BÖRTÖNSZÁLLÓ

VS.hu

Origo.hu

Pesti Srácok

HAJLÉKTALANMENTES ZÓNÁK

Nol.hu

Vasárnapi Hírek

Budapest Times (angol)

Arte (francia) VIDEÓ!

Orbán Miklósnak hívnak, és kb. egy hónapja csatlakoztam A Város Mindenkié csapatához. Most egy hajléktalanszállón élek.

Szegeden születtem és itt folytattam tanulmányaimat a Krúdy Gyula Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben. Felszolgálóként volt szerencsém dolgozni a New York Palace Boscolóban és a Hotel Corvinus Kempinskiben. Középvezetőként pedig a Hotel Taverna csapatát erősítette. Amikor elvesztettem a kapcsolatom biztonságát, szinte ezzel egy időben a munkahelyem is megszűnt.

Kovács Vera vagyok, reménybeli szociálpolitikus, másfél éves anyuka, és A Város Mindenkié csoport aktivistája. Az AVM munkáját már a csoport alakulása óta fontosnak tartottam, és figyelemmel kísértem. Amikor tehettem, eljártam az eseményekre, és olykor bekapcsolódtam a csoport életébe. A Város Mindenkié egyszerre alakult az én életemet egészen idén nyárig nagyrészt kitöltő Szociális Építőtáborral, ami nagyjából indokolja is, hogy miért nem lettem a kezdet kezdetén AVM-es: az építőtábor, és a napi munka mellett ez már nem merülhetett fel.

Fekete Nagy Miklós vagyok, immár 1,5 éve A Város Mindenkié aktivistája. 1955-ben születtem Budapesten. 2007 óta vagyok hajléktalan.

Hajléktalan úgy lettem, hogy 2007-ben elvesztettem a saját tulajdonú házamat. Vidékről kerültem vissza Budapestre, egy hajléktalan szállóra. Hosszú időt nem töltöttem ott, máris az utcán találtam magamat. 2 év utcázás után megint bekerültem az ellátórendszerbe. Ekkor már a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a Vasvári Pál laktanyába egy fapados hajléktalan hajléktalanszállóra. Innen 1 év eltöltése után ikertestvérem halála után megint vidékre kerültem. Közel félévnyi ott lakás után megint utcára kerültem volna, ha vissza nem fogadnak megint ugyanarra a szállóra, ahonnan vidékre mentem.

Csuhai Ágnes vagyok, Monoron születtem 1952. szeptember 21-én. Az általános iskolát Monoron végeztem, ezután emelt szintű gyors-, és gépíró iskolába jártam Budapesten a X. kerületi Szent László téren. Az iskola elvégzése után a budapesti Műszaki Egyetem Technológia Karán voltam gyors- és gépíró, majd a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál is gépíróként dolgoztam. Közben levelező szakon az akkor még pénzügyi technikumként működő I. Istvánba iratkoztam be, hogy megszerezzem a közgazdasági érettségit, ez sikerült is.

A Nyugati téren állok. Azon gondolkodom, merre is induljak? Csípős, hideg szél vág az arcomba. Az emberek még alszanak. Tegnap este Szenteste volt. Meleg lakásokban díszes karácsonyfák alatt ajándékok hevernek. Gondtalannak tűnő varázslat ez az ünnep. A város még nem ébredt fel. Korán indultam ma reggel. Nekem nem hozott semmi jót idén sem a „Jézuska”. Fényfűzérek, csillogás, halászlé és beigli – pazar önámítás jellemzi ezeket a napokat. Nekünk hajléktalanoknak nem felhőtlen öröm ez az időszak.

2013. december 21-én A Város Mindenkié csoport 5. karácsonyát ünnepelte, amin jó magam is újra ott voltam. 2 év után jöttünk vissza Szerbiából (bár tavaly is eljöttünk kifejezetten az ünnepségre). E jeles napra nagy izgalommal készültem, hiszen tavaly is írtam egy kis verset s idén valami mást szerettem volna.

A Város Mindenkié 2013. december 4-én tartotta éves érdekvédelmi képzését, ahol a csoport hajléktalan aktivistái és szimpatizánsai tanulhattak az érdekvédelem módszereiről, eszközeiről és a felmerülő nehézségek legyőzéséről. A képzést három tapasztalt aktivista tartotta, Lakatosné Jutka, Balog Gyula és Udvarhelyi Tessza.

2013. december 10-én az A Város Mindenkié ismét részt vett a civil szervezetek Gödör Klubban szervezett évértékelőjén, ahol én képviselhettem a csoportot. Várakozással tekintettem ez elé a rendezvény elé, mivel először vettem részt ezen az eseményen, ami számomra megtisztelő feladat volt. A  kivilágított pódiumon ültek a civil csoportok képviselői, valamint az est moderátora, Bombera Krisztina újságíró. Végtelen közvetlen, udvarias hölgyet ismertem meg személyében.