Az Állampolgár Jogok Országgyűlési Biztosa korábban „megengedhetetlennek, egyúttal pedig az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásság veszélyét hordozónak [nevezett] minden olyan adminisztratív megoldást, vagy arra irányuló javaslatot, amely a szükséges intézkedéseket a hajléktalanok közterületi jelenlététnek „városképi kérdésre” adott válaszként próbálja megfogalmazni”, és megállapította továbbá, hogy „alkotmányosan sem indokolható semmiféle, a hajlék nélkül élő emberek életszükségleteit tovább nehezítő intézkedés” (OBH 2641/2006.).

A Város Mindenkié 2011. májusában a Fővárosi Kormányhivatalhoz fordult a Fővárosban 2011. áprilisban elfogadott rendelet ügyében, amely szabálysértéssé nyilvánította a az "életvitelszerű lakhatást" közterületen, lényegében szabálysértéssé nyilvánítva a hajléktalanságot. A Kormányhivatalhoz írt törvényességi ellenőrzés iránti kérelmünkben azt kifogásoltuk, hogy a rendelkezés ellentétes a jogbiztonság elvével, mert a „közterületet életvitelszerű lakhatás céljára használása”, illetve „életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságai közterületen tárolása” fordulatokat a rendelet nem definiálja, így a jelenlegi szöveg magában hordozza az önkényes jogalkalmazás veszélyét.

2011. július 3-án vasárnap volt a REPLIKA társadalomtudományi folyóirat legújabb, a köztéri kirekesztés és a hajléktalanság témáját feldolgozó számának nyilvános bemutatója. A BMSZKI Dózsa szállóján megtartott rendezvény nemcsak a folyóirat témaválasztása miatt volt érdekes nekünk, hanem azért is, mert A Város Mindenkié két tagja szerkesztette a lapszámot, szerepel benne az egyik hajléktalan tagunk életútját bemutató interjú, sőt, az egyik tanulmányt szintén az AVM egy tagja fordította.

A bemutató nagyon érdekes élmény volt! A szerkesztőkön (Misetics Bálint és Udvarhelyi Éva Tessza) és az interjút jegyző tagunkon (Némedi Lászlóné Gabriella) kívül Borbíró Andrea kriminológus és Nagy Zoltán szociális munkás vett részt a helyszíni beszélgetésen, ami messze túlmutatott a lapszám bemutatásán – a résztvevők a köztéren élő emberek kirekesztésének újabb és újabb magyarországi megnyilvánulásairól beszélgettek, és az ezekre adható lehetséges válaszokról.

Az este egyik legjobb része az volt, amikor a közönség kérdezhetett a beszélgetőpartnerektől. Csak hajléktalan emberek tettek fel kérdéseket, így az ő közvetlen tapasztalataik és véleményük alapján folyhatott tovább a beszélgetés. A kerekasztalt kötetlen beszélgetés és barátkozás követte, az estét pedig David Yengibarjan világhírű harmonikaművész kicsit búskomor, de annál szebb koncertje zárta.

Képek a bemutatóról itt.

A bemutató hanganyagának első része meghallgatható itt.

A Replika megvásárolható az Írok Boltjában és a L'Harmattan könyvesboltban.

2011. július 6.                                                                                                       Dósa Mariann

A közterületen élő hajléktalan emberek igen sokszor válnak zaklatás vagy erőszak áldozatává. Kiszolgáltatott helyzetük miatt a hatóságok (pl. Rendőrség, Közterület-Felügyelet) visszaéléseinek és zaklatásainak is gyakrabban vannak kitéve, és kevésbé tudják jogaikat érvényesíteni. A Város Mindenkié évek óta dolgozik azon, hogy javítson az utcán élő emberek helyzetén a jog- és érdekvédelem eszközeivel. Többek között ezért készítettük el a köztéri jogi kisokost és indítottuk útjára az Utcajogász programot. Annak érdekében, hogy még jobban tudjuk képviselni az utcán élő emberek jogait és érdekeit, 2010. novemberében személyes egyeztetést javasoltunk a Fővárosi Közterület-Felügyelettel.

Az együttműködést azért kezdeményeztük, mert meggyőződésünk, hogy a közterületen élő hajléktalan emberekkel kapcsolatos intézkedések megtervezésébe az érintetteket, vagyis a hajléktalan embereket is be kell vonni, hiszen ők ismerik legjobban a problémákat, és ők tudják legjobban, mi lehetne a megoldás. Hajléktalan embereket tömörítő csoportként felajánlottuk, hogy segítünk az érintettek véleményének és javaslatainak közvetítésében a Felügyelet felé.

2011. január 12-én tartottuk az első személyes egyeztetést a Közterület-Felügyelettel. A megbeszélés résztvevői Borbély László titkársági osztályvezető, Gabnai Viktória PR- és sajtóosztály-vezető, Klausz Csilla, a Társadalmi Megbékélés Program koordinátora, valamint A Város Mindenkié képviseletében Bene Géza, Szigeti Adrienn, Takács Attila és Udvarhelyi Éva Tessza voltak. A megbeszélésen a kölcsönös bemutatkozás után Borbély László tájékoztatott minket a Társadalmi Megbékélés Programról és hangsúlyozta, hogy a közterület-felügyelők csak akkor lépnek fel az utcán élő emberekkel szemben, ha szabálysértés történik. A Város Mindenkié képviselői elmondták, hogy csoportunk célja az együttműködő kapcsolat kialakítása, majd előadták javaslataikat.

Veszélyben van a lakhatása?

Aggódik gyermeke jövőjéért?
Zavarja, hogy a 8. kerületben 488 önkormányzati lakás áll kihasználatlanul?

Elutasította szociális bérlakás kérelmét az önkormányzat?

Nem vehet részt adósságkezelő programban?

Mi is hasonló helyzetben vagyunk, és tenni akarunk ellene! Összefogással sikerülhet egymást megvédeni!

MIKOR? 2011. július 16. (szombat) 14 óra
HOL? 1088, Szentkirályi u. 22-24.

Részvételét jelezze július 13-ig, vagy keressen minket már előtte:

Kontakt: 06-20-4499-110, Vojtonovszki Bálint
Email: avarosmindenkie@gmail.com
Utcajogász: minden pénteken a Blaha Lujza téren 15-17 h (a szabadban vagy az aluljáróban)

Az ún. albérleti támogatás egyike kevés azon lehetőségeknek, amik a hajléktalanságból való kijutást segítik. Erre a támogatásra minden hajléktalan ember pályázhat, aki rendelkezik szociális munkás ajánlásával. Az alábbi anonim beszámolóból azonban kiderül, hogy nem is olyan könnyű a hozzájutás ehhez a támogatáshoz. Pedig mind az államnak, mind az ellátórendszernek, mind a hajléktalan embernek az az érdeke, hogy az érintett minél hamarabb és minél kevesebb traumával jusson ki a hajléktalanságból.

Először a személyes tapasztalatok. Soha senki NE akarjon kikerülni a hajléktalanságból! Z.-né két évig dolgozott azon, hogy sikerüljön, de olyan akadályokat támaszt a rendszer, hogy elképesztő! Májusban járt le a jogviszonya az egyik átmeneti szállón. Két évvel ezelőtt az "esetkezelő" szociális munkásával egyeztetett, hogy az ún. Szobabérlők Házába szeretne majd menni. Akkor a szociális munkás azt mondta: csak akkor adható be pályázat, ha fel tudja mutatni az "előtakarékosság" összegét. Amikor meglett az összeg, az esetkezelő valahogy soha nem ért rá. Végül eljött a napja, amikor sikerült összejönniük és akkor derült ki - Z.-né számára -, hogy "befagyasztották" a Szobabérlők házába szóló pályázatokat, olyan sok a jelentkező (és ezt már áprilisban tudták).