Jó helyre születtem, nem kellett megküzdenem azzal, hogy Magyarországon kevés a lehetőség a társadalmi mobilitásra. Ettől függetlenül - vagy pont ezért - a kirekesztés elleni küzdelem, az egyenlő esélyek megteremtése érdekel. Azt gondolom, hogy a szerencséből adni kell azoknak, akiknek kevesebb jutott.

Kiskoromban is felháborított az igazságtalanság. De jogi egyetemre azért mentem, mert nem akartam számokkal foglalkozni. Arra jöttem rá, hogy a klasszikus jogi feladatok helyett leginkább társadalmi kérdések (meg a börtön) érdekelnek. Először egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgoztam, de ott nem voltak emberi ügyek. Aztán egy minisztériumban közösségi bűnmegelőzéssel foglalkoztam: azzal, hogyan lehet a perifériára szorult csoportok társadalmi integrációját elősegíteni. Azóta egy emberi jogi szervezetnél foglalkozom jogvédelemmel, rendészeti, fogvatartási kérdésekkel.

A munkámban sokat érveltem az önkéntes munka fontosságáról. De bort ittam és vizet prédikáltam, úgyhogy lépnem kellett. Tudtam, hogy nem akarom a számítógép klaviatúráját verni, hanem ki akarok menni a térre, konkrét, egyedi, élő eseteket akarok megoldani. Most péntekenként ezt teszem a Blahán az Utcajogász programban. Ez az egyetlen olyan hely, amely tényleg alacsonyküszöbű. Nem kell bejönni sem, vagy rendesen viselkedni.

Az AVM tagjaként egy professzionálisan dolgozó, elkötelezett csoport tagja vagyok, ahol ezerféle ember van. Ez iszonyú izgalmas. Részese vagyok a hajléktalan emberek jog- és érdekérvényesítésért, méltóságért való küzdelmének. Büszke vagyok erre.

Kovács Gábor vagyok, 2010 eleje óta a csoport tagja. Valahogy az életem nagy része azzal telt el, hogy „másokért dolgoztam”. Mentőápolóként kezdtem, a szakosító idején már kórházba dolgoztam.  Szerettem ezt csinálni. Nem azért, hogy nélkülem nem gyógyultak volna, hanem inkább azért, hogy a természetnek a legjobb tudásom szerint besegítsek. Szerintem az orvostudomány is támaszkodik rá. Mármint a természet bölcs energiáira. Buszvezetőként is tevékenykedtem. Azt a munkát is sokféleképp lehet végezni.

Nem jelentett nagy újdonságot az AVM-ben folyó munka, csak a profilja volt más. Nehezen szántam rá magam, hogy elmenjek egy gyűlésre. Már 2009-ben hívtak a Mester utcai szállóról, de akkor egyáltalán nem fogott meg a téma. Nem úgy vezették fel, hogy egyáltalán érdemes lenne időt szánni rá.

Azután a szállóban elkezdtem feldolgozni a hajléktalanság és az alkohol összefüggését. Szerintem nagyon sok ember azzal a problémával küzd, amiről nem is tud, ahogy én sem tudtam. Hónapok teltek el azzal, hogy elfogadjam a helyzetem. Taki – remélem mondhatom, hogy barátomnak – nagy része volt benne. Amíg az ember hazudik, bujkál, nem is tud a helyzete ellen tenni. Ehhez maximálisan partnerek voltak a „szövetséges középosztálybeli fiatalok”.

Sajnos egészségi állapotom már nem enged nagyon sok dolgot, de a háttérben – ahogy inkább szerettem dolgozni – remélem továbbra is hasznos munkát tudok végezni. Minden érintettnek csak ajánlani tudom a csoportot, hogy fejben tegye rendbe magát, kialakíthasson magának egy elfogadható utat, és nem mellékesen a többi sorstársán is segíthessen.

A Város Mindenkié 2012. január 12-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Vendégünk Ámon Kata, a Börtön Helyett Lakhatást! (BHL) aktivistája

2012. január 13-án, pénteken útnak indult Sajókazára az AVM-sereg. Úgy döntöttünk, elvonulunk, hogy egy kicsit megújuljunk. Három napig összezárva - ez volt az „ára”. Helyszín: a Dzsaj Bhim Közösség iskolája.

Az első napon az elmúlt félév eseményeit értékeltük ki, a munka- és alcsoportok beszámolói alapján, majd az AVM tartalmi és működésbeli elemeinek pozitív és negatív összetevőit. Szó volt még az AVM Akadémia létrehozásáról, ami a szegény emberek érdekvédelmi egyetemeként tanítói és kutatói minőségben funkcionálna. Az este zárásaként egy Szociopoly nevű társasjátékban vehettek részt azok, akik kedvet éreztek egy ilyen fajta tanulási, gyakorlati megmérettetésre.

A második napon a tömegbázis kiépítéséről értekeztünk. Annak fontosságáról, hogy minél több szimpatizáns és aktív tag kellene, hogy csatlakozzon az AVM-hez országos szinten, hogy így közös erővel még nagyobb eredményeket érhessünk el a hajléktalan és nehéz sorsú, szegénységben, mélyszegénységben élő emberek életkörülményeinek javítása érdekében. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is célul tűztük ki AVM-csoportok (sejtek) létrehozását.

Megvizsgáltuk, hogy a csoport működését mely tényezők segítik illetve akadályozzák, és ennek függvényében mit kell tennünk a jövőben ahhoz, hogy minél hatékonyabbak, eredményesebbek legyünk. Összegyűjtöttük azokat az alapértékeket, amelyek egy-egy ügy kapcsán (pl. zuglói kunyhók eldózerolása, csepeli szemétgyűjtő akció és a kunyhók lebontásának megakadályozása, debreceni sejtesedés) fontosak.

A Város Mindenkié 2012. január 10-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Gyarapodunk, sejtesedünk Budapesten és Debrecenben. Egy kis múltidézés, felhívások és némi humor az új magyar pénznemekről.