A KSH adatai szerint ma Magyarországon a lakások 85%-a lakott. Csak Budapesten kb. 50 ezer üres, használaton kívüli lakás található, melyek közül több, mint 2000 önkormányzati tulajdonban van. A Város Mindenkié számára hosszú idő óta fontos téma ez és folyamatosan dolgozunk azon, hogy érdemi és konkrét javaslatokat fogalmazzunk meg annak érdekében, hogy ne legyen ennyi kihasználatlan ingatlan, és az üres lakásokban emberek lakhassanak. Ennek a munkának a részeként 2012. május 5-én egy nagyon érdekes beszélgetésen vettünk részt, amit Pósfai Zsuzsi, A Város Mindenkié jelenleg Párizsban tanuló tagja vezetett. A beszélgetés témái az üres lakások problémája és a házfoglalás voltak – Franciaország és Belgium példáján keresztül tanultunk arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az üresen álló lakások hasznosítására.
Noha jelenleg Franciaországban ma ún. mennyiségi lakáshiány van, vagyis kb. 1 millióval kevesebb lakás van, mint amennyire szükség lenne, csak Párizsban 9% az üresen álló lakások és nem lakás célú helyiségek (pl. irodák) aránya. A lakhatási válság egyik megoldásaként törvény írja elő, hogy minden 50 ezer feletti lakossággal rendelkező agglomerációban min. 20% legyen a szociális bérlakások aránya. Ezzel együtt, noha bizonyos városokban a szociális bérlakások aránya 50%, az egész ország átlagát nézve 15% körül mozog (összehasonlításképpen: Budapesten kb. 6%, egész Magyarországon mindössze 3% az önkormányzati bérlakások aránya). Franciaországban a szociális bérlakások jellemzően nem az önkormányzat tulajdonában vannak, hanem olyan cégek építik és működtetik őket, melyek szigorú szabályozás alatt állnak és állami támogatásban részesülnek (pl. kedvezményesen föld, építési támogatás). Mindeközben törvényben van meghatározva, hogy mennyiért adhatják ki a lakásokat, ami biztosítja, hogy a szegényebb emberek számára is megfizethetőek legyenek.
Az állami válaszok mellett a civil társadalom is foglalkozik ezekkel a problémákkal. Párizsban működik a Jeudi Noir elnevezésű szervezet, amelynek tagjai főleg fiatal baloldali aktivisták. Ez a szervezet az üres lakások kérdését a politikai mobilizációra használja, ezért leginkább gazdasági vagy politikai értelemben szimbolikus épületeket foglalnak el (pl. fontos közigazgatási intézmények mellett üresen álló házakat vagy nagy profittal rendelkező bankok üresen álló ingatlanjait). Az elmúlt öt év alatt összesen 16 ilyen foglalást hajtottak végre. A foglalás célja nem az, hogy a lakásokat megtartsák, hanem az, hogy felhívják a figyelmet a hajléktalanságra és az üresen álló ingatlanokra. A szervezetnek nagy hatása van a közpolitikára, és részben nekik köszönhető, hogy az önkormányzatok rákényszerültek arra, hogy foglalkozzanak az üres lakások kérdésével.
Egy másik párizsi szervezet, a Droit au Logement (DAL) az üres lakásokban konkrét lakhatási megoldást lát hajléktalan emberek számára. A szervezet tagjai között nagyon sok a papírnélküli bevándorló, akiket gyakran érint a hajléktalanság. A DAL azért foglal el lakásokat, hogy a bevándorló családoknak legyen hol lakniuk – vagy az általuk elfoglalt (mindig köztulajdonban lévő!) foglalt házban vagy kilakoltatás esetén az önkormányzat elhelyezésével. Az elmúlt 10 éve alatt kb. 1000 embernek sikerült lakhatást teremteniük ezzel a módszerrel.
Belgiumban szerepel az alkotmányban a lakhatáshoz való jog. A számos szociális lakásügynökség mellett, melyek feladata, hogy működtessék az önkormányzati bérlakásokat, a brüsszeli régióban nemrég született egy az üres lakások megadóztatását elrendelő törvény, ami egyelőre nehezen tartatható be, de hosszú távon valószínűleg hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tulajdonosoknak érdekében álljon a parlagon hagyás helyett hasznosítani a lakásaikat.
Brüsszelben a 123 Logement nevű szervezet a leghíresebb, ami a lakásfoglalás a hajléktalanág elleni közdelem eszközeként használja. A szervezet neve egy olyan többemeletes épületből származik, amelyet évekkel ezelőtt foglaltak el, és amely ma összesen 70 embernek ad otthont, miközben számos közösségi és kulturális funkciót is ellát. A foglalás legalizációja érdekében a szervezetet támogató jogászok új jogi kategóriát hoztak létre (átmeneti használati szerződés), melyet sikerült is elfogadtatni a helyi önkormányzattal.
A szervezetnek azóta 3 másik épülete is lett: egyet foglalással szereztek, kettőt pedig az önkormányzattól kaptak. Ezekben a házakban a rászoruló családok a bevételüktől függő mértékben fizetnek rezsidíjat (lakbér nincs) és közösen működtetik az épületeket (rendszeres lakógyűlésekkel és demokratikus feladatleosztással). Sok közösségi eseményt is szerveznek, pl. közös vacsorák és piacozás, valamint az első épületben játszószoba és bicikliműhely is működik. Az épületek lakói elsősorban papírnélküli bevándorlók, akiknek ez egy átmeneti lakhatási segítség addig, amíg meg nem találják a tartós megoldást, de vannak olyanok is, akik politikai szempontból tartják jelentősnek a házfoglalást és ezért laknak ezekben az épületekben.
Mindhárom szervezet példája jól mutatja, hogy az üres lakások kérdése fontos közpolitikai téma még azokban az országokban is, ahol van fejlett szociális bérlakás és kiterjedt lakástámogatási rendszer. Példájukból az is kiderül, hogy a házfoglalás eszközét nagyon sokféle célra lehet használni és átgondolt, összehangolt akciókkal nyomást lehet gyakorolni a helyi önkormányzatokra, hogy hasznosítsák ingatlanjaikat és biztosítsanak lakhatást az arra rászorulóknak.
2012. május 12. Udvarhelyi Tessza
