Ha szeretnél ezen változtatni...

… akkor gyere hozzánk tanárnak!

Segíts te is csökkenteni az előítéletet, érzékenyíteni a fiatalokat! Középiskolákban szervezünk rendhagyó iskolai órákat, ahol érintett előadóink beszélnek a hajléktalanságukról, és válaszolnak a diákok kérdéseire. Az óra végén szituációs játékban a diákok maguk is hajléktalanná válnak, ahol tapasztalhatják a hajléktalan élet nehézségeit.

Gyere el a képzésre!

Várunk 2015. február 7-én, szombaton 13-17 óráig
Helyszín: Budapest, VIII. ker. Szentkirályi u. 22-24.-ben A „Tégy az emberért” Központban!

Elérhetőségünk: Balog Gyula (20) 260-5533

Várjuk azokat is, akik voltak már előadóink - egy kis beszélgetésre, tapasztalatcserére!

A rendhagyó osztályfőnöki órákról részletesebben

A képzésről szóló plakát innen letölthető

Már a fölkészülést is gondolkodással kellett kezdenem. A hiányos műveltségem lehet az oka, ám nem jutott eszembe olyan történelmi esemény, amelynek évfordulója július második dekádjára esne. Pontosabban: 225 éve, 14-én volt a francia forradalom, de ezt Magyarországon nem szoktuk számon tartani. Szintén július 14-én volt Kádár János temetése, viszont manapság az ő személye nem divat. Egyébként is: egy temetés évfordulóján parádézni számomra csak egy magamutogató, propagandisztikus hacacáré – és legkevésbé a tisztelet jele.

A négy éve indult iskolai programot egy hajléktalan ember kezdeményezte és koordinálja kezdettől. A program támogatói A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport és a Menhely Alapítvány, mely az infrastruktúrát adja. A négy év alatt 22 szociális szakember vagy lakhatással rendelkező aktivista és 37 hajléktalan ember lett bevonva. Lassan eljutunk a 100. intézménybe, és az 5000. emberhez. A program rendkívüliségét, zamatát az adja, hogy ebben az érintettek nem bábok vagy segítettek, hanem ténylegesen egyenlő partnerek. Nem csak többségben szerepelnek egy-egy előadáson, de ők vannak végig előtérben és a koordináló feladatokat is ők vállalják.

Hajléktalan társaimmal már évek óta járjuk az ország iskoláit az „Első kézből a hajléktalanságról” nevezetű előadással. 2012 novemberében jutottunk el a budapesti Szent István Gimnáziumba, ahol majdnem száz diáknak és tanárnak beszéltünk az életünkről és játszottuk el a szituációs társasjátékot, melyben tíz diák a saját bőrén érezhette meg egy játék keretében a hajléktalanság nehézségeit.

A rendhagyó osztályfőnöki óra lényege egy interaktív beszélgetés a hajléktalan emberek életéről közvetlenül az érintettekkel. A hajléktalanság általános helyzetét szociális szakemberek vagy aktivisták vázolják fel saját tapasztalataikon keresztül. A legérdekesebb azonban az a szituációs játék, melybe akár 10 diákot is be tudunk vonni aktívan. Ekkor saját bőrükön érezhetik meg a játékosok a hajléktalanság nehézségeit.

Balog Gyula, az AVM hajléktalan aktivistája évek óta jár középiskolákba, hogy az életéről beszéljen. 2009 óta, amióta az AVM tagja, társait is magával viszi, hogy a hajléktalanságról, aktivizmusról, előítéletekről beszélgessen és játsszon a fiatalokkal. Einrenhoff Laura és Kotulics Mónika filmjében az iskolai programon kívül az Utcajogász munkájával is megismerkedhettek.

A Város Mindenkié tagjaival dunakeszi gyerekeknek mutattuk meg, milyen az, amikor valaki egyik napról a másikra elveszti a lakhatását és az utcán találja magát. A négyes fogatban Adrienn, András, és Gyula mellett én mint szociális munkás vettem részt.

Hetedikes és nyolcadikos gyerekekkel beszélgettünk a hajléktalanságról, amit egy társasjáték segítségével megtapasztalhattak a saját bőrükön is. Mindkét csoportban az volt az első feladat, hogy találják ki, négyünk közül ki a szociális munkás. Ez egyik osztálynak sem sikerült, mindkét alkalommal Adriennre tippeltek elsőnek a gyerekek, ami nagyon jó kiindulópont volt a további beszélgetésekhez.

A másfél órás programban a diákok megismerkedtek tagjaink élettörténetével, hajléktalanná válásuk történetével, és feltehették kérdéseiket is. Én szociális munkásként, és aktivistaként elsősorban arról beszéltem, hogy miért választottam ezt a hivatást, és miért dolgozom aktivistaként A Város Mindenkié csoportban.

Érdekesek voltak a kérdések, a gyerekeket nagyon foglalkoztatták a családi viszonyok. Mindkét csoportban a hajléktalan tagjaink felé irányuló kérdések nagy része arról szólt, hogy miért váltak el, tartják-e a kapcsolatot gyerekeikkel, szüleikkel, miért nem kértek segítséget a családjuktól, amikor rosszra fordult az életük. Adrienn, András és Gyula derekasan állták a sarat, és a legkényesebb kérdéseket sem hagyták megválaszolatlanul.

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportot meghívták a szervezők, hogy tartsanak egy rendkívüli osztályfőnöki órát a Bánkon megtartott Tekerj a Tóra! fesztiválon. A szervezés folyamán még három programot kértek tőlünk: bemutatkozást más civil szervezetek és önkéntesek előtt, még egy rendkívüli osztályfőnöki órát egy nemzetközi csapatnak és egy kerekasztal beszélgetést a kormány kriminalizációs rendeleteiről a TASZ képviselőjével.

Az AVM négy hajléktalan és egy szövetséges tagja száguldott le egy Skoda személyautóval a fesztiválra. Szokás szerint az autóban osztottuk fel a szituációs társasjáték szerepeit. A hajléktalan tagok már tapasztalat előadók voltak. Az újonc szövetségesünknek az úton adtunk pár tanácsot, habár már ő is részt vett egy próbán. A kellemes út végén egy csodálatos hegyi faluba érkeztünk. A portán ránk rakták a fesztiválon szokásos karpereceket, majd a szervezők szeretetteljes fogadtatását élveztük.

Az adminisztrációs ügyek elintézése után megkezdődhetett a civil szervezetek bemutatkozása. A többiek már nagyjából ismerték egymást, de rólunk is hallottak pár dolgot. Mégis a többséget a mi tevékenységünk érdekelte. Önkéntes viszont csak egy jött el, így mi átsiettünk a következő helyszínünkre, ahol a rendhagyó osztályfőnöki órát kívántuk megtartani.