Nagyon sokféle statisztika forog közszájon a hajléktalan emberek számáról Magyarországon, amelyek között nehéz eligazodni. Sokszor a hajléktalanellátó-rendszerben található férőhelyek számát veszik alapul, máshol kisebb mintákon alapuló felméréseket. Ebben a posztban összefoglaljuk azokat a számokat, amik ma elérhetőek számunkra. Bár még ezekből sem derül ki teljes biztonsággal, hogy összesen hány embert érint a hajléktalanság Magyarországon, képet kaphatunk a probléma mértékéről.
2013-ban a Menhely Alapítvány és a Medián Közvélemény-kutató Intézet felmérte a lakosság hajléktalan emberekkel kapcsolatos attitűdjeit, és ezzel kapcsolatban arra is rákérdeztek, hogy hány embernek voltak a megkérdezéskor közvetlen tapasztalatai a hajléktalansággal. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy a felnőtt korú lakosság 7 százalékának van olyan ismerőse, rokona vagy családtagja, aki hajléktalan. Vagyis több mint 600 ezer embernek közvetlen tapasztalatai vannak erről az élethelyzetről.
A leggyakrabban idézett forrás a hajléktalan emberek számának megbecsülésére az ún. Február 3 kutatás, amelyet a szociális ellátórendszerben dolgozó szakemberek évek óta minden évben az év leghidegebb napján végeznek el. A február 3 kutatás nem ad átfogó képet a hajléktalan emberek számáról, hiszen nem kérdeznek meg mindenkit, de megbízható képet ad azoknak az embereknek a szociális és egészségügyi állapotáról, akik kapcsolatba kerülnek a hajléktalanellátó rendszerrel és válaszolnak a kérdőívre.
A 2016. február 3-i adatfelvételben összesen 10.206 hajléktalan ember vett részt, közülük 3968 ember Budapesten, 6238 ember pedig vidéki városokban élt. Az összes válaszadó közül 3422 ember fedél nélkül, vagyis az utcán élt, 6784 pedig valamely szállásadó intézményben. Vagyis 2016 februárjában legalább tízezer ember élt hajléktalanként (intézményben vagy az utcán) Magyarországon. A hajléktalan emberek száma ennél biztosan sokkal magasabb, hiszen még az intézmények lakói közül sem mindenki vett részt a felmérésben.
Annak érdekében, hogy a hivatalos adatokat is megismerjük, A Város Mindenkié közérdekű adatigénylés keretében kikérte az NRSZH-tól a hajléktalan-ellátásra vonatkozó adatokat. Ezek az általunk is sokat kritizált KENYSZI/TEVADMIN rendszerből származnak, amelybe elvileg minden alkalommal regisztrálják azoknak az embereknek a TAJ-számát, akik igénybe veszik a hajléktalan-ellátás valamely szolgáltatását. Ebben az adatbázisban nem szerepelnek azok az emberek, akik nem vesznek igénybe semmilyen ellátást, illetve azok sem, akik csak az utcai szociális munkásokon keresztül kapnak ellátást, mert ezt a szolgáltatást nem kell a KENYSZI-ben regisztrálni (a rendszerben csak a „találkozásokat” regisztrálják, vagyis azt, hányszor nyújtott valamilyen ellátást utcai szociális munkás hajléktalan embernek).
Közérdekű adatigénylésünk alapján az országban 2015 nyarán összesen 4350, 2015 telén pedig 5734 hely volt éjjeli menedékhelyen (azaz ingyenesen, csupán éjszakára igénybe vehető intézmény) volt. Ezeket az intézményeket egy év alatt összesen 12.447 különböző ember vette igénybe.
Ami az átmeneti szállásokat (a térítési díj ellenében, hosszabb időre igénybe vehető intézményeket) illeti, nyáron összesen 5430, télen pedig 5780 hely volt megtalálható, amit egy év alatt összesen 9035 különböző ember vett igénybe.
Hajléktalanok otthonában (idős, beteg hajléktalan embereknek hosszú távú elhelyezést biztosító intézményből) nyáron 460, télen 444 hely volt, ahol összesen 606 különböző ember élt.
Hajléktalanok rehabilitációs intézményében egész évben 246 hely volt, amit összesen 387 különböző lakó vett igénybe.
Noha a családok átmeneti otthonai hivatalosan nem a hajléktalan-ellátás, hanem a gyermekvédelem intézményrendszeréhez tartoznak, ezekben az intézményekben egyedülálló hajléktalan nők vagy családok élnek gyerekeikkel, így valójában ezek az intézmények is azoknak az embereknek segítenek, akiknek nincs hol lakniuk. Ilyen intézményben 2015 nyarán 3969, télen 4047 hely volt, az év folyamán 8979 különböző lakóval.
A hajléktalan emberek nyújtott nappali ellátást (vagyis a nappali melegedőket) nyáron 7592, télen 7598 „férőhely” volt, amit az év folyamán összesen 30.157 különböző ügyfél vett igénybe. A szociális munkások tapasztalata szerint a nappali melegedőket sok utcán élő ember is használja, illetve sok olyan ügyfél is van, akik nem élnek az utcán, de súlyos lakásszegénységben élnek, és szükségük van az ott elérhető szolgáltatásokra (étkeztetés, meleg hely, mosás, fürdés).
Az utcai szociális munkások országosan minimum 10826 esetben nyújtottak szolgáltatást utcán élő hajléktalan embereknek.
Ezekből a számokból az látszik, hogy az országban összesen több, mint 60 ezer igénybevevőt tartottak nyilván a hajléktalan-ellátásban és családok átmeneti otthonában. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen sok ember lenne egy adott pillanatban vagy akár egy év leforgása alatt hajléktalan, hiszen gyakran előfordul, hogy egy ember az éjszakát éjjeli menedékhelyen tölti, nappal pedig egy nappali melegedőben vesz igénybe szolgáltatást, így nehéz megbecsülni, és az is előfordul, hogy egy ember egy év alatt több különböző típusú helyen tölti az éjszakát.
Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy az országban 2015 során legalább 12 ezer ember kényszerült arra, hogy legalább egy éjszakát éjjeli menedékhelyen, azaz a legalacsonyabb színvonalú szállásnyújtó ellátást vegye igénybe, 9000 ember élt átmeneti szálláson, több, mint 30 ezer ember vett igénybe alatt nappali ellátást, vagyis szüksége volt segítségre alapvető szükségleteinek kielégítésében segítségre, utcán pedig legalább 3000 ember élt. Ezen túl, közel 9 ezer ember élt családok átmeneti otthonában, vagyis ennyi ember volt, akinek a családjával együtt nem volt hol laknia.
Az effektív hajléktalan embereken kívül sokkal több embert érint a lakhatási szegénység. A Habitat for Humanity legutóbbi jelentése alapján 2015-ben 840 ezer ember küzdött súlyos megfizethetőségi problémákkal, közel 100 ezer fogyasztót kapcsoltak le a villamosenergia-, földgáz- vagy távhő-szolgáltatásból, 140 ezer jelzálogszerződéssel rendelkező adós volt 90 napon túli fizetési elmaradásban, a magyar lakosság 41,1%-a él túlzsúfolt lakásban és közel 100 ezer embernek nincs megfelelő lakcíme. Vagyis a kb. 30 ezer emberen túl, akik közvetlenül megtapasztalták a hajléktalanságot 2015 során, a lakhatási szegénység milliókat érint.
Fotó: Vörös Anna
