„Egy nap kétszer, háromszor. Van, hogy innen elmegyek a Nyugatiig, háromszor. Jó, nem egy nyakkendő, öltöny. Azt biztos nem igazoltatják.” A rendőrség diszkriminatív igazoltatási gyakorlata miatt eljárást indított a Magyar Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié (AVM) az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) előtt, kutatással és utcai „teszteléssel” mutattak rá: a rendőrség rendszeres és zaklató igazoltatásokkal diszkriminálja a hajléktalan embereket. A rendőrség meg sem jelent az EBH előtt, hogy saját álláspontja mellett érveljen.

2015. július 14-én kedden került az első tanúmeghallgatásra az Egyenlő Bánásmód Hatóságon (EBH) abban az ügyben, amint a Magyar Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié (AVM) indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság ellen a rendőrség diszkriminatív igazoltatási gyakorlata miatt. A meghallgatáson a rendőrség nem jelent meg, így nem tudott számot adni a zaklató gyakorlatról.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elé idézték a Budapest Rendőr-főkapitányságot (BRFK), mert egy civil vizsgálat azt mutatja: hajléktalan embereket az átlagnál jóval gyakrabban igazoltatnak akkor is, ha semmiféle normát nem sértenek meg. A rendőrségnek most bizonyítani kell, hogy gyakorlata nem diszkriminatív és nem zaklatás.

2014. október 3-án a Mikszáth tér felé tartottam egy barátommal, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy öt közterület-felügyelő és két rendőr sürgölődik a körúton. Közelebb érve kiderült, hogy a csődület egy hajléktalan bácsi miatt van, akit éppen erősen próbáltak rávenni, hogy menjen el.

Hihetetlen csodában volt részem 2014. július 21-én 13.40 óra körül. Csoporttársam, Ági bútoraiból még egy kevés nálam volt, aminek elszállítását ezen a napon tudta megoldani. Tudni kell, hogy hozzám csak úgy lehet bejutni, hogy előbb ki kell nyitnom egy sorompót (amit előszeretettel nyitogatnak idegenek a lakat levágásával), majd kb. 30 méterre beljebb szintén nyitnom kell egy "nagykaput" - ami jelenleg a saját tákolmányunk, mivel tavaly ellopták a vaskaput - és csak ezek után lehet behajtani a kb. 100 méterre lévő "házunkhoz". Itt már ki volt készítve a szállításra váró bútor.

2014. június 26 és 28 között vettem részt A Város Mindenkié képviseletében A „My City Real World” konferencián Belfastban, Észak-Írországban. A konferencián több tucat aktivista vett részt különböző országokból Spanyolországtól Kenyán és az Egyesült Államokon át Brazíliáig. A téma: etnikai profilalkotás, vagyis az a rendőrségi gyakorlat, amelynek során a rendőrség a bizonyos etnikai jegyekkel rendelkező embereket az átlagosnál sokkal többször állítja meg, igazoltatja és motozza meg.

I. tétel

A szállás

2014. április vége, a tavasz ellenére nagyon hideg van, szakad az eső. Hősünk dideregve ácsorog szállása ajtaja előtt, hosszú percek óta vár arra, hogy végre valaki beengedje. Fáradt és rosszkedvű. Napközben ilyen-olyan ügyeket próbált elintézni minden eredmény nélkül. Szeretne néhány órát aludni. Nyílik a bejárati ajtó. A résen egy ifjú hölgy, az intézmény dolgozója dugja ki a fejecskéjét. Szemmel láthatóan álmos és ingerült. E kései órán valaki zavarni merészeli.

2014. március 29-e, szombat délelőtt fél 9. Még hűvös van, de szép tavaszi napnak ígérkezik a mai. Újbuda-Központban a piac előtt álldogálok, és régi ismerőseimmel beszélgetek. Ezek a srácok nap mint nap ezen a környéken múlatják az időt: cseverésznek, borozgatnak. Többségük otthon nélküli ember. Ráérek, 10-re várnak a tanítványaim. A villamosmegálló felől egy ifjú pár közelít felénk: egy csinos, szalmasárga hajú nő és egy magas fiatalember. Rendőrök. Valamilyen oknál fogva engem szúrnak ki. Ismerőseimet megkerülve a fiatalember határozottan hozzám lép.

Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik téren 6-8 rendőr zaklatja a hajléktalan embereket. Olyan pozícióból figyeltük őket, hogy a rendőrök minket nem láttak, de végig hallgattuk azt a párbeszédet, ahogy a rendőr azt mondja az egyik hajléktalannak, hogy:

- "Ha még egyszer panaszt teszel ellenem, a feleséged (szintén ott volt, szinten hajléktalan) agyonverem."

- "Gyere, gyere a Vérmezőre; gyere, szétbaszlak!"