A Város Mindenkié csoport tagjai és szimpatizánsai néhány hete az óbudai Kassák Múzeumba látogattak a “Design tett” című kiállításra. A kiállítás Kassák Lajos munkásságának egy szeletéről, a társadalomformáló, kritikai dizájnról szólt, de a csak nekünk szervezett tárlatvezetésen (amit ezúton is nagyon köszönünk a múzeumnak és Csatlós Judit kurátornak) Kassák társadalmilag elkötelezett művészetének sok más aspektusáról is szó esett.
Kassák Lajos a korai huszadik század magyar baloldali mozgalmainak és avantgárd művészetének kiemelkedő figurája. 1887-ben született, 12 évesen abbahagyta a gimnáziumot, és lakatosinasnak tanult, majd 1904-től Budapesten élt, és az angyalföldi gyárakban dolgozott vasmunkásként. Formális iskolázottságának hiányát sokáig felhánytorgatták neki írói, művészi körökben. A kezdetektől részt vett a szakszervezeti , munkásmozgalmi küzdelmekben, és 1928-tól szervezte a Munka-kört, mellyel 6-700 munkást ért el. 1908-ban jelent meg első verse, és 1915-től szerkesztette első, A Tett című folyóiratát, melyet később sok másik radikális folyóirat követett. A Tanácsköztársaságban való részvétele nyomán ábrándult ki a közvetlen politikai cselekvésből és fordult inkább a művészeti eszközök felé (visszautasította, hogy a művészete a politika közvetlen, kritikátlan kiszolgálója legyen).
Az 1920-as évek elején, bécsi emigrációja során találkozott az avantgard művészet képviselőivel, ettől kezdve fordult egyértelműbben a társadalomkritika művészeti, formai megfogalmazásai felé.
A kritikai dizájn a tervezés azon szeletét jelenti, mely szembemegy az aktuális fogyasztói kultúrával, és ami már a tervezési folyamatba is bevonja az elnyomott társadalmi csoportokat. A kritikai dizájn az alsóbb társadalmi rétegek fogyasztási igényeit akarja kielégíteni, mind az ízléspreferenciák, mind a megfizethetőség terén. Az avantgard kritikai dizájnerek termékei közül sokat ma is használunk.
Kassák művészetének egyik legfontosabb fogalma a szintetikusság elve, ami azt jelenti, hogy nem válik el a magas és az alacsony kultúra, vagy a munka és a szabadidő. Megbontja az elfogadott hierarchiákat: az érthető formák, a vizuális üzenetek ugyanannyit érnek, mint a hosszú szövegek; az egyszerű betűtípusok jobbak, mint a díszes, nehezen olvashatóak; a munkások által a saját életükről készített fotók ugyanolyan értékesek (sőt), mint egy fotóművész által készítettek (ilyen fotók készítésére alapította a szociofotó mozgalmat). Az ismeretterjesztés közérthető formáival kísérletezik – Munka című folyóiratában adatokat tesz közzé, ábrákat, a munkások által készített fotókat. Megkérdőjelezi az iskolázottság és a kultúra hagyományos mércéit az emancipáció és a valóságfeltárás jegyében. Kapcsolatban állt a magyar Bauhaus mozgalommal is, mely a mindennapi használati eszközöket, a megfelelő lakáskörülményeket akarta a munkásság számára elérhetővé tenni.
Azt gondolom, hogy ez a látogatás különösen a Kassák által használt ismeretterjesztési módszerek, illetve a magyar baloldali mozgalmi hagyomány egy újabb szeletének felfedezése miatt volt érdekes az AVM számára. Nálunk is rendkívül fontos az ismeretek kollektív gyűjtése, rendszerezése, és mindenki számára hozzáférhető formában való átadása. Alapvető felismerés, hogy a közös tanulás egyben hatalmat is jelent. A csoporton belüli különböző tudások más jellegűek ugyan, de egyenrangúak. Tanulságos volt az a gondolat, hogy a szöveges ismeretterjesztés önmagában is kirekesztő tud lenni – mert bár az a benyomásom, hogy az AVM-ben ezzel kapcsolatban sokat fejlődtünk az évek során, még mindig ez a forma dominálja a kommunikációnkat.
A Design tett kiállítás február 9-éig látható a Kassák Múzeumban, de az állandó kiállítást is bármikor érdemes meglátogatni.
2013. december 17. Pósfai Zsuzsi
