Szárszón a vasúti töltés mellett
Áll egy vaskereszt vérvörösen
Rajta ezer csók kövült lehelet
Mit rácsókoltak szerelmesen
A fáradt éji vándorok

Alak is függ a vaskereszten
Feje lehajtva teste megfeszül
Látja ki arra jár komor esten
Töviskorona piros szíve körül
Az Attila keresztje áll egyedül

Mikor arra jártam őszön éjben
Szomorú szívvel sorsom összetört
A piros szív izzó vörösen égett
S lett Útmutató fényem
Térdre rogytam Attila keresztje előtt

Csepregi László
 

A Város Mindenkié április 11-én, a Költészet Napján József Attila verseinek segítségével a költőre, és a télen elhunyt hajléktalan emberekre emlékezik.

Szeretettel várjuk minden barátunkat, hogy töltsön el velünk néhány órát a Kerepesi Temetőben, a költő sírjánál.

Gyülekező: Április 11. (vasárnap) 15.30 Blaha Lujza tér (szökőkút). Innen együtt megyünk majd a temetőbe.

Kérjük, hozzatok magatokkal virágot vagy mécsest.

És ami ennél is fontosabb, ha tudtok, hozzatok magatokkal verset (vagy prózát) amit szívesen felolvastok majd. Elsősorban József Attila művekre gondoltunk, de szeretettel várunk József Attiláról szóló verseket is, és tulajdonképpen bármilyen az alkalomhoz illő verset vagy prózát.

Kérjük, ha csatlakoznátok hozzánk, jelezzétek felénk e-mailen vagy telefonon, hogy tudjuk, kire számíthatunk.

Kontakt: avarosmindenkie@gmail.com, 06 20 381 89 96 (Udvarhelyi Tessza)

Olvasztja már a jeget március
megáradnak a folyok is hevesen
tavasz reményét hozza a szél
a nap is mutatja mosolyát
Sufnim mélyéből előkerül kétkerekű
ütött kopott vaslovam
talpig farmerben feszitek nyergében
így járom a várost a jégszívűt
látom a kongó kiürült templomokat
és a mindig hangos teli kocsmákat
Sörre cseréltem a krisztus testét
Buszokon arctalan emberek
üres tekintettel
Polcokon könyvek porosan sorakoznak
Nem olvassa őket senki
Miért is olvasná?
Hiszen már egymáshoz is alig szólnak az emberek
Így gurulok át e jégvilágon, havon
így gurulok át az öröklétbe
vaslovamon farmeresen.

Csepregi László
 

A sherwoodiak

Így éltek ők itt:
Napi gondok közt megfeszülten
Édes bortól üdvözülten

Pohjola

Talán csak az tudja igazán mi a nyár
ki hideg tél havában éjjel padon hál
emléke napsütötte végtelen mező
kedves lány, otthon várja mikor hazajő
vagy álom csak minden és játszó képzelet
sosem volt sosem lesz világba révedek
valódi hazám csak a fagy mi átölel
hogy hideg világban így szenderedjek el
magába zár, szürke vas ég hideg hona
rám örök álom csókját nyomja Pohjola

Pohjola Finnország legészakibb részének neve, ahol dermesztően hideg van, mint Magyarországon a lelkek. Mélyen ajánlom e verset az idén fagyhalált halt embertársaim emlékének.

2010. február 15.                                                                                       Csepregi László

Mindig magamban

 A csillagok alatt aludtam éjjel
És körül ölelt a hideg és a köd
Sápadt sárga holdfény árad széjjel
Macska motozott bokrok között
Nem volt ott semmi csak én meg a csönd
Ez a csendes magány csak ez örök
Élek, járok, alszom, mindig magamban.

2009. október 19.

Angyali téli álom

Egyik éjjel angyalt láttam
Lépdelt szép fehér ruhában
Szinte suhant könnyű lépte
De én nem mentem feléje
Pad ágyamnál hosszan megállt
Arca lassan mosolyra vált
Valamit szólt tova suhant
Keresni más boldogtalant
Azt az arcot ma is őrzöm
Nem feledem már örökkön
Végleg a lelkembe égett
Pedig csak ennyit szólt:
Szegényem szeretlek téged

2009. november 15.

Nincs de I.

(az életed rajtad is múlik)

Kormányunk millió és millió adóforintot költ önmaga reklámozására. Itt már dübörgött a gazdaság, már lendületben is voltunk meg még ezer és ezer minden jót elmondtak nekünk egy Új Magyarországról. Nem reklámozni kell, hogy minden rendben van, hogy legalább élhető az életünk, hogy ha nincs is így, de legalább belénk súlykolják, azt hiszik, majd mi is elhisszük ezt a sok maszlagot. Hát nem!!

Mi nem hisszük el!

Legújabban agyonreklámozott dolog az úgynevezett „Nincs de – az életed rajtad is múlik” szlogennel ellátott maszlag, ami ömlik a televízióból. Ez egyrészt igaz, mert az életünk, az egészségünk rajtunk is múlik: dohányzás, ital helyett sportolás, jókedv, nagy séták, satöbbi.

Azonban olyan világot élünk, hogy szerintem ma ez (tehát a szlogen másrészt nem igaz) nem rajtunk múlik. Mesterséges gazdasági présben élünk.

Úgy látom, bele vagyunk kényszerítve tudatosan egy anyagilag, szociálisan, kiszolgáltatott helyzetbe megalázottan, elszomorítva, és nem tudom, hogy első gondolatom nem-e az életbenmaradás, a mindennapok apró harcainak megvívása lenne. Egyáltalán látok-e valamiféle bíztató jövőfélét, hogy érdemes törődnöm az egészségemmel. Akarok-e hajléktalanként ilyen szociális helyzetben akár ötven évet is élni?

Ha szinte egyáltalában nincs reményem önálló lakásra, rendezett magánéletre.

Egyáltalán akarok-e egy ilyen helyzetben akár még egy napot is élni?

Nincs de II.

És most megfordítom a gondolatot.

Nincs de!! És nem is lehet, de vagy ha csak egy lehet. Szociális kilátástalanságom reklámokon feldühödve (mint ahogy a reklám az én pofámba vágja, fülembe ordítja) én ennek a kormánynak, a világnak üvöltöm a pofájába, harsogom a fülébe amíg még lélegzem.

Nincs de és nem is lehet de. Mikor azt kérdem majd petícióban, médiában, versben, szóban (vagy ahogy éppen tudom):

Miért nincsenek biztosítva alapvető emberi és állampolgári jogaim? Miért nem élhetem emberként az életem? Miért vagyok szociálisan ellehetetlenítve?

Többé nincs de vagy ha, mert úgy érzem erős leszek Strasbourgig elmenni……

Ez éltet talán már egyedül, a harc…….

Nincs de, az életed rajtad is múlik!!

2009. október 10.                                                                                         Csepregi László Iván