Kardos László vagyok, A Város Mindenkié csoport aktivistája. A Város Mindenkié hajléktalan emberekből és szövetséges társaikból áll, akik az alapvető emberi jogokért küzdenek, ide értve a lakhatáshoz való jogot. A mai Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi problémájára szeretnénk felhívni a figyelmet: ez pedig a hajléktalanság. Olyan átfogó rendszerszintű változást szeretnénk elérni hazánkban, ami lehetővé teszi a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegnek is emberi jogaik elérését és az emberhez méltó lakhatást.

Kriminalizáció: Ma Magyarországon a hajléktalan emberek megbélyegzett, megalázott módon és félelemben élnek. Állampolgári jogaikat nem tudják gyakorolni, és a hatóságok elől menekülni és bujkálni kényszerülnek.

A gyors elszegényedés miatt tízezrek váltak hajléktalanná a rendszerváltás óta, és ez a folyamat napjainkban is folytatódik, mert nincs olyan elfogadható lakáspolitika Magyarországon, amely lehetőséget biztosítana mindenki számára a normális emberi élethez.

Jelenleg Magyarországon több tízezer ember kényszerül az utcán, vagy átmeneti szállón élni. A hajléktalan-ellátórendszer ma csak nagyon kevés százalékukat képes befogadni, mert nincs elég férőhely. Ráadásul az ellátórendszer intézményei nem tudják biztosítani az emberek számára azokat az alapvető dolgokat, amik szükségesek egy elfogadható életvitelhez. A szállók túlzsúfoltak, néha még a folyosókon is emberek kényszerülnek aludni. Többek között ezért választják az emberek inkább az utcát.

Másrészt az ellátórendszer intézményei bebetonozzák az embereket és nem tudnak olyan megoldást biztosítani, ami kivezetne ebből a helyzetből. A programjaik nem működnek, mert – megfelelő alternatívák hiányában – szinte mindegyiknek az a vége, hogy az emberek ismét az utcán találják magukat.

A tervezett törvénymódosítás értelmében a hatóság súlyos büntetéseket szabhat majd ki azoknak az embereknek, akik az utcán kénytelenek élni, amit kifizetni nem tudnak és ezért akár börtönbe is kerülhetnek. Az elzárás nyilvánvalóan megfosztja az érintetteket alapvető állampolgári jogaik gyakorlásának lehetőségétől és emellett hosszú távú negatív hatásai is vannak: Ezután már egyáltalán nincs esélye az érintett embereknek a megfelelő munkahelyhez, így nincs jövedelmük sem. Így a későbbi időkben lényegében nincs esélyük visszailleszkedni a társadalomba.

Ma léteznek olyan területek Budapesten, ahol, ha egy hajléktalan ember leül, azonnal megjelennek a rendőrök és elküldik onnan. Ez megalázza ezeket az embereket és alapvető emberi jogaikat sérti. Aki igénybe veszi az utcai étkezést, annak is nagyon sok esetben szembe kell néznie a hatóságokkal, mert a rendőrök „ahol tömeg van ott bűnöző is” címszó alatt a meleg ételért sorban állókat folyamatosan – már-már a zaklatást is kimerítő módon – igazoltatják. Pedig az itt sorban állóknak egyetlen bűnük, hogy éheznek. Aki szólni mer ellene, azt néhány esetben meg is fenyegetik. Én személy szerint is jártam már így. Hiába tettem ellene panaszt nem történt semmi érdemleges.

Így jelenleg 3 megoldás van az érintett emberek számára Magyarországon.

Első lehetőség: Bekerülni önként a hajléktalanellátó-rendszerbe és bemenni egy szállóra – feltéve, ha talál olyat, ahol van hely, és elfogadja, hogy az alapvető élethez szükséges feltételek is alig vannak biztosítva számára.

Én is egy ilyen helyen élek és így tudom, mivel kell naponta szembe nézni az érintett embereknek. Teljesen hiányzik a magánszféra, gyakran élősködők lepik el ezeket a szállókat, gyakoriak a lopások, a körülmények nem alkalmasak az önálló életvitelre.

Egy példa: Az egyik szállón a krízisidőszakban egy tábla várta az oda érkezőt: Beszélgetni TILOS! Ez nekem nem az emberhez méltó elhelyezést sugallja!

Második lehetőség: Az utcán élni és rettegni attól, hogy a hatóságok mikor büntetnek meg, ami szinte egyenlő az elzárással mivel nincs lehetőség a nagy összegű bírságokat kifizetni. Ez nyilvánvalóan sérti az érintettek alapvető emberi jogait és a jövőben a börtön által is megbélyegezve kell élni tovább.

Harmadik lehetőség: Elmenekülni és bujkálni a hatóságok elől, mint egy bűnöző. Ennek az a veszélye, hogy mivel az állandó helyváltoztatás miatt nem tudja senki, hol tartózkodik az ember így az élete is veszélybe kerülhet, mert nem számíthat segítségre. Főleg a kihűlés és fagyás okozhat számukra nagy veszélyt.

Ma Magyarországon az alaptörvény nem az emberek alapvető jogait tartalmazza, hanem felhatalmazza a hatóságokat a hajléktalan emberek törvényes üldözésére. Ezzel – úgy tudjuk – egyediek vagyunk a világon. Magyarország belügyminisztere most éppen egy olyan törvénymódosítási javaslatot terjesztett a Parlament elé, ami ha életbe lép, sok hajléktalan embernek a menekülést és a bujkálást kell választania.

Pedig nem az erőszak lenne ezekre a problémákra a megoldás, hanem az érdemi lakáspolitika, aminek a lényege, hogy az embereknek legyen otthonuk, nem pedig az, hogy amit csak lehet, értékesítsenek, és az, hogy mindenki lakhatását támogassák, ne csak a középosztályét!

Azt a tömérdek pénzt, amit az ország a legszegényebb és legelnyomottabb társadalmi rétegek hatósági üldözésére, illetve szállókon való „tárolására” fordít, más célokra kellene használnia. Olyanokra, amelyek a probléma megoldását szolgálják. Ez a pénz több százezer ember lakhatási és megélhetési gondjain segíthetne!

Mit tett A Város Mindenkié csoport a kriminalizáció ellen Magyarországon:

Nagyon sok sajtóközleményben próbáltuk felhívni a figyelmet ezekre a problémákra.

Magyar parlamenti képviselőknek küldtünk leveleket, amelyekben megfogalmaztuk, hogy mi lenne az elfogadható megoldás, és kértük a támogatásukat. Érdemi választ nem kaptunk.

Parlamenti bizottságoknál próbáltunk felszólalni – sikertelenül. Vagy nem engedték, hogy szót kapjunk vagy nem vették figyelembe, amit elmondtunk.

Rendvédelmi szervekhez fordultunk egyeztetés végett. Sikertelenül

Petíciókat írtunk a döntéshozóknak. Nem sok eredménnyel.

Közmeghallgatást szerveztünk politikusoknak. Nem jöttek el

Demonstrációt szerveztünk, ahol több, mint 500 ember lefeküdt a Parlament elé, hogy kifejezze szolidaritását a hajléktalan emberekkel.

Az ombudsmanhoz fordultunk, aki megvizsgálta kérelmünket és helyt adva neki kérte az Alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg a hajléktalanságot büntető törvény. Ekkor megnyertünk egy kis csatát a nagy háborúban: az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a törvény alkotmányellenes és megsemmisítette. Erre reagálva a magyar kormány alkotmányos szinten rögzítette a hajléktalanság kriminalizálását.

Ekkor már olyan demonstrációt szerveztünk, amiben vállaltuk a polgári engedetlenséget is, hogy felhívjuk a figyelme erre a problémára. Ezért minden aktivistát előállítottak és pénzbírsággal sújtottak.

Mit tett A Város Mindenkié csoport a kriminalizáció ellen nemzetközi szinten:

Írtunk az Európai Parlament képviselőinek a segítségüket kérve, de sajnos nem kaptunk választ.

Írtunk az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, de sajnos nem kaptunk választ.

Találkoztunk az Európai Bizottság foglalkoztatási és szociális biztosának kabinetjének vezetőjével Budapesten. Ő elmondta, hogy csak nagyon korlátozott módon tudja az ügyünket támogatni: azzal, hogy felhívja a magyar kormány figyelmét a szociális bérlakások európai uniós támogatására.

A Velencei Bizottság jelentéséhez is írtunk hozzájárulást – örömmel fogadtuk, hogy a testületnek az Alaptörvény 4. módosításáról szóló jelentése kitér a hajléktalanság alkotmányos büntetésére. Azonban sajnos ez a jelentés sem tartalmaz a hajléktalan emberek kriminalizálásáról szóló erkölcsi állásfoglalást.

Irtunk hozzájárulást a Tavares-jelentéshez is arról, hogy a hajléktalanság büntetése Európai Uniós értékeket és alapjogokat sért. Örömmel láttuk, hogy ez szerepelt is a Parlament által végül elfogadott jelentésben.

ÉS MOST itt vagyunk személyesen és azt szeretnénk kérni Önöktől, hogy az Európai Unió olyan súlyos alapjog-sérelemnek és az európai értékek sérelmének tekintse a hajléktalanság büntetését, mint a jelenlegi magyar kormány többi demokráciaellenes intézkedését. A szegény emberek üldözése, megalázása és elzárása a demokrácia – vagyis az állampolgárok egyenlő méltóságán és részvételén alapuló társadalmi berendezkedés – egyik legsúlyosabb megsértése.

És egy utolsó gondolat: Magyarország belügyminisztere nyilvánosan kijelentette, hogy rendet akar teremteni az országban. Bátran kijelenthetem, hogy A Város Mindenkié csoport is rendet szeretne: olyan rendet, amiben minden embert alapvető emberi jogai figyelembevételével kezelnek, és amelyben senki sem kényszerül arra, hogy az utcán éljen. A kialakult helyzet hatósági erőszakkal való „megoldását” továbbra is elítéljük.

Kérem Önöket, hogy gondolják át az itt elhangzottakat és lehetőségeikhez mérten támogassanak bennünket. Reméljük, hogy közös küzdelmünk eléri célját és a Magyarországon élő legkiszolgáltatottabb emberek is elmondhatják majd magukról, hogy vannak alapvető emberi jogaik és az Európai Unió egyenrangú állampolgárai.

Brüsszel, 2013. szeptember 18.                                                                    Kardos László

A szöveg angol nyelvű változata innen letölthető.