A világjárvány a társadalmi élet majd minden területére hatást gyakorolt és új, ismeretlen helyzet elé állította a döntéshozókat. A következőkben röviden és a teljesség igénye nélkül bemutatunk egy nemzetközi lakáspolitikai gyakorlatot, amely betekintést nyújt a világ más nagyvárosainak a vírushelyzetben való viselkedésére. A nemzetközi paletta részleges feltérképezése bővítheti a budapesti helyzet értelmezését és adott esetben támpontul is szolgálhat a külföldön működő intézkedések meghonosításához.

2019. április 6-án A Város Mindenkié (AVM) csoport és több tucat szimpatizánsa egy köztéri kórust szervezett a kilakoltatások ellen a Várkert Bazár elé. A köztéri éneklés és az elhangzott beszédek célja az volt, hogy felhívja a város figyelmét a lakhatási válságra az április 6-ai nemzetközi akciónap alkalmából. Valamint, hogy ismét kérjék Rétvári Bence államtitkárt, hogy válaszoljon törvénymódosító kezdeményezésükre, hogy egy gyermekes családot se lehessen közös elhelyezés nélkül kilakoltatni.

Laura Colini, az URBACT program szakértője foglalja össze a Policy LAB, az URBACT Tudásközpont, a FEANTSA és a párizsi városháza által közösen szervezett egyeztetésük eredményeit. A 2018. decemberi találkozó célja a hajléktalansági elleni küzdelem érdekében az információk megosztása, a helyi jó gyakorlatok cseréje és a kis-, közép- és nagyvállalatok közötti együttműködés beindítása volt. Az elérhetetlen, nem megfelelő, megfizethetetlen, méltatlan, bizonytalan vagy hiányzó lakhatás olyan körülmények, amelyek az egyéni és társadalmi nélkülözés lefelé irányuló spirálját táplálják. Európában az ilyen feltételek különböző módon egyre több embert érintenek. A hatóságok felelősséggel tartoznak a probléma kezeléséért, hiszen a hajléktalanság okai elsősorban a lakhatás és a jóléti állam hiányosságai, valamint a ragadozó piacorientált gyakorlatok.

A nemzetközi emberi jogok napjának alkalmából, a FEANSTA Youth - egy csoport aktivista, akik azért harcolnak, hogy a fiatalkori hajléktalanságnak véget vessenek Európában - rávilágított a nemrégiben végbe ment azirányú lépésekre, hogy kriminalizálják a hajléktalanságot Európában. Az aktivista csoport mély aggodalmát fejezte ki a hajléktalanság kriminalizálásának térnyerésével kapcsolatban.

Az Európai Akcióhálózat a Lakhatásért és a Városhoz Való Jogért (European Action Coalition for Housing and the Right to the City) 2013-ban alakult olyan érintett és szövetséges aktivisták, kutatók és szakemberek részvételével, akik a lakhatáshoz való jogért küzdenek. A hálózatnak mára több tucat tagja van Európa-szerte. A Város Mindenkié az alakulása óta tagja a szervezetnek és minden évben részt veszünk a nagy közös szervezési találkozón, amit valamelyik tagszervezet fogad be saját városában. 2015-ben a hálózat egy nagy közös akciósorozatot is szervezett, amelyhez akkor mi a Lakásmenettel csatlakoztunk és szlogenünk ez volt: Ne legyen ember lakás nélkül – ne legyen lakás ember nélkül! Ebben az évben Kovács Verát, Magyari Tibort és engem, Udvarhelyi Tesszát jelölt az AVM, hogy részt vegyünk az éves nagy találkozón Lisszabonban. (Sajnos Tibi nem tudott eljönni velünk, mert nagyon megbetegedett és azóta is kórházban van – nagyon sok erőt kívánunk neki és várjuk vissza nagyon!)

A Város Mindenkié két tagja, Erdős Jánosé Csurika és Beck Magdi a németországi Freistattba látogattak, egy nemzetközi hajléktalanügyi találkozóra, melyről itt olvashattok részletesen. Alább Csurika beszámolóját tesszük közzé a látogatásról.

Megtiszteltetés számomra, hogy az elfogadható életszínvonalhoz és a diszkriminációmentességhez való jog részét képező megfelelő lakhatáshoz való jog különmegbízottjaként szólalhatok fel az Emberi Jogi Tanács előtt. Ezen az alkalmon egy tematikus jelentést fogok Önökkel ismertetni a lakhatás „pénzügyesítéséről” és ennek a megfelelő lakhatáshoz való jogra gyakorolt hatásairól. Emellett két országjelentést is bemutatok Indiáról és Portugáliáról, amelyek a tavaly áprilisi és decemberi látogatásaimon alapulnak. Továbbá röviden utalok az Új Városfejlesztési Tervre, ami a 2016. októberi Lakhatás és Fenntartható Városfejlesztés (Habitat III) Konferencia záródokumentuma, illetve ennek megvalósításának fontosságára. [Itt csak az állásfoglalás első részének magyar fordítását közöljük, az országjelentésekét nem.]

Mi, A Város Mindenkié csoport aktivistái támogatjuk az Apollo Ház fennmaradását és szolidaritásunkat fejezzük ki a házat elfoglaló és működtető hajléktalan aktivistákkal és önkéntesekkel. Számunkra a tetteik nagyon értékesek, és egyben szükségesek is ahhoz, hogy az írországi hajléktalan emberek méltó otthonban éljenek, ahogy ahhoz is, hogy a kormányt rábírják a hajléktalanság felszámolásához szükséges intézkedések meghozatalára és a tágabb lakhatási válság megoldására. Az Apollo Ház számunkra egyszerre szimbóluma a nép hatalmának és a méltóság és az igazságosság tereinek, ezért minden szolidaritásunk az Apollo Ház akció résztvevőié.

Hát, hol is kezdjem? Lassan két éve csatlakoztam a Város Mindenkié csoporthoz, hogy együtt küzdhessünk a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek jogaiért,  és nehézségekkel teli életüket megkönnyítsük. A csoport tagja az Európai Lakhatási Hálozatnak, ami azért jött létre, hogy Európa-szerte összefogja a lakhatással foglalkozó szervezeteket. A hálozat tagjai saját országukban szerveznek mozgalmat és fél évente összegyűlnek, hogy megosszák a többi csoporttal a tapasztalataikat és  észrevételeiket, illetve itt kerül sor néhány figyelemfelhívó akció, tüntetés összehangolására és elemzésére. Idén én kaptam az AVM-től a lehetőséget, hogy egy aktivista társammal elrepüljünk Dublinba, és képviseljük Magyarországot és az AVM-et. Ezáltal életemben először elhagytam az országot.

Volt bennem egy kis félsz, mert sajnos nem beszélek idegen nyelvet, de belevágtam, mert nagyon érdekelt a téma és tudtam hogy sok okos dolgot hozhatok haza a társaimnak. Így indultunk neki.

Az 57 éves Bimbo négy gyermek anyja és házas. Makokóban, a nigériai Lagos legnagyobb nyomornegyedében nőtt föl, és létrehozott egy virágzó üdítőital vállalkozást egy másik lagosi nyomornegyedben, a pezsgő Badia Easten. Az élete teljesen fölfordult, amikor a Világbank által finanszírozott Lagosi Városfejlesztési és Városirányítási Projekt 2013-ban értesítés nélkül ledózerolta Badia Eastet.