Röhrig Géza felolvasást tartott A Város Mindenkié csoport tagjainak és a Fotózás és aktivizmus kurzus diákjainak.
„Alkalmunk volt beszélgetni a Saul fia film főszereplőjével 1-1.5 órát, ami számomra és a velem lévő aktivisták számára is egy élmény volt. Elmesélte hajléktalanságát New York-ban, amikor a Central Parkban lakott, majd később dolgozott egy hajléktalanszállón is, mint önkéntes segítő.
A film főszerepét hosszadalmas előmunkálatok után kapta meg végül ő. A film Oscar-díjat kapott. Ezzel az alakítással kiérdemelte, hogy Magyarországon Kossuth-díjat is kapott.
Szép verseket olvasott fel a hajléktalansággal kapcsolatos élményeiről.
Illedelmesen megköszöntük a lehetőséget, sajnos mennie kellett egy másik országba, így búcsút vettünk tőle, és további sikereket kívántunk neki az életben.”
(Lakatos András / A Város Mindenkié csoport)
"Köszönöm Lakatos Andrásnak a beszámolóját arról, ahogy együtt tudtunk lenni ezen a fontos és erős estén, A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistái, tanítványaim, a Fotózás és aktivizmus tanfolyam diákjai és Röhrig Géza.
Szabálytalan, fontos, erős és meghitt este volt.
Bérelt lakásomban gyűltünk össze, félig titokban, féltve az este törékeny meghittségét.
Öröm és megtiszteltetés volt a bizalom a vendégeimtől.
Megismerkedésünk óta terveztük Gézával, hogyha a film sikere miatti interjúk és bemutatók mellett lesz rá lehetőség, figyelem, mélység és idő, Géza felolvassa a verseit a hajléktalan aktivista társainknak. Most ő kért meg arra, hogy találkozhasson a csoporttal. Korábban már sokat meséltem a csoport munkájáról. Szerettem volna, ha ő is kap mindabból az erőből és tapasztalatból, A Város Mindenkié csoport munkájából, ami nekem és sokunknak évek óta példa és remény.
Géza korábban érkezett, kezében a frissen a nyomdából kijött verseskötet, kis könyv, fontos válogatás. 17-én jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában, így az elsők között voltunk, akik meghallgathattuk a verseit.
Évek óta dolgozunk együtt a hajléktalan aktivisták és mi, a fotós tanítványaim, de ilyen közvetlen és személyes megnyílásra ritkán volt lehetőségünk. Sorsok, közös nehézségek, küzdelem, tenni akarás, erő, tisztesség, bátorság, másokért kiállás, szolgálat…
Minden fölerősödött, ami összeköt bennünket.
Köszönöm A Város Mindenkié csoportnak a bizalmat és a támogatást, hogy elfogadták a meghívásom és köszönöm Röhrig Gézának a sok segítséget, a támogatását, a verseket, a filmet, a nyílt és mély figyelmet!
(Csoszó Gabriella / Fotózás és aktivizmus)
mit kíván a magyar homeless
málha nélkül járni könnyen
ahogy élek megköszönjem
kőből rakni sírt anyámnak
zsoltárt zsongani vasárnap
hajat mosni körmöt vágni
pizsamámat gombolászni
négy fal között ágyra dőlni
drágább könnyet mint a kölni
ébresztgetni a gyermeket
kit eddig a teste nevelt
imádkozni evés előtt
hogy a kenyér adjon erőt
félretenni szebb fogakra
nem vágyni a jónál jobbra
adakozni ugyanannak
számíthasson reá hogy kap
és ha eljön minek el kell
uniót a Jóistennel
(Röhrig Géza)
Fotó: Palotás Ágnes (Fotózás és aktivizmus)