14-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: vendégünkkel, Kopiás Attila Steve-vel beszélgetünk a brüsszeli emberi jogi meghallgatásról

Mindenkit szeretettel várunk A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport Farsangi bulijába!

Ismerkedés az AVM-mel • Zene • Tánc • Játékok • Filmek

Mikor? 2012. február 24. (péntek) 18-22h
Hol? BMSZKI (Dózsa) XIII. ker. Dózsa György út 152., Nagyterem

Aki tud, öltözzön jelmezbe! A legötletesebb jelmezek viselőit ízletes nyeremény várja!

Letölthető plakát itt.

További információ: avarosmindenkie@gmail.com, 06 20 381 89 96 

2012. február 11-én A Város Mindenkié aktivistái Vecsei Miklós szociálpolitikussal arról vitatkoztak, hogyan kell a hatalommal tárgyalni a hajléktalan emberek érdekében. A szegénység provokációja című esemény egyben szolidaritási demonstráció is volt: a Városliget havas kőasztalainál folyt az eszmecsere.