Szentiványi Csilla alig több, mint egy évvel ezelőtt kapcsolódott be A Város Mindenkié csoport munkájába. Bemutatkozásában így írt arról, hogy miért foglalkoztatta a szegény és hajléktalan emberek helyzete: „Már egészen fiatal koromban, 16-17 évesen haragot és gyűlöletet éreztem az igazságtalanság, a korrupció és a rasszizmus vagy az anyagi helyzeten (esetleg iskolai végzettségen) lemért emberi értékelés ellen. Úgy 16 éves lehettem, amikor a Thököly út egyik boltja előtt hatalmas tömeget láttam a sorban állni, nagyon szegényes ruhákban, és már akkor tudtam, hogy valamit ingyen osztanak (ruha, élelem stb.). Hideg volt és a sor nem akart fogyni, mert az ajtót nem nyitották ki. Nagyon megalázó helyzetnek láttam, hogy külsejük és anyagi helyzetük megítélése miatt így megvárakoztatták őket.” 

Fotó: Vörös Anna

Már az indulás előtti csoportfoglalkozásokon látható és érezhető volt a láz és az izgalom az idei elvonulással kapcsolatban. Az utolsó nagy csoporton helyére kerültek az utazási beosztások (ki hogyan érkezik majd a táborba). Zsongó méhkashoz hasonlított az egész csoport.

A Város Mindenkié csoport olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért. A szervezet minden tevékenységében – a döntéshozástól az akciók szervezéséig – a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek vezető szerepet játszanak.

Csoportunk a bázisdemokrácia elvei szerint működik, a nagyobb horderejű döntéseket az ún. nagycsoportunk hozza meg, a kampányainkat és akcióinkat a munkacsoportjaink szervezik. Ha érdekel, hogyan építjük a lakhatási mozgalmat, hogyan működnek együtt hajléktalan, lakásszegénységben élő emberek és szövetségeseik, hogyan hozunk konszenzus alapján döntéseket és hogyan szervezünk akciókat és kampányokat, gyere el és pillants be munkánkba!

Ebben az évben április 9-én tartottuk az immár hagyományos megemlékezésünket József Attilára, a költő sírjánál, a Fiumei úti sírkertben. Ilyenkor összejövünk – A Város Mindenkié aktivistái és szimpatizánsai, barátaink és rokonaink – és verseket olvasunk egymásnak, elsősorban József Attilától, de azért mindig előkerül más költőknek is egy-egy műve (idén például Kemény István versei), és egy-egy saját költemény is. József Attilán kívül azokra a barátainkra is emlékezünk, akik korábban velünk voltak a sírnál: Leé Józsefre, Rózsa Milánra és Udvarhelyi Lászlóra. Énekeltünk is, a Tiszta szívvelt (a Hej tulipán című népdal dallamára), barátai pedig Leé Józsi egyik megzenésített versének az eléneklésével emlékeztek rá.

A Zöld Pók Médiaműhely munkatársai most már több, mint egy éve forgatnak dokumentumfilmet A Város Mindenkié munkájáról. A filmről és annak készítési folyamatáról már korábban is írtunk, most pedig egy közös vacsoráról szeretnénk beszámolni, amit a filmes csapat szervezett az AVM aktivistáinak, hogy megünnepeljük a készülő film sikereit több külföldi filmes műhelyen. Úgy tűnik, nagy dolgok várnak még ránk és sikerülni fog elérni, hogy a filmet egész Európában láthassák majd!

Röhrig Géza felolvasást tartott A Város Mindenkié csoport tagjainak és a Fotózás és aktivizmus kurzus diákjainak.

„Alkalmunk volt beszélgetni a Saul fia film főszereplőjével 1-1.5 órát, ami számomra és a velem lévő aktivisták számára is egy élmény volt. Elmesélte hajléktalanságát New York-ban, amikor a Central Parkban lakott, majd később dolgozott egy hajléktalanszállón is, mint önkéntes segítő.

A film főszerepét hosszadalmas előmunkálatok után kapta meg végül ő. A film Oscar-díjat kapott. Ezzel az alakítással kiérdemelte, hogy Magyarországon Kossuth-díjat is kapott.

Szép verseket olvasott fel a hajléktalansággal kapcsolatos élményeiről.

Illedelmesen megköszöntük a lehetőséget, sajnos mennie kellett egy másik országba, így búcsút vettünk tőle, és további sikereket kívántunk neki az életben.”

(Lakatos András / A Város Mindenkié csoport)

A 13 a halál és a rombolás előjele az ókori Rómában. A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz. Jézust pénteken feszítették keresztre, és az utol vacsorán 13-an ültek az asztalnál. Hamurappi törvénykönyvéből hiányzik a 13-as pont – azaz a babona már a kereszténység előtt létezett. Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van. Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban kihagyják a 13. emeletet, vagy az utcában a 13-as számú házat. Érdekesség, hogy a Forma 1-ben sincs 13-as számú autó, és a repülőgépek többségén nincs 13-as sor vagy éppen szék. Az amerikai egydollároson 13-szor jelenik meg a 13-as szám szimbóluma. (Wikipédia) Nézzük minket mennyire befolyásolt ez a 13-as szám. Hát nem egészen...

Ismét eltelt az AVM életéből hat hónap, és elmentünk Budapestről, hogy értékeljük az elmúlt hat hónapos munkánkat, és kitaláljuk a kővetkező hat hónap munkáját. Jókedvűen érkeztek, az AVM-aktivisták Tahitótfalura, hogy szálláshelyünket elfoglalva, és a helyiség gyors, és aktív berendezése után elkezdjük munkánkat.

A Város Mindenkié csoport sokszor tervez kulturális programokat, mert ilyen helyekre kevesen jutunk el. A Lakatlan Budapest kiállítására tett látogatásunkat Murányi Laci szervezte meg a kiállítás rendezőivel, amit ezúton is nagyon köszönünk!

A “filmes alcsoport” egy találkozó kéthetenként, amit A Város Mindenkiéről készülő dokumentumfilm miatt kezdtünk el. Azt terveztük, hogy itt az AVM tagjai, meg a filmet készítő ZPOK médiaműhely fogja a filmet megbeszélni. De rövid idő alatt valami nehezebben megfogható közösségi folyamat lett belőle.