Csécsei Ilona öt gyerek édesanyja, fotós aktivista, nagyon sokat segít számos civil szerveződésnek, többek között A Város Mindenkiének és a Közélet Iskolájának is. Most neki van szüksége segítségre, kérjük, támogassátok őt!

"A történet arról szól, hogy én és gyermekeim otthagyva csapot-papot a bántalmazót elhagytuk 2010 decemberében. Ő már a karácsonyt egyedül töltötte, mi pedig albérletben nyugodtabb körülmények között folytattuk életünket.

Krisztina vagyok, 38 éves.Három fiam van, egy 19 éves, egy 14 éves és egy 11 hónapos. Budapesten éltem, de jelenleg vidéken tartózkodom egy védett krízis központban a 11 hónapos kisfiammal. Szeretnék visszamenni Budapestre a fiaimhoz és újra velük együtt élni, ahogy pár hónappal ezelőtt is. Sajnos segítségre van szükségem ahhoz, hogy újra otthont tudjak biztosítani a fiaimnak és magamnak. Ezért fordultam Önökhöz mert végső elkeseredésemben, mert úgy látom, hogy csak ilyen módon tudok tovább lépni.

A kálváriám körülbelül 3 évvel ezelőtt kezdődött. Egy csapásra szertefoszlottak az álmaim, vágyaim. Akkoriban egy szobát béreltem gyermekeimmel. Munkából tisztességesen eltartva gyermekeim éltük a kis boldog életünket. Míg egy nap a főbérlőnk be nem jelentette, hogy sajnos költöztünk kell mert az édesanyjával összeköltöznek hisz ő babát vár.  Beleegyeztem. Megbeszéltem a gyermekeim édesapjával, hogy amíg teljes mértékben nem tudok új lakást biztosítani a fiainknak legyenek ideiglenesen nála. Ő az édesanyjával élt együtt közel a fiúk iskolájához a megszokott közegükhöz.

Egy határ melletti kis faluban élünk hét kiskorú gyermekemmel, súlyos daganatos beteg nagyobbik fiammal és családjával. Gyermekeimet egyedül nevelem, a házunkra sajnos devizahitelt vettünk fel. Nemrég a hitel árát megemelték havi 50 ezer forinttal. Ezután legnagyobb fiam daganatos beteg lett. Összes bútorunkat, beleértve a kályhánkat is eladtuk, hogy a beteg fiamat el tudjuk hordani kezelésre az 50 km-re fekvő kórházba. Az utazási költségre sincs pénzünk. Volt, amikor a fiamnak potyáznia kellett a vonaton, de volt olyan is, hogy megbüntették, vagy leszállították. Szabálysértésért börtönbe is került, mert nem tudta befizetni a büntetési költséget. Sok helyen meg lehet szervezni, hogy falubusszal kórházba vagy vizsgálatra vigyék a beteg embereket, de itt nálunk nincs ilyen lehetőség. Fiam a betegsége miatt nem tud dolgozni, felesége gyes-en van, mellette tanul. A gyes és a családi pótlék az összes bevételük. Nem tudják honnét lesz pénzük Pestre vagy Miskolcra menni kezelésekre, gyógyszerre, pelenkára, tápszerre. Nem tudják, mit tegyenek, hova fordulhatnának.

Kocsándi Gyulának hívnak, 63 éves vagyok. 2013 májusában a műtőben kapott fertőzés miatt a bal lábamat combközépen amputálták. Lakásomat - miközben a kórházban voltam - volt élettársam miatt elvesztettem, azóta albérletben élek.

2016 áprilisában vesztettem el az albérletemet, amit már nem tudtam fizetni Budafokon, ahol a 60 ezer forintos albérletemből egyik napról a másikra lett 120+rezsis lakhatás. Onnantól egyik albérletből a másikba mentem 10 éves kislányommal, aki Budafokon járt iskolába, illetve egy kistestű mentett kutyával, aki az évek alatt családtag lett.

Palotai Magdi 2016 szeptemberében kért segítséget A Város Mindenkiétől és több más szervezettől lakhatása rendezése érdekében. Akkor nagyon sokan összefogtak és összeadtak elég pénzt ahhoz, hogy Magdi és két gyereke ne veszítse el lakhatását. Azóta újabb fejlemények vannak a család életében: sikerült megkapniuk egy önkormányzati bérlakást, ami nagyon sok szempontból felújításra szorul. Kérjük, ha tudtok, segítsetek Magdinak most is, hogy lakáshelyzete valóban rendeződjön!

Ildikó nemrég szült, de a két és fél hónapos kisfia egy idegen embernél, egy idegen lakásban kénytelen élete első hónapjait élni, mert a családjának nincs olyan lakása (fűthető, meleg vizes), amit a gyámhivatal elfogadna és oda családostul tudnának költözni. Ildikó Budapest egy olyan kerületébe van bejelentve állandó lakcímre, ahol a gyámhivatal sem tudja a gyereket elhelyezni, mert ennek a kerületnek nincs csecsemőotthona.

2016. augusztus 2-án elhelyezés nélkül lakoltattak ki egy három gyereket nevelő családot Székesfehérváron. A Város Mindenkié és számos állampolgár levélben kereste meg Cser-Palkovics András polgármestert, amelyben arra kértük, hogy tartsa be az önkormányzat korábban tett ígéretét és halassza el a kilakoltatást, valamint kezdeményezze új bérleti szerződés kötését a családdal. Sajnos az önkormányzat segítség helyett alaptalan vádakkal reagált a segítségkérésre, így a kilakoltatás megtörtént, a család pedig rokonokhoz menekült el egy másol városba, ahol most öten alszanak egy szobában. Az önkormányzat által megfogalmazott vádakat a család számos szomszédja által is aláírt levél cáfolja. A szomszédok szerint, akik aláírták a levelet, „a házirendet betartják. A lakók közösségét nem zavarják, nem szemetelnek, jogtalan lakó … a lakásban nem tartózkodik”. Most a család a nyilvánossághoz fordul és segítséget kér abban, hogy megfelelő lakhatást találjanak újra Székesfehérváron.

Utolsó kétségbeesésemben kérek minden jóindulatú embert, ha csak egy kevés esély van, rá segítsetek/segítsenek! Tudom a mai nehéz életben, nem könnyű anyagi segítséget nyújtani valakinek, nekem sem könnyű ezt kérni, de nincs más választásom, ez az egy esélyem maradt, hogy elkerüljem az utcára kerülésemet. Kérem, olvassátok/olvassák el segélykérő levelemet és belátásotok/belátásuk szerint cselekedjenek! Minden segítséget előre is köszönök! Kérem, aki tudd, támogasson hátha sikerül megváltoztatni, elkerülni, hogy az utcára kerüljek kerekesszékes anyaként.