Néhány nappal ezelőtt megjelent az Indexen egy hír, hogy a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a Ferenciek terénél található aluljárót éjszakára lezárják – állagmegóvás céljából. Feltehető, hogy az állagmegóvás itt elsősorban az éjszaka az aluljáróban tartózkodó hajléktalan emberek távoltartását jelenti. Noha a város fizikai környezetének megóvásával teljesen egyetértünk, A Város Mindenkié fel szeretné hívni a figyelmet, hogy az utcán élő emberek arrébb tologatásával a tömeges hajléktalanság problémája nem oldódik meg. Ha a kezdeményező V. kerület és a rendeletet elfogadó Főváros ilyen gyorsan rendeletet tudott alkotni a hajléktalan emberek kizárásáról, elvárjuk, hogy arról is hozzanak rendeletet, hogy a kerület és a város hogyan fogja felszámolni a lakásszegénységet és a hajléktalanságot.

A félreértések és főleg a félremagyarázások elkerülése végett: A Város Mindenkié nem azért küzd, hogy emberek az utcán élhessenek, hanem azért, hogy senkinek se kelljen az utcán élni. A két követelés között hatalmas a különbség! Ameddig egy város (Budapest) és egy ország (Magyarország) nem teremti meg annak a minimális feltételeit, hogy a hajléktalanság ne termelődjön újra tömegesen, a hajléktalan emberek közterületekről való eltávolítását erőszakos, önkényes és értelmetlen lépés.

Mi nem az aluljáróban alvás jogát követeljük, hiszen aluljáróban élni mindennel szembe megy, ami az emberi méltóságot jelenti. Ráadásul az aluljárók Budapest építészetének – szó szerint és átvitt értelemben is – mélypontját képviselik azáltal, hogy a gyalogosok igényeit az autóforgalom alá rendelik és sokak számára lényegében lehetetlenné teszik a közlekedést. Addig azonban, ameddig Budapest főpolgármestere és a kerületi polgármesterek nem kezdik el a lakhatás kérdését pontosan olyan közügynek tekinteni, mint a közterületek állapotát, addig nincs felhatalmazásuk ahhoz sem, hogy bizonyos, számukra nem kívánatos embereket a közterületekből kizárjanak vagy közterületeket elzárjanak előlük.

A főváros elmúlt több, mint húsz évében számos rendelet és intézkedés született a közterületek fejlesztésére, javítására, átépítésére, valamint a hajléktalan emberek kitiltására, mozgatására és tömegintézményekbe kényszerítésére is, de egyetlen olyan rendelet vagy intézkedés nem született, ami érdemben csökkentené a hajléktalanná válás kockázatát vagy abban segítene, hogy a már hajléktalanságban élő emberek nagy számban újra tartós lakhatásba kerüljenek.

A város fejlődése szempontjából nagyon jó iránynak tartjuk az aluljárók megszüntetését és a megfelelő gyalogátkelőhelyek létesítését – és azt követeljük, hogy a város vezetése ugyanolyan elszántsággal dolgozzon a lakhatási válság felszámolásán, mint a közterületek állagának megóvásán!

Hogy pontosan hogyan képzeljük mindezt, már számtalanszor leírtuk, de álljon itt újra emlékeztetőül A Város Mindenkié 12 pontja.

Ha te is egyet értesz azzal, hogy a tömeges hajléktalanság megoldása nem a kirekesztés, hanem az ember méltó lakhatás megteremtése, csatlakozz hozzánk október 8-án a 6. Meneten a lakhatáshoz való jogért!

1. A kriminalizáció eltörlése

Töröljék el az életvitelszerű közterületen tartózkodásra vonatkozó szabálysértési tényállást és helyezzék hatályon kívül a „hajléktalanmentes zónákat” kijelölő helyi rendeleteket. Az Alaptörvényből távolítsák el a hajléktalan emberek üldözését lehetővé tevő paragrafust.

2. A lakhatás alapvető jog

Az Országgyűlés foglalja törvénybe a kikényszeríthető lakhatáshoz való jogot, és határozza meg a törvény végrehajtásának konkrét feltételeit, a felelősségi köröket és az ehhez kapcsolódó határidőket. A törvény jelölje meg azokat a társadalmi csoportokat, amelyek esetében a törvényt először be kell vezetni (pl. gyermekes családok, idősek, betegek, fogyatékkal élők), és a többi társadalmi csoport fokozatos bevonásának ütemét is.

3. Az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma

Az Országgyűlés módosítsa a végrehajtási törvényt, a lakástörvényt és a szociális törvényt úgy, hogy senkit se lehessen megfelelő elhelyezés nélkül kilakoltatni. A törvény tartalmazzon garanciákat arra, hogy egyetlen gyereket se emeljenek ki a családjából csak azért, mert szülei elveszítették lakhatásukat.

4. Átfogó lakáspolitika, amely a rászorulókat részesíti előnyben

Az illetékes minisztérium dolgozzon ki olyan átfogó lakáspolitikai stratégiát, amely nem a lakástulajdonlást, hanem a biztonságos és megfizethető lakhatást támogatja, akár bérleti formában is. A lakáspolitikai stratégia elsődleges célja a lakás nélkül és lakhatási szegénységben élők helyzetének javítása, és a lakásvesztéssel fenyegetett emberek védelme legyen. A helyi önkormányzatok bővítsék az ellátórendszerből való kijutást lehetővé tevő pályázatokat és pénzügyi támogatásokat, és ezeket tegyék széles körben elérhetővé.

5. Kiterjedt szociális bérlakás-hálózat kialakítása

A kialakítandó lakáspolitika központi eleme kell, hogy legyen a szociális bérletű lakások számának radikális növelése. Ez elsősorban nem az új lakások építését jelenti, hanem a meglévő önkormányzati lakások fejlesztését, felújítását és az üresen álló magánlakások szociális célú hasznosítását. Elengedhetetlen, hogy ezeknek a lakásoknak az elosztása során a leginkább kiszolgáltatott helyzetű igénylők előnyt élvezzenek.

6. A lakásfenntartási támogatások növelése és kiterjesztése

Ahhoz, hogy a leginkább rászoruló emberek is biztonságban tudjanak élni, meg kell emelni a lakásfenntartási támogatás összegét, és ki kell terjeszteni azoknak a körét, akik jogosultak rá. A rezsicsökkentést olyan módon kell átalakítani, ami elsősorban az alacsony jövedelmű fogyasztókat támogatja.

7. Minden lakásban lakjanak!

A Parlament vezessen be adót a hosszú ideig üresen tartott lakásokra. A befizetett adóból hozzanak létre egy lakhatási alapot az alacsony jövedelmű emberek lakhatásának támogatására. Az illetékes minisztérium hozzon létre szociális lakásügynökséget, ami segít az üres lakások tulajdonosainak ingatlanjuk kiadásában és a rászorulóknak pedig ezeknek a lakásoknak a szociális alapú bérletében. Törvényben meghatározott módon kapjanak adókedvezményt azok, akik az üresen álló lakásukat rászorulóknak adják ki.

8. Elsőként Lakhatás program

Vezessék be az Elsőként Lakhatás modell alapján működő szolgáltatások normatív finanszírozását. A hajléktalanellátó-rendszerre fordított közpénz egy részét különítsék el az utcán élő emberek tartós lakhatásba jutását támogató programokra, és írjanak ki pályázatot hosszú távú lakhatási programokra hajléktalan emberek számára. A szociális munkások képzésébe hangsúlyosan kerüljenek be az „elsőként lakhatás” megközelítéshez szükséges készségek és ismeretek.

9. A Kenyszi-rendszer felülvizsgálata

Szüntessék meg annak a jogalap nélküli szabálynak a végrehajtását, amely szerint egy hajléktalan ember egy nap csak egyetlen nappali melegedő szolgáltatásait veheti igénye. Tegyék biztonságossá a Kenyszi-rendszerben tárolt adatokat úgy, hogy senki se tudjon visszaélni a fedél nélkül élő emberek személyes adataival. Bővítsék a nappali melegedők kötelező szolgáltatásainak körét és tegyék lehetővé a plusz szolgáltatások állami finanszírozását.

10. Az ellátórendszer átalakítása

A hajléktalanellátó-rendszer finanszírozásánál az illetékes szervek ne csak a betöltött férőhelyek, hanem a tartós lakhatásba jutatott ügyfelek számát is vegyék figyelembe. Vezessenek be érdemi és hatékony érdekvédelmi rendszert a hajléktalanellátó intézményekben. Az ellátórendszerben elérhető ételek legyenek táplálóak és egészségesek. Az ellátórendszer egész működése és az intézményekben dolgozók is tartsák tiszteletben az ügyfelek emberi méltóságát.

11. Emberhez méltó munka és jövedelem

Az állam aktívan támogassa a hajléktalan emberek munkavállalását. A hátrányos helyzetű embereket tartósan foglalkoztató munkáltatók kapjanak adókedvezményt, illetve bérhozzájárulást. A munkanélküli segély időtartamát állítsák vissza minimum 9 hónapra. Szüntessék meg a közmunkások hátrányos megkülönböztetését és jelentősen javítsák a közmunkások munkakörülményeit. A közmunkások is kapják meg legalább a havi minimálbért munkájukért.

12. A lakcím-szabályozás felülvizsgálata

Az Országgyűlés módosítsa az összes vonatkozó jogszabályt úgy, hogy ne a lakcím legyen az állampolgári jogosultságok alapja. A rendszert úgy kell átalakítani, hogy az az állampolgár is hozzá tudjon férni minden szolgáltatáshoz és ellátáshoz, akinek nincsen hagyományos lakáscíme. A lakóhelyet és tartózkodási helyet váltsa fel az ingyenesen és rendszeresen frissíthető értesítési cím intézménye.

Fotó: Vörös Anna