Körülbelül 10 New York-i, izraeli és magyar fiatal, nagyrészt egyetemisták előtt mutatkoztunk be 2013 január 7-én a Müsziben a Social Action Exchange keretében. Két magyar résztvevő váltva tolmácsolt.

Körben ültünk le, Dombi kezdte az A Város Mindenkié bemutatásával, és elmondta hogy hogyan lett hajléktalan. Közben sok kérdés érkezett, főleg a gyermeke sorsáról. Dombi elmondta hogy a volt feleségével maradt és együtt eltűntek Angliában. Beszélt a Picture The Homeless tréningjéről is, nagyon csodálkoztak azon hogy amerikai hajléktalan emberek eljutottak Magyarországra tréninget tartani, és hogy ennek mintájára alakult az AVM. Bemutatott egy filmet is Kocsis Máté irodájának elfoglalásáról. Az egyik résztvevő kiemelte hogy milyen méltósággal és nyugodtan tiltakoztunk, a másik hozzátette, hogy az amerikainál mennyivel emberségesebben intézkedtek a rendőrök.

Utána Kállai Józsi mutatkozott be, körülbelül 3 hónapja tagja az AVM-nek, elmondta hogy ő hogyan lett jól menő vállalkozóból hajléktalan. Utána hogy hogyan szerzett tudomást az AVM-ről, és hogy mennyire fontos neki, olyan mint egy család. Ő beszélt az általános magyar lakáshelyzetről  is részletes számokkal. Az egyik izraeli vendég nagyon csodálkozott hogy milyen sok a lakásszegény és a devizahiteles.

Én is bemutatkoztam és elmondtam a történetemet, hogyan érintett meg a hajléktalanság szele, hogy évekig anyaotthonban éltem, és hogy mindmáig fenyeget hogy újra elveszíthetem a lakásomat. Az egyik izraeli résztvevő nagyon meglepődött az anyaotthon intézményén. Beszéltem arról hogy milyen sok üres önkormányzati lakás van, és hogy az egyik fő célunk hogy szállók helyett lakásokban élhessenek a hajléktalan emberek. Ezután bemutattuk a 2. Üres Lakások Menetéről szóló filmet, ami nagy sikert aratott, a végén meg is tapsolták.

Egyik résztvevő észrevette hogy majdnem mindannyiunk történetében szerepet játszottak a rossz jogszabályok, másikuk kiemelte hogy az AVM-es munkánk élő bizonyítéka annak hogy a Maslow-piramis nem igaz.

Ezután körbevezettek a Müszi tereiben, és elmondták milyen művészek szoktak dolgozni bennük, majd három fogásos kóser vacsora közben kellemesen beszélgettünk az egyik izraeli lánnyal a kibucról ahol felnőtt. Mindkét izraeli asztaltársunk a szíriai illetve libanoni határ közelében él, egyiküket három gyerek várja otthon. A vacsora után kedvesen elbúcsúztattak, és elmondtuk egymásnak milyen jól éreztük magunkat.

2012. január 9.                                                                                                                                    Keleti Magdi