Az Európa Tanács Szociális Jogi Bizottsága 2015-ben vizsgálta, hogy Magyarország mennyire tesz eleget az Európai Szociális Kartában foglaltaknak a családok és gyermekek jogai tekintetében. Ezúttal már civil szervezeteknek is lehetőségük nyílt megjegyzéseket fűzni a hivatalos - sok helyen torzító, illetve túlzottan optimista – kormányzati jelentéshez. A Város Mindenkié csoport élt ezzel a lehetőséggel és a hajléktalan emberek valós élettapasztalatai, illetve az érdekvédelmi munkánk során szerezett tapasztalataink alapján árnyaltuk, illetve ellenpontoztuk a kormányzati jelentést. Ezek alapján a Bizottság az alábbiakat állapította meg a magyarországi családok és gyermekek jogai tekintetében. Előrebocsátjuk, hogy az eredmények köszönő viszonyban sincsenek a kormányzat családtámogatási propagandájával.

Szentséges Atya!

Mi a budapesti A Város Mindenkié csoport tagjai vagyunk, mindannyian hajléktalan vagy lakhatási nehézségekkel küzdő emberek. Azért fordulunk Őszentségéhez, mert szeretnénk, ha tudna arról, hogyan bánik a magyar állam a hajléktalan emberekkel. Tudjuk, hogy Ön aktívan kiáll a szegény emberekért és az elnyomás ellen a világ minden táján és különösen sok támogatást nyújtott már hajléktalan embereknek. Kérjük, figyelmét fordítsa Magyarország felé!

Holy Father,

We are members of the Budapest City is for All, all homeless or people experiencing housing difficulties. We turn to His Holiness, because we would like you to know how the Hungarian state treats homeless people. We know that you actively stand up against the oppression of poor people all over the world, and you have provided a lot of support for homeless people as well. Please turn your attention towards Hungary!

A brooklyni csoport amellett érvel, hogy a régi (egy negyedben hagyományosan élő) lakosok kilakoltatása lényegében megfelel az ENSZ által a II. világháború következményeként megfogalmazódott meghatározásnak. Senkit nem lepett meg, hogy a dzsentrifikáció-ellenes országos mozgalom kiépülése egy brooklyni irodából indult.

A FEANTSA nemzetközi nőjogi szervezet meghívót küldött A Város Mindenkié női csoportjának, hogy a 2014. szeptember 24-én Dublinban rendezendő európai kutatási konferenciára, amelynek az is célja volt, hogy magyar képviselet is jelen lehessen, részt vehessen. Ennek keretében utaztam egy tolmácsolásra felkért hölggyel Dublinba repülővel, átszállásos lehetőséggel. Bár a két repülőút között hosszú volt a várakozás és megérkezés-kor már elég elnyűttek voltunk, de a szállóba történt bejelentkezésünk után nyakunkba vettük a várost.

People from all European countries are experiencing the deterioration and violation of their right to housing and the city, coupled with an increase in prices, debt and the growing threat of eviction. The European Union is commodifying public housing and encouraging speculation and financialisation. The decimation of public policies safeguarding the right to housing is contributing to the impoverishment of families and the rise of inequality in our cities. With more than 11 million empty homes, and similar numbers of homeless people - European citizens, migrants and refugees included - evictions are constantly on the rise.

The European Action Coalition for the Right to Housing and to the City is composed of tenants' movements, those in inadequate housing, victims of eviction, trade unionists, those affected by debt, slum and self-built neighborhood dwellers, squatters, campaigners and researchers. We are organizing and struggling all over Europe against this process of privatization and exclusion, and we converge in analysis and action by saying: ENOUGH IS ENOUGH!

Minden európai országban azt tapasztalják az emberek, hogy a lakhatáshoz és a városhoz való joguk folyamatosan sérül, miközben a lakásárak és az eladósodottság folyamatosan nő, és egyre többeket fenyeget a kilakoltatás. Az európai Unió intézkedései elősegítik a köztulajdonú lakások eladását, a spekulációt és a lakások pénzügyi befektetésként való használatát (financializációját). A lakhatáshoz való jogot védő közpolitikák folyamatosan fogyatkoznak, ami hozzájárul városainkban a családok elszegényedéséhez és az egyenlőtlenségek növekedéséhez. Európában több mint 11 millió lakás áll üresen, és hasonló a hajléktalanságban élő emberek száma is – ha egyben számítjuk az európai állampolgárokat és bevándorlókat, menekülteket. Mindeközben egyre több a kilakoltatás.

A Lakhatáshoz és Városhoz való Jogért küzdő Európai Akcióhálózat tagjai olyan alulról szerveződő lakhatási mozgalmak, melyek bérlőket, lakásszegénységben élőket, kilakoltatás által fenyegetett embereket, szakszervezetek tagjait, eladósodott családokat, maguk építette lakhatásban élőket (kunyhólakók és szegénynegyedek lakói), házfoglalókat, aktivistákat és elkötelezett kutatókat tömörítenek. Európaszerte a privatizáció és kirekesztés folyamatai ellen szerveződünk és küzdünk; közös helyzetelemzésbe és közös akciókba állunk össze, hogy együtt azt mondjuk: AMI ELÉG, AZ ELÉG!

Mindenekelőtt szeretném mindenkinek megköszönni azt, hogy a javaslatotok alapján rész vehettünk – Pósfai Zsuzsi és én Beck Magdi – az Európai Lakhatási Hálózat Athénban 2015. június 19-24 között rendezett találkozóján. Az AVM részéről már korábban is Zsuzsi volt a kapcsolattartó ebben a hálózatban, de én első alkalommal vettem részt. Nagy izgalommal mentem ki a repülőtérre. Fábián Karcsi kikísért, ami nagyon jól esett, a Ryanair gépével utaztam, ami önmagában is egy különleges élmény volt, kétórai repülőút után megérkeztem Athénba. Ott már nyárias meleg volt, a reptérről taxival mentünk a belváros központjában lévő nagyon szép, görög stílusú jelképekkel (hatalmas babérkoszorús mettlachi a recepciónál, dór oszlopok) díszített TITANIA Hotelbe. Kétágyas szobában laktunk Zsuzsival. A legtöbb külföldi résztvevő, aki ennek a Lakhatási Hálózatnak a konferenciájára jött, itt lakott. A szállodai elhelyezéshez minden nap svédasztalos reggelit kaptunk.

Természetesen meghívást csak Dr. Udvarhelyi Tessza városantropológus kapott, de újfent sikerült kiharcolni, hogy az AVM-et egy érintett és egy szövetséges képviselje a ReSite 2015 elnevezésű prágai konferencián. Rettentően kényelmetlen nyolc órás busz után érkeztünk meg Prágába. Szerencsémre én kaptam a fürdőkádas szobát, amit jól ki is használtam.