A Város Mindenkié idén is – mint a csoport megalakulása óta minden évben – részt vesz a Budapest Pride felvonuláson. Mint mindenről, arról is közösen döntöttünk hogy kiálljunk a szexuális kisebbségek méltósága és egyenjogúsága mellett. Ilyen döntésekben minden tagunknak vétó joga van: ezzel azonban senki sem élt.

Ahhoz, hogy emberségesebb, egyenlőbb társadalomban élhessünk, meg kell látnunk egymásban azt, ami közös, szemben azzal, ami elválaszt minket, és fel kell ismernünk – Bibó István szavaival – „az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan”. Hogy a jogfosztás nem csak a jogfosztottaknak árt, hogy „az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti”.

A hajléktalan munkavállalónak éppen úgy kell félnie, hogy kiderül a munkahelyén, hogy hajléktalan, mint ahogyan a meleg és leszbikus munkavállalóknak, attól, hogy kiderül, kikhez vonzódnak. Az undor, az érintettek közelségétől, látványától, testétől való viszolygás a fedél nélkül élő embereket és a szexuális kisebbségeket (illetve a testi fogyatékkal élőket) sújtó kirekesztés és szimbolikus erőszak közös eleme. Sokan mind az azonos nemű párokat, mind a hajléktalan embereket is kitiltanák a közterületekről: a „mocskos buzikat” éppúgy, mint a „büdös csöveseket”.

De nem csak az elnyomás, az elnyomók kiléte is igen hasonló.

Azok a jobboldali alkotmánybírók, akik nem a jogkiterjesztés, hanem a jogfosztás ügyét szolgálják. Akik egyszer azt olvassák ki az Alkotmányból, hogy abból nem vezethető le a lakhatáshoz való jog, és hogy az államnak csak a közvetlen életveszélytől kell megóvnia hajléktalan állampolgárait; máskor pedig az azonos nemű párokat rekesztik ki a „család” fogalmából, hogy így magyarázzák bele az Alkotmányba az azonos nemű párok diszkriminációjának követelményét.

2012. március elsejétől új elektronikus nyilvántartási rendszert vezettek be a szociális szolgáltatásoknál KENYSZI (Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről) néven. Július elsejétől pedig már "élesítették" a rendszert: minden szociális szolgáltatónak kötelező regisztrálni ügyfeleit a rendszerben. A Város Mindenkié csoportot már tavasszal sokan keresték meg - főleg hajléktalan emberek -, akik arra panaszkodtak, hogy elküldték őket nappali melegedőkből arra hivatkozva, hogy másik ellátóban már regisztrálták őket, pedig aznap még nem jártak semmilyen intézményben. Emellett ellátó szervezetek is panaszkodtak arról, hogy ügyfeleiket úgy regisztrálják a KENYSZI-ben más ellátók, hogy nem is jártak ott.

Eljött 2012 nyara, irány ismét Sajókaza… Megint egy újabb féléves értékelés, ez elől aztán nincs menekvés! És a mi kedves, nagyvonalú vendéglátónk már sokadjára, a Dzsaj Bhim Közösség Iskolája volt június 29 és július 1 között.

Pénteken, a megérkezés és helyfoglalás után gyakorlati megbeszélést tartottunk arról, hogy milyen menetrend szerint fog alakulni a három nap és ki milyen feladatot vállal a program lebonyolításában. Ezt követték a szakmai dolgok: elsőként a munka- és alcsoportok féléves beszámolóit hallgattuk meg és értékeltük ki, majd néhány közös játék után kielemeztük, mit csináltunk jól és rosszul tevékenység és működés tekintetében. Este bográcsos vacsora közben a falu asszonykórusával közös ismerkedős, eszmecserés beszélgetést folytattunk.

Szombaton délelőtt több kis csoportot alkottunk a tagokból és az volt a feladat, hogy mindegyik készítse el az AVM címerét a saját ötlete alapján, a kapott fotók, kellékek segítségével, majd mutassa be a többieknek.
Ezt követően az egyes résztvevőket elemeztük ki aszerint, hogy kinek milyen értékei, pozitív tulajdonságai vannak és ki mit ad a csoportnak.

Majd egy nagyobb lélegzetvételű téma következett, a tömegbázis kiépítése, melynek keretében értékeltük azt, hogy mit tettünk az elmúlt hónapokban azért, hogy ez megvalósuljon,  melyeket érdemes folytatni a jövőben, milyen új lehetőségeink vannak, beleértve a találkozási pont kérdését is.

Szó volt arról is, hogy akarunk-e formális szervezet lenni a jövőben, ennek milyen előnyei, hátrányai vannak.
Mivel a „törpölés” sokáig elhúzódott, és az „időjárás-felelősök is elég jól befűtöttek”, ezért a betervezett autós kirándulás helyett egy rövidebbet választottunk (igaz, csak néhányan), egy közeli bányatóhoz indultunk. Útközben útba esett a Sajó-folyó és a medrében kialakult kis szigetecskék odavonzottak bennünk olyannyira, hogy meg is mártóztunk a vízben és ott ragadtunk.

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport egy önkéntes szemész főorvos segítségével szemészeti vizsgálatot tart, ahol a lehetőségeinkhez mérten olvasószemüvegeket is ki fogunk osztani a vizsgálaton átesett hajléktalan emberek számára.

Mikor? 2012. július 7. (szombat) 11-14h
Hol? Könyves nappali melegedő (Budapest, VIII. ker. Könyves Kálmán krt. 84)

A rendelkezésre álló időben max. 25 embert tudunk fogadni, ezért kérjük, időben érkezzetek, hogy ki tudjuk osztani a sorszámokat.

További információ:
Telefon: 06 20 381 8996 (Udvarhelyi Tessza)
Email: avarosmindenkie@gmail.com

A Város Mindenkié is csatlakozott a TASZ által kezdeményezett nyílt levélhez, amely alább olvasható.

Balog Zoltán
Miniszter
Emberi Erőforrások Minisztériuma
1055 Budapest,
Szalay u. 10-14.

Tisztelt Miniszter Úr!

Az Országgyűlés jelenleg tárgyalja az egyes szociális és egyéb kapcsolódó törvényekről szóló T/7678. számú törvényjavaslatot. A törvény döntő hatással lesz a bentlakásos intézetekben élő fogyatékos állampolgárok életminőségére és társadalmi integrációjára, ugyanis benne kerülnek meghatározásra azok a szociális szolgáltatások, amelyek a nagy létszámú tömegintézetek alternatíváit jelenthetik. A tömegintézetek felszámolása hazánk egyik legfontosabb emberi jogi feladata. A sikeres reform egyik alapvető feltétele egyfelől a fizikailag a helyi közösségbe illesztett és személyre szabott lakhatási formák támogatása, másfelől a tömeges lakhatási megoldások kialakításának tilalma.

A tervezet alternatív szolgáltatásként – támogatott lakhatásként – nevesíti a legfeljebb 6, illetve legfeljebb 12 fő számára létesített lakást vagy házat, és 2013-tól csak ebben a formában engedélyezné új férőhelyek létrehozását. Üdvözlendő, hogy a tervezetben helyet kapott az előbbi, legfeljebb 6 fő számára létesített forma, amely eredetileg nem szerepelt benne. Sajnálatos azonban, hogy a tervezet nem tartalmazza az új lakhatási szolgáltatások létesítésekor a fizikai, téri integráció, valamint a lakók szabad választásának fontosságát. Ezzel lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltatások a települések szélén, elszigetelt helyen vagy akár a meglévő intézetek udvarán kerüljenek elhelyezésre.

Aggodalommal figyeljük, hogy az Országgyűlés elé terjesztett javaslat lehetővé tenné, hogy a nagy létszámú intézetek alternatíváiként akár 50 főt befogadó tömegintézeteket hozzanak létre az intézmények átalakítása során, s ezt a szolgáltatást is támogatott lakhatásnak tekintené. Különösen veszélyesnek tartjuk, hogy ezzel a jogszabály zöld utat adna ahhoz, hogy az intézetek megszüntetésére és kitagolására szánt 7 milliárd forintnyi európai uniós forrást új intézetek építésére fordítsák. Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy az 50 fős együttélés a jelenlegihez hasonló embertelen körülmények és életviszonyok kialakulásának kedvez, és minőségében nem tér el jelentősen a 200-300 fős tömegintézetektől. Az 50 fős intézeteket a törvénytervezet támogatott lakhatásnak tekinti. Ez az elnevezés azt a látszatot kelti, mintha ebben az esetben modern, az emberi jogokra és az egyéni szükségletekre érzékeny, modern és újszerű szolgáltatásról lenne szó.