A Város Mindenkié 2012. március 6-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.
Téma: Laska Szeréna kilakoltatásának megakadályozása. Vajon hogyan lehet megélni 47 ezer forintból? AKE döntő: kínpadon saját jelöltünk, Szigeti Adrienn.
2012. március 6-i rádióműsorunk
Az AVM a New York-i Left Forum kerekasztal-beszélgetésén
A Város Mindenkié két tagja, Papp Csaba és Udvarhelyi Tessza is részt vesznek a New York-i Left Forum elnevezésű éves konferencia kerekasztal-beszélgetésén, melynek címe: Housing as a Human Right; Is it Real or Imagined? (A lakhatás mint emberi jog - valóság vagy képzelet?)
A kerekasztal-beszélgetés nemzetközi résztvevői mindannyian lakhatási mozgalmakban vesznek részt Dél-Afrikától Brazíliáig.
A beszélgetés 2012. március 17-én, magyar idő szerint 15 órakor kezdődik.
A beszélgetést online is közvetítik itt: www.livestream.com/takebackthelandchannel
Az AVM beszéde a Milla 2012. március 15-i tüntetésén
Sziráki Ferenc vagyok, A Város Mindenkié csoport egyik hajléktalan tagja. Csoportunkban hajléktalan és nem-hajléktalan emberek dolgoznak együtt olyan célokért, amelyek a 48-as forradalomnak is céljai voltak: a népképviseletért, a jogegyenlőségért, és a közteherviselésért.
A népképviselet követelése azt jelenti, hogy mindenki, a nép, az elnyomottak is részt vehessenek a döntéshozatalban. A rendszerváltás óta egyetlen olyan kormánya sem volt hazánknak, ami képviselte volna a szegény emberek érdekeit. A mi feladatunk, hogy a következő kormány ilyen legyen.
A jogegyenlőség azt jelenti, hogy senkit sem érhet hátrány – sem az iskolában, sem a munkahelyen, sem a bíróságon, sem az orvosi rendelőben, sem a közértben – azért, mert cigány, szegény vagy hajléktalan. A jogegyenlőség azt is jelenti, hogy senkit sem üldöznek azért, mert arra kényszerül, hogy az utcán aludjon, kukázzon vagy kéregessen. A következő kormány a legelső intézkedései között törölje el a hajléktalan emberek hatósági üldözéséről szóló törvényeket, és számolja fel a cigány magyarokat sújtó iskolai apartheidet. 
A közteherviselés azt jelenti, hogy minél gazdagabb valaki, annál nagyobb arányban vállal részt a társadalom közös terheiből. Az egykulcsos adó igazságtalan. Bevezetése ebben a három évben 1600 milliárd forintnyi ajándékot jelent a gazdagabbaknak – miközben a magyar állam száz év alatt sem költ ennyit a szegények lakásfenntartási támogatására. Ha a következő kormány komolyan gondolja a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, akkor meg kell oldania a jövedelem és a vagyon a jelenleginél magasabb, progresszív adóztatását. A hajléktalanság visszaszorításához a következő kormánynak törvénybe kell foglalnia a kikényszeríthető lakhatáshoz való jogot, radikálisan emelnie kell a lakásfenntartási támogatást, és létre kell hoznia egy kiterjedt közösségi bérlakás-hálózatot.
Lakhatást, demokráciát, jogállamot!
Éljen a köztársaság!
A Város Mindenkié csoport 48-as megemlékezése
Gyülekező: 12.45-kor, a 32-esek terénél (Baross utcai 4-6os megálló), utána 13 órakor közösen indulunk el Táncsics Mihály közeli lakóházához.
Lesz: Táncsics, Petőfi, Vörösmarty, Ady, éneklés, versek és vörös virágok.
Facebook-esemény
Várunk mindenkit szeretettel!
A megemlékezés után közösen átsétálunk a Milla tüntetésére a Szabad Sajtó útra, ami 15 órakor kezdődik és ahol Sziráki Ferenc, az AVM hajléktalan aktivistája is beszédet mond.
"Kend volt, Táncsics Mihály,
A mi kora lelkünk:
Attila ugarján,
Táblabírók földjén,
Szenvedő szerelmünk.
Kendet ostorozták,
Kutya se becsülte.
Mert kend senki se volt,
Mindenkiért hevült,
Paraszt-anya szülte.
Kendnek sok fájdalmát
Szívesen fájlaljuk
S e fájó országban
Kendnek ős szerepét
Szívesen vállaljuk.
Kend, bizony, elporladt,
De mink, akik élünk:
Vagyunk bizalommal,
Vagyunk új Táncsicsok
S miként kend, remélünk."
Rendhagyó ófő óra - visszajelzések Kecskemétről
.JPG)
A Város Mindenkié 2012. február 21-én tagjai Kecskeméten tartottak rendhagyó osztályfőnöki órát a Református Gimnáziumban. Alább néhány visszajelzés a résztvevő diákoktól.
Érdekes volt végighallgatni, hogy milyen módokon lehet az utcára kerülni. És így élvezhető is volt, hogy tapasztalt emberek beszéltek arról, milyen az élet az utcán és hogyan próbáltak/próbálnak talpra állni. A játék különösen tetszett, megmutatta, hogy az utcán élésnek is vannak feltételei, hogy milyen nehéz egy-egy nappali melegedőbe bekerülni, vagy éjszakára szállást keresni.
Nekem a véleményem nem változott a hajléktalanokról, ugyanúgy taszítanak. Nem tudom őket sajnálni. Ez az előadás bebizonyította, hogy semmit nem ér a pénz és a tanulás, mert, ha baj van, akkor ezek semmivé lesznek és bárki utcára kerülhet.
Nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam. Még mindig úgy gondolom, hogy tudtam volna a program nélkül élni, de legalább nem volt biosz és hittan. Jókat nevettünk, a jelenlevők történetei megindítóak voltak, de úgy gondolom, bárki elkerülheti a hajléktalanságot, ha elég ügyes és előretekintő. Változtak a nézeteim, már nem taszítanak annyira a hajléktalanok, mint eddig. Bár eddig sem az állapottal volt problémám, csak néhány emberrel, azokkal, akik pontosan tehetnek a helyzetükről. Összességében: azért mégiscsak örülök, hogy megismerhettem őket!
2012.03.14. 06:00 • Szólj hozzá!Nagyon érdekes volt a foglalkozás, mert megtudhattuk belőle, milyenek a hajléktalan emberek mindennapjai. Nagyon tanulságos volt a játék is, mert teljesen beleélhettük magunkat a különböző helyzetekbe. A vendégek barátságosak és közvetlenek voltak, ezáltal megváltozott a róluk alkotott véleményem.
Az AVM a Szimpozion Klub vendége volt - beszámoló
2012. február 25-én én képviseltem az AVM-et a Szimpozion Klub beszélgetésén, melynek témája a jelenlegi hajléktalanpolitika volt. 20.15h-kor kezdtük a beszélgetést és bár nem voltunk sokan, nagyon jó volt a hangulat. Kopiás Attila Steve-vel néhány percben bemutatkoztunk, majd előkerült egy-két kép a demókról, rendezvényekről (pl. Koppány utcai élőlánc, Kossuth téri tüntetés, Józsefvárosi ülősztrájk). Ezekhez Steve a tőle megszokott könnyed-komolysággal fűzött kommentárokat.
Beszéltem egy keveset az életemről, a hajléktalanná válásom történetéről és arról, hogy én ezt hogyan élem meg. Természetesen bemutattam A Város Mindenkiét is, hisz volt olyan ember (na nem sok!) aki nem nagyon ismert még minket. Elcsodálkoztak azon, hogy komolyan dolgozunk a lakhatásért.
Közben egyre több közönségkérdés érkezett közben, a hallgatóságot a mai hajléktalan-helyzet érdekelte. Volt érdekes kérdés is: Van-e tapasztalat arról, hogy a hajléktalan emberek között megjelenik-e a melegség? Érdekesen is válaszoltunk, bár nem határozottan. Talán azért, mert nem tapasztaltunk kirívó eseteket (ezt az emberek nem reklámozzák). Meséltem nekik, hogy van az egyik szállón egy lány pár, akik nagyon jó humorral tartják egyensúlyban ezt a kérdést. Erre a vendéglátónk, Virágh Zsolt ezt reagálta: Igaz, hogy meleg, de legalább jó humora van! (Na, ezen jót nevettünk!)
Sok kérdésre nem tudtam volna konkrét választ adni, ebben viszont Steve nagyon sokat segített. Mesélt a brüsszeli megjelenéséről, az aktivizmusáról, és elmesélte önálló akcióját és annak tanulságát is. Nagy sikere volt! Szóba került a rendhagyó osztályfőnöki óra is, ahol melegek is próbálnak szemléletet formálni a saját ügyükkel kapcsolatban. Meséltem én is a már megtartott órák tapasztalatairól, tanulságairól. Megegyeztünk abban, hogy ez egy jó kezdeményezés, és jól is működik.
A beszélgetés végén egy kedves úr megkérdezte, hogy az egyházak segítenek-e a hajléktalan emberek ellátásában. Természetesen elmondtam, hogy van XYZ egyház aminek van szállója, étkeztetése stb., de kiderült, hogy erről tud. Arra volt kíváncsi, hogy például a katolikus egyház miért nem adja el az arany gyertyatartókat, hisz abból tudna segítséget nyújtani. Na ez költői kérdés volt...
22.30h-kor úgy fejeztük be, hogy még rengeteget tudtunk volna "trécselni" egymással, és azt hiszem, ez jó!
2012. február 26. Szigeti Adrienn
