Support our work! Támogass minket!

Wire Transfer:
IBAN: HU12 1620 0223 1004 5507 0000 0000
SWIFT: HBWEHUHB

Átutalás:
A Város Mindenkié
16200223-10045507 (MagNet Bank)

Rólunk

A Város Mindenkié

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért.

A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek vezető szerepet játszanak.

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Feliratkozás a hírlevélre: írj egy emailt nekünk "hírlevél" tárggyal

Feliratkozás önkéntesnek: írj egy emailt nekünk "önkéntes" tárggyal

Telefon: Ország Dóra (0630-167-2588)

Címkék

13. kerület (5) 2. kerület (1) adomány (19) airbnb (2) alkotmányos jogok (14) alternatív köztársasági elnök (5) Ausztria (3) avm akadémia (99) avm film (4) Belgium (5) belügyminisztérium (3) belváros (9) beszámoló (402) beszélgetés (82) bihari utca (28) bíróság (49) BKV (1) börtönszálló (13) börtön helyett lakhatást (3) Brazília (1) Budafok-Tétény (6) budapest pride (10) Bulgária (1) criminalization (42) Csehország (8) csepel (15) Dánia (2) debrecen (3) Dél-Afrika (13) demokratikus koalíció (3) deutsch (5) díj (5) diszkrimináció (63) Dunakeszi (1) dzsentrifikáció (8) egészségügy (3) Egyenlő Bánásmód Hatóság (12) Egyesült Államok (23) Együtt (1) együtt a lakhatásunkért (6) életvitelszerű lakhatás közterületen (340) élőlánc (35) elsőként lakhatás (33) elvonulás (18) emmi (5) english (109) ensz (11) érdekvédelem (416) erzsébetváros (2) esemény (318) espanol (2) étel (5) európai lakhatási hálózat (11) európai unió (19) európai unió bírósága (1) fagyhalál (9) feantsa (12) fedél nélkül (9) ferencváros (58) FocusE15 (1) fogyatékkal élők (10) food not bombs (1) fotózás és aktivizmus (3) főváros (82) francais (4) franciaország (11) goldenblog (2) Görögország (2) guberálás (4) gyerekek kilakoltatása (38) gyermekelvétel (53) gyógyszergyári út (8) győzelem (31) habitat for humanity (12) hajléktalan ellátás (135) halottak napja (5) HaNEM (90) hatósági zaklatás (23) házfoglalás (25) hegyvidék (4) helsinki bizottság (1) Hollandia (1) hős utca (6) humán platform (9) igazoltatás (31) India (1) Írország (4) Japán (2) járókelő (1) józsefváros (84) józsef attila (2) karácsony (14) Kásler Miklós (1) kassák múzeum (5) kecskemét (2) kék (2) kenyszi (17) képzés (43) kilakoltatás (230) kilakoltatás naplók (4) kiléptető lakások (2) kisokos (11) kispest (12) kőbánya (77) koldulás (5) költészet (26) költözés (1) konferencia (34) koppány utca (10) kórház (1) korona (7) köszönet (18) közélet iskolája (4) közérdekű adatigénylés (20) közmunkás mozgalom (1) közösség (82) köztér (84) közterület felügyelet (8) közvécé (2) kunyhóbontás (130) lakásmenet (41) lakcím (60) lakcím naplók (17) lakhatás (383) lakhatáshoz való jog (28) lakhatási platform (2) lakhatási válság (53) lakok (1) lélek program (2) Lengyelország (4) lisszabon (1) lmbtq (12) lmp (16) lomtanalítás (1) március 15 (3) média (213) megemlékezés (30) megoldás (38) menekültek (15) menhely alapítvány (3) mentők (15) mérce (1) migszol (12) Miskolc (5) mszp (4) munkaügy (6) művészet (32) muzsikus rádió (150) Nagy Britannia (6) NANE (3) Németország (9) nemzetközi (176) nemzetközi dokumentumok (12) nem szegényeknek való vidék (1) nigéria (1) noszlopy utca (6) nyílt levél (95) nyíregyháza (2) október 23 (8) Olaszország (1) ombudsman (13) önkéntesség (17) pápa (5) Párbeszéd Magyarországért (1) parlament (9) Pécs (35) Pesterzsébet (1) picture the homeless (8) polgári engedetlenség (46) portrék (61) Portugália (2) portugues (2) Rákosmente (7) Rákospalota (5) rehab cm (2) rendhagyó osztályfőnöki óra (22) rendőrség (54) részvételi akciókutatás (29) romák (7) Románia (2) sajókaza (2) Schlauch-progam (6) segély (10) sherwood (19) Sierra Leone (3) Spanyolország (1) stopkilakoltatás (2) Svédország (1) szeged (1) szegénységellenes hálózat (4) szégyenkordon (6) székesfehérvár (3) szemüveg (9) Szenegál (1) Szlovákia (1) Szlovénia (2) szociális bérlakás (8) szociális építőtábor (8) szociális munka (13) szociális temetés (1) szolidaritás (117) születésnap (19) támogatás (22) tapasztalati szakértő (7) társadalombiztosítás (1) tasz (17) tb (1) tek (2) terebesi erdő (28) Terézváros (1) Thaiföld (2) Törökország (2) Törökszentmiklós (1) törvénymódosítás (1) tüntetés (194) üdvhadsereg (4) újbuda (11) újpest (9) új blogfelület (1) üres házak (77) utcajogász (37) Utcáról lakásba egyesület (9) utca és jog (37) vác (1) Vajdahunyad utca (3) választások (40) választás 2014 (5) választás 2018 (6) vallás (6) van esély (1) városhoz való jog (10) vaskapu utca (2) vécé (1) Veresegyház (1) videó (217) wc (53) XV. kerület (1) zöld pók (2) zugló (40) Címkefelhő

Dósa Mariann: A lakhatásról szóló közbeszéd radikális újraírására van szükség

american kitchen_kicsi.jpgDósa Mariann szociálpolitikus, A Város Mindenkié szövetséges aktivistája meghívást kapott, hogy tartson előadást A Város Mindenkié lakhatási javaslatairól a Creatives Alternatives to Capitalism (A kapitalizmus kreatív alternatívái) című konferencián New Yorkban 2014. május 23-án. Az alábbi szöveg előadása magyarra fordított változata.

A Város Mindenkié három szinten fogalmazza meg lakhatási követeléseit:

1) Az elvek szintjén a csoport az ún. kikényszeríthető lakhatáshoz való jog törvénybe foglalását követeli. Ez végső soron egy olyan jogi és intézményi környezet kialakítását jelenti, amely mindenki számára biztosítja a meghatározott színvonalú lakhatás feltételeit. A gyakorlatban ez ugyanúgy jelenti az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát, mint a közösségi bérlakásszektor jelentős növelését, valamint egy olyan lakástámogatási rendszer kialakítását, amely az emberek önálló lakhatását támogatja és előnyben részesíti a jövedelem nélküli, alacsony jövedelmű, és más módokon marginalizált embereket.

2) Rövidebb távon a csoport az üres ingatlanok lakhatási célú hasznosítását szorgalmazza. Ehhez szükség van az üresen álló ingatlanok nyilvántartásba vételére; az üresen álló magántulajdonú ingatlanok lakáscélú átalakításának, illetve felújításának támogatására (például államilag támogatott hitelek segítségével); a szociális bérlakások fejlesztésére rendelkezésre álló európai uniós támogatások megfelelő felhasználására; az üres ingatlanok megadóztatására (ahogy például Franciaország teszi), valamint a közösségi lakásállományt kezelő szövetkezetek és ügynökségek létrehozására, illetve támogatására.

3) Az emberek legsürgetőbb szükségleteinek kielégítése tekintetében A Város Mindenkié az „elsőként lakhatást” (housing first) megközelítés azonnali bevezetését tartja szükségesnek. Ez egy olyan, a mai viszonyok között radikálisnak mondható elképzelés, amely szerint az önálló lakhatás nem egy soklépcsős, elsősorban szociális intézményekben történő felkészülési folyamat után megvalósítható cél, hanem a felelős lakáspolitika és a haladó szellemiségű szociális munka alapja. Ezt a megközelítést az Egyesült Államokban alkalmazták először, de már több európai országban is bevezették.

Nagyon röviden összefoglalva ez az a három pillér, amelyre építve A Város Mindenkié elképzelhetőnek tartja a hajléktalanság radikális csökkentését és a magyar társadalom minden tagja számára a lakhatás biztosítását. A továbbiakban a közösségi lakáshatás biztosításáról szeretnék beszélni – részben azért, mert ez a csoport fő követelése, részben pedig mert szerintem ebben rejlik az a lehetőség, amely túlmutat a neoliberális kapitalizmus struktúráján és radikális irányváltást jelent a jelenleg uralkodó lakáspolitikai elképzelésekhez képest.  

Ma Magyarországon a teljes lakásállománynak kevesebb, mint 3%-a van közösségi (állami vagy önkormányzati) tulajdonban. Összehasonlításképpen, ez az arány Hollandiában 32%, Ausztriában 23%, Csehországban pedig 17%. És ezek sem túlzottan magas arányszámok. A lakhatás biztosítása Magyarországon széles rétegek számára jelent folyamatos küzdelmet, ennek minden következményével együtt: hajléktalanság, súlyos egészségügyi ártalmak, létfontosságú közszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya, családok szétszakítása, és végső soron akár elzárás is lehet a lakásszegénység következménye.  

A közösségi lakásállomány jelentős növeléséhezés a mindenki számára hozzáférhető, emberhez méltó lakhatás biztosításához elengedhetetlen az alulról jövő mozgalmi tevékenység, vagyis azoknak az embereknek a szerveződése és nyomásgyakorlása, akik a jelenlegi rendszerben nem jutnak megfelelő lakhatási lehetőségekhez. Miközben ebben a küzdelemben sohasem szabad szem elől téveszteni a hosszú távú célt, vagyis azt, hogy az igazságos lakhatási feltételek megteremtéséhez a közösségi tulajdonlás jelenti az utat; folyamatosan dolgozni kell azokért a kisebb reformokért is, amelyek a jelenlegi rendszer keretei között a közösségi lakhatási lehetőségek kiterjesztését szolgálják (például helyi „Elsőként Lakhatást” programok vagy közösségi részvételen alapuló lakásfelújítási kezdeményezések).  

A széleskörű lakhatási mozgalom szervezésén túl a valódi változáshoz elengedhetetlen a lakhatásról alkotott elképzeléseink radikális megváltoztatása is . Először azt szeretném bemutatni, hogy a lakhatással kapcsolatos elképzeléseinket ma mennyire korlátok közé szorítja és ezáltal eltorzítja az uralkodó neoliberális logika, így ezek az elképzelések nagyban hozzájárulnak ennek a logikának a folyamatos újratermeléséhez. Ezek után pedig arra teszek javaslatot, hogy milyen módon kellene a lakhatással kapcsolatos elképzeléseinket úgy megváltoztatni, hogy azok túlmutassanak a neoliberális kapitalizmus logikáján.

Amikor Magyarország 1989-ben formálisan is a szabadversenyes kapitalizmus útjára lépett, a lakásállomány 19%-a volt közösségi (állami) tulajdonban. Ezután azonban az ebben érdekelt gazdasági társaságok és politikai döntéshozók a társadalmi-politikai nyomásgyakorlás eszközeinek széles arzenálját vetették be, amelyekkel mind arra ösztönözték az embereket, hogy mielőbb alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez és „vágyjanak” az új rendszer termékeire. Így a „saját otthon” vágyképe az emberek új önképének fontos eleme lett, mind egyéni, mind pedig közösségi szinten. Ahogyan a kétezres évektől az „európai” és a „modern” jelszavak fontos szerepet kaptak az ún. városfejlesztési programok igazolásában, úgy árasztotta el a rendszerváltás idején a lakástulajdonlással és a fogyasztáson alapuló lakásfelszereléssel kapcsolatos közbeszéd az emberek tudatát és ezzel nagyban hozzájárult a rendszerszintű átalakulás társadalmi elfogadtatásához.

Reklámok buzdították az embereket arra, hogy kölcsönöket vegyenek fel lakásuk megvásárlására vagy felújítására, különböző magazinok hirdették a „nyugati” lakberendezési termékeket, külön tanácsokkal a lakótelepeken élők számára.

Ezekkel az eszközökkel az uralkodó közbeszéd képviselői következetesen lejáratták az előző rendszerben elfogadottá vált lakásfeltételeket. Így vált a panellakás szükségszerűen csúnyává, és unalmassá, amely elszigeteli az ott lakókat és kényelmetlen, miközben a Bauhaus funkcionális esztétikája, a lakóparkok egyformasága vagy az IKEA egyenbútorok világa ritkán tűnik fel kritika tárgyaként a mai közbeszédben. Ez a megbélyegzés együtt járt a formálódó kapitalista piacgazdaság dicsőítésével. Ugyanezek a médiumok ösztönözték az embereket a lakástulajdon megszerzésen keresztül történő egyéni tőkefelhalmozásra azzal, hogy mindezt az egyén és a család biztonságának zálogaként mutatták be, miközben sokan menthetetlenül eladósodtak a lakáshitelük nyomán. És ugyanez a beszédmód hirdette követendőként a nyugati szabadversenyes kapitalizmus fogyasztói normáit a lakberendezés és lakásfelújítás terén. Beszédes, ahogyan a Szomszédok Lenke nénije úgy utal panellakásuk felújítására a sorozat egyik epizódjában, hogy „ez lesz a mi lakásunk rendszerváltása!”

Mindebből kirajzolódik, ahogyan a rendszerváltás utáni Magyarországon a lakhatásról kialakított elképzelések új egyéni identitásokat és új társadalmi megkülönböztetéseket alapoztak meg, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszottak az új rendszer kialakításában és folyamatos újratermelésében. Szomorú példája a társadalmi törésvonalak neoliberális logika szerinti újrarajzolásának, amikor az emberek megvetően utalnak a lakótelepi panellakásokra, mondván, hogy azok tömeglakások - miközben a hajléktalanná vált embereket minden további nélkül tömegszállásokra kényszerítenék.

Ahhoz, hogy a lakhatást felszabadítsuk a neoliberális kapitalizmus logikája alól és közösségi igazgatás alá vegyük, újra kell gondolnunk a lakhatással kapcsolatos legalapvetőbb elképzelésinket is. Ez természetesen nem a lakhatással kapcsolatos színvonalbeli követelményeink lejjebb szállítását jelenti, hanem azt, hogy az ezzel kapcsolatos közbeszéd új irányt kell, hogy kapjon. Ahelyett, hogy az egyéni tőkefelhalmozás és a fogyasztás egy újabb eszközeként tekintünk a lakhatásra, el kell kezdenünk alapvető emberi szükségletként beszélni róla, amely alapvető állampolgári jog, és nem csupán magánvagyon vagy egyszerű fogyasztási cikk. A korábban már említett társadalmi mozgalmaknak ebben az újrameghatározásban is vezető szerepet kell játszaniuk – az érintettek tapasztalati szakértelmének fontos szerepet kell játszaniuk a lakhatással kapcsolatos nyilvános vitákban és ezen keresztül egy új, emberi jogi alapú, felszabadító jellegű közbeszéd kialakításában. Mindez elengedhetetlen, bár még mindig nem elégséges a döntéshozók hatékony befolyásolásához.

Zárásként összefoglalom, melyek volnának egy lehetséges progresszív lakhatási elképzelés alapvető elemei:

›   a bérlők biztonságát szavatoló állami garanciák;

›   egészséges környezet (államilag biztosított karbantartás, ide értve a tágabb lakókörnyezet karbantartását is);

›   elégséges lakásnagyság, a környezeti fenntarthatóság szempontjainak figyelembe vételével (luxus lakásméretek elvetése, többemeletes házak építése);

›   az alapvető emberi szükségleteket kielégítő lakásfelszerelés és bútorzat (Magyarországon például ide tartoznak a tanulási szükségletek kielégítését szolgáló felszerelések és bútorok is);

›   kikényszeríthető anti-szegregációs jogszabályokkal biztosított integráció (minden társadalmi törésvonal – osztályhelyzet, nem, kor, etnikum, egészségi állapot stb. – mentén);

›   hozzáférhető lakhatás – mind anyagi, mind fizikai értelemben;

›   környezetileg fenntartható erőforrás felhasználású épületek és lakások.

Az előadás videója.

2014. május 23.                                                                                             Dósa Mariann

2014.06.13. 06:00 • 12 komment Címkék: konferencia nemzetközi lakhatás üres házak
 
 
süti beállítások módosítása