2010. október 24-én pikniket szerveztünk a Menedékház Alapítvány szállóján, ahova egymás után érkeztek A Város Mindenkié tagjai, és lassan a szállón lakók is csatlakoztak. Volt Utcajogász, ahová ügyes-bajos dolgaikkal fordulhattak az itt lakók és sakkbajnokság, rögtönzött ping-pong verseny is. A lakók egyre jobban kezdtek beszélgetni, kinyílni felénk.

A Város Mindenkil 2010. október 26-i műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: a múlt hét eseményei

Gondolatok a dániai konferencia kapcsán

A Város Mindenkié csoport két tagja, Misetics Bálint és én részt vettünk egy nemzetközi konferencián Dániában. Angol nyelven hallottunk előadásokat, workshopokon vettünk részt és látogatásokat tettünk különböző intézményekben.

Sok kapcsolatot teremtettünk más országokból érkező emberekkel, a szünetekben bemutatva a Város Mindenkié csoport programját, felvázolva a céljait, eddigi tevékenységét. Szeretettel álltak szándékaink mellé, hiszen ők is hasonló célokért küzdenek saját hazájukban. Hiszen a hajléktalanság, a szegénység minden országban hasonló problémákat vet fel és hasonló megoldási stratégiákat kíván a megoldáshoz vezető hosszú úton.

Tapasztalatainkat megosztottuk egymással, kiemeltem pedig egy dolgot, hogy a hajléktalanság kérdésében nem csak meg kell kérdezni a hajléktalanokat, hanem őket szorosan be kell vonni a munkába.

Sikeresnek ítélem részvételünket, de úgy gondolom, valamit el kell mondjak őszintén egy példával később. Bár én is rendesen odaettem magam, figyeltem, jegyzeteltem, hozzászóltam, kommunikáltam, azért szerintem a munka eredményeinek nagy részét Bálintnak köszönhetem.

Tehát az elefánt és a kisegér együtt mennek át a fahídon. Elkiáltja magát a kisegér: Hallod, elefánt, milyen jól dübörgünk! Hát valóban úgy érzem, hogy dübörögtünk.

És jó volt látni egy másik Európát, jó volt ott lenni, élvezni előnyeit, lazacot és kaviárt enni, látni, hogy a város él, lüktet, az emberek nyugodtak, rengetegen járnak kerékpárral. Koppenhága csodálatos.

Egy mondattal zárnám rövid beszámolómat. Drága lény, köszönök mindent!

2009. október 27.                                                                                     Csepregi László Iván

2010. október 18-án részt vettünk az Országgyűlés Lakhatási albizottságának ülésén az alábbi meghívott vendégekkel:

Posztós László, Belügyminisztérium
Ghyczy Gellért, Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Gurály Zoltán, Tízek Tanácsa
Kapronczay Stefánia, Társaság A Szabadságjogokért
Misetics Bálint, LMP
Bene Géza, A Város Mindenkié

Bene Géza A Város Mindenkié képviseletében először személyes történetét mutatta be. Géza hét éve hajléktalan: élt utcán, hajléktalanszállón, most pedig egy foglalt lakásban lakik. Egy olyan szállón került össze a párjával, ahol 200 ember volt összezsúfolva egy légtérben. Ezután munkásszállóra kerültek, de miután letelt a támogatás a Margitszigetre mentek és onnan jártak dolgozni.

2010. október 25-én a Parlament elfogadta a Belügyminisztérium törvénymódosításó javaslatát, mely lehetővé teszi a helyi önkormányzatoknak, hogy szabálysértéssé nyilvánítsanak minden olyan köztéri tevékenységet, amelyet a törvény nem nevesít. Noha a civil nyomás hatására azóta kikerült a törvénymódosítás indoklásából, a törvénymódosítás első megjelenésekor a minisztérium célja a hajléktalan emberek közterekről való eltávolítása volt.

Mivel a törvényjavaslat szellemiségében tekintve nem változott, A Város Mindenkié levélben fordul Schmitt Pálhoz, melyben arra kéri a Köztársasági Elnököt, hogy ne írja alá a törvénymódosítást, hanem küldje vissza az Országgyűlésnek további megfontolásra.

A Város Mindenkié levele a Köztársasági Elnöknek.

Meglopni a hajléktalanokat?!

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat lelkes dolgozóinak kezdeményezésére létrejött, főleg hajléktalanokból álló rock banda a XX. kerületi, az egyesület által üzemeltetett idősek otthonában próbált már hónapok óta. A mai napon lett volna teljes az összhang, ma érkeztek meg az új gitárerősítők. De mire a fiúk odaértek velük a próbaterembe, azt felfeszített ablakráccsal, már szinte üresen találták. Eltűnt a kölcsönkapott szintetizátor (Yamaha DGX 205), egy Kustom kombó, egy Jimi Hendrix Signature Marshall fej+láda és egy Premier pergődob. A többi hangszerre valószínűleg már nem jutott idő vagy nem fértek ki az ablakon… nem tudni. A lényeg, hogy most nincs se próbaterem, se hangszerek. Pedig a srácok koncertre készültek. Azok a srácok, akiknek a mindennapos próbák adtak erőt az újrakezdéshez.