2011. július 11.-re a Fővárosi Közterület-Felügyelet egyeztetést hívott össze a józsefvárosi hajléktalanügyi koncepciója kapcsán a VIII. kerületi Polgármesteri Hivatalba. A meghívó szerint „A Józsefvárosi Önkormányzat megkeresett minket, hogy segítsünk megoldani és normalizálni a hajléktalan kérdést a kerületben. Mi vállaltuk, hogy az érintetteket egy asztalhoz ültetjük konzultációra.” Noha az érintettekkel folyt volna a konzultáció, a megbeszélésre csak a kerületben működő hajléktalanellátó szervezeteket hívták meg. Szerencsére, A Város Mindenkié csoport, amely jelenleg az ország egyetlen hajléktalan érdekvédelmi szervezete, időben értesült az egyeztetésről és így meghívás nélkül is részt tudtunk venni a tagjainkat közvetlenül érintő tárgyaláson.
Az egyeztetésen való megjelenésünk láthatóan felháborította Pető György levezető elnököt, aki a Fővárosi Közterület-Felügyelet vezetője. Végül azonban mégis részt vehettünk a megbeszélésen és a végén még szót is kaptunk, aminek nagyon örültünk, hiszen úgy véljük, nem lehet a hajléktalanságról érdemben beszélni a hajléktalan emberek képviselőnek részvétele nélkül.
Az egyeztetés apropóját az a kerületi vezetés részéről megfogalmazódó igény adta, hogy a kerületet „tehermentesítsék” a hajléktalanellátás okozta nehézségektől (erről 2011 szeptemberében népszavazást is tartanak a kerületben). Tény, hogy a VIII. kerület területén található a fővárosi hajléktalanellátó intézmények 60 százaléka. Azonban az is tény – és erre az egyeztetésen fel is hívták a szociális szakmai képviselői a kerület vezetőinek figyelmét – hogy a kerület nem teljesíti a törvényben előírt kötelezettségét, vagyis nem tart fenn egyetlen nappali melegedőt sem. Fontos adat, hogy Józsefváros önkormányzatának a hajléktalan-ellátásra fordított éves kerete összesen 1 millió forint, amelyből egy utcai szociális munkás szolgáltatást finanszíroz.
A kerület képviselői (pl. az alpolgármester) többször hangsúlyozták, hogy Józsefvárosnak nem kötelessége a nem kerületi hajléktalan embereket ellátni és hogy az önkormányzat célja a probléma „szétterítése” és az intézmények átstrukturálása az egész fővárosban. Erre válaszul a szociális szakemberek emlékeztették a politikusokat, hogy nagyon sok hajléktalan embernek a kerületben van bejelentett lakóhelye (azaz állandó lakcíme), ami lehet akár éjjeli menedékhely vagy átmeneti szálló. Fontos tudni, hogy részben a kerületben bejelentett állandó lakosok alapján számolják ki például a kerületnek járó állami normatív támogatást is.
Az egyeztetésen a hajléktalanügyi koncepcióról kevés szó esett. A levezető elnököt főként az érdekelte, hogy a jelenlévő hajléktalanellátók mekkora részt vállalnak a kerület tisztán tartásában és a hajléktalan emberek jelenlétével és ellátásával járó problémák látszati kezelésében. A hajléktalanellátók képviselőit sorban megkérdezte, hogy mennyit tesznek a problémák minimalizálása érdekében, akik cserébe beszámoltak arról, hogy milyen gyakran takarítják az intézmények környékét, hogy ügyfeleikkel együtt részt vesznek a Te Szedd! önkéntes takarítási akcióban és arról is, hogyan próbálják csökkenteni a sorban állás okozta nehézségeket, stb.
Az egyeztetés végén A Város Mindenkié egyik képviselője, Misetics Bálint is szót kapott és így lehetőségünk volt felolvasni a józsefvárosi hajléktalanügyi koncepcióról kialakított álláspontunkat, amely alább olvasható.
• Az előterjesztés megközelítése elfogadhatatlan: a hajléktalanellátó intézményrendszert szinte kizárólag abból a szempontból vizsgálja, hogy az mennyiben jelent kellemetlenséget a nem hajléktalan emberek számára. Az előterjesztés nem foglalkozik azzal, hogy a hajléktalanellátás mennyiben tekinthető sikeresnek vagy sikertelennek. Mindez az önkormányzat részrehajlásáról, és arról árulkodik, hogy a hajléktalan embereket nem tekinti a közösség tagjainak.
• Ebből következik, hogy az előterjesztés a hajléktalanságot többnyire esztétikai és rendészeti problémaként kezeli. Az előterjesztés egyik megdöbbentő jellemzője, hogy a kérdés lakáspolitikai vetületei még említés szintjén sem szerepelnek benne.
• Evvel összefüggésben emlékeztetnünk kell az előterjesztés azon megállapítására, miszerint „a jogszabályok a hajléktalan emberekre is vonatkoznak”. Ez így is van, amiből következik, hogy a hajléktalan embereket éppúgy megilleti az egyenjogú állampolgáriság, mint bárki mást. Ebből következően, az nem lehet egy területi önkormányzat közpolitikájának legitim indítéka, hogy bizonyos embereket zavar más emberek „puszta látványa”, és ugyanez vonatkozik számos egyéb olyan tevékenységre, amit az előterjesztés problémának tekint a hajléktalan emberekkel kapcsolatban („ücsörgés”, „ácsorgás”).
• Az egész előterjesztést átszövő rendészeti szemlélet legszélsőségesebb módon a hajléktalan embereket megbélyegző túláltalánosításokban csúcsosodik ki, amelyekkel az előterjesztés bármilyen empirikus megalapozottság nélkül köt akár súlyos bűncselekményeket is a hajléktalan emberekhez. Ezzel szemben, az előterjesztés nem kezeli kellő súllyal a hajléktalan emberek sérelmére elkövetett zaklatást, erőszakot és bűncselekményeket – amelyek pedig mindennaposak.
• Az előterjesztés megemlíti ugyan két újabb nyilvános, közterületi illemhely létrehozását, de avval nem foglalkozik, hogy miként lehetne további ilyen illemhelyeket létrehozni, annak ellenére, hogy ez a probléma továbbra sem megoldott. Az hogy emberek arra kényszerülnek, hogy közterületen végezzék a szükségüket fontos probléma (mind a hajléktalan, mind a nem-hajléktalan emberek számára), amire mindenki számára hozzáférhető, ingyenes, éjjel-nappal nyitva tartó illemhelyek üzemeltetésével kell választ adni.
• Alapvető probléma, hogy az előterjesztés gondolatmenete szerint a szociális ellátások, nem pedig az ellátás hiánya okozza az utcai hajléktalanságot. Miközben a kerület szintjén igaz lehet az, hogy a látható szegénység jelenléte és a szociális ellátások koncentrálódása összefüggnek egymással (noha vélhetően bonyolultabb módon, mint ahogy az előterjesztés állítja), úgy általánosságban mégiscsak arról van szó, hogy a hajléktalan emberek azért vannak az utcán, mert nincs máshol lenniük.
• Ebből a szempontból egyértelműen elfogadhatatlan – és az előterjesztés saját céljai szempontjából is irracionális – az alacsony küszöbű ellátások csökkentése, ugyanis éppen oda lehet a legkönnyebben és leggyorsabban bekerülni az utcáról.
• Érdemes lenne azt is átgondolni, hogy miként lehetne megváltoztatni a hajléktalanellátás azon jellemzőit, amelyek a közterületen való hosszú várakozásokat, kitiltásokat és azt eredményezik, hogy a hajléktalan embereknek egyik helyről a másikra kell „vándorolniuk” akár a legalapvetőbb szükségleteik (szállás, élelmiszer, mosási és zuhanyzási lehetőség) kielégítése érdekében is. Ezt az előterjesztés ismét csak a nem hajléktalan emberek szemszögéből vizsgálja, miközben nagyon sok kényelmetlenséget okoz maguknak a hajléktalan embereknek. (Ha komplett szolgáltatásokat nyújtana egy-egy intézmény, akkor nem kellene annyit vándorolni.)
• Éppen ebből a szempontból támogatható viszont az önkormányzat azon javaslata, hogy az éjjeli menedékhelyek férőhelyeinek egy részét „tartós elhelyezést” biztosító (és így például az éjjeli menedékhelyekkel szemben a nappali tartózkodást is lehetővé tevő) férőhelyekre alakítsák át.
• Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk azonban azt az előterjesztés által megnevezett célt, hogy csökkenjenek a kerületi hajléktalanellátás kapacitásai.
• Miközben teljesen érthető és legitim cél a hajléktalanellátó intézmények Budapesten belüli arányosabb és méltányosabb elosztása, ez kizárólag az esetleg a VIII. kerületben megszűnő kapacitások teljes körű pótlása esetén elfogadható, és csak akkor, ha nem jár a hajléktalan emberek központi városrészekből való kiszorításával.
Felszólítjuk a Józsefvárosi Önkormányzatot, hogy
• a fentiek figyelembevételével,
• a hajléktalanság társadalmi (a hajléktalan emberen kívül lévő) okaira tekintettel,
• az állampolgári jogegyenlőség eszméjét és minden ember méltósághoz való elidegeníthetetlen jogát szem előtt tartva,
• és a hajléktalan embereket is bevonvadolgozzon a kerület hajléktalanügyi programján.
Álláspontunkra válaszul Alföldi György, a Rév8 Zrt. Vezérigazgatója, a koncepció előterjesztője elmondta, hogy a lakáspolitika nem a kerület hatásköre, így ezzel a kérdéssel nem tudnak érdemben foglalkozni. Azt is kiemelte, hogy a hajléktalan emberek egyenjogúságát sem kérdőjelezi meg, de „szeretnének az emberek a Dankó utcában és a Teleki téren is élni”. Kiemelte, hogy abban egyetértés van, hogy szükség van a hajléktalanellátás olyan módon történő átalakítására, amely komplexen, a hajléktalan emberek valódi szükségleteire ad válaszokat. Pető György elmondása szerint pedig az egész fővárosban kiemelten fontos a nyilvános vécék kialakítása és a közmunka biztosítása a hajléktalan embereknek. Az egyeztetés után kíváncsian várjuk tehát a komplex, valódi igényekre válaszoló szociális megoldásokat a Józsefvárosban is!
2011. július 14. Udvarhelyi Éva Tessza
