Mivel A Város Mindenkié csoport tagja egy európai lakhatási hálózatnak, ami alulról szerveződő mozgalmakból áll, így a 2015 novemberi, Poznanban tartott találkozóra is hivatalosak voltunk. Egy szövetséges tagunk (P. Zsuzsi) és egy érintett tagunk (E. Márta) - vagyis én, képviseltük a csoportunkat. Maga az esemény 4 napos volt, melynek során nagyon sokat tanultam.

A brooklyni csoport amellett érvel, hogy a régi (egy negyedben hagyományosan élő) lakosok kilakoltatása lényegében megfelel az ENSZ által a II. világháború következményeként megfogalmazódott meghatározásnak. Senkit nem lepett meg, hogy a dzsentrifikáció-ellenes országos mozgalom kiépülése egy brooklyni irodából indult.

A Város Mindenkié csoportot az elmúlt időszakban egyre több lakásszegénységben élő, gyakran a hajléktalanság szélén álló ember keresi meg. Közülük sokan a 8. kerületből érkeznek – ennek egyik oka, hogy Józsefvárosban nagyon sokan küzdenek komoly lakhatási gondokkal. A kerületben egyrészt sok szegény ember él, másrészt pedig látványos átalakulások, városfejlesztési projekteknek is színtere (mint például a Corvin-Szigony projekt, vagy a terjeszkedő Nemzeti Közszolgálati Egyetem). Ez komoly társadalmi feszültségekhez vezet, amik szorosan összefüggenek a lakhatás kérdésével is.

Józsefvárosban 2014. december 18-án hívták össze az évi kötelező egy közmeghallgatást. Ez lenne az a fórum, ahol az ember kérdést és javaslatot tehet a kerület közügyeiről minden önkormányzati képviselőnek. Ez nyilván akkor sikerülhet jól, ha minél több érdeklődő vesz részt és szólhat hozzá. Legutóbb Józsefvárosban ezt az elvet csúfolták meg, amikor a közmeghallgatás kezdési időpontját két nappal a rendezvény előtt megváltoztatták, és ezt még csak meg sem hirdették széles körben. A fórumról még a polgármester is távol maradt.

2012 áprilisában egy szakmai továbbképző program keretében 3 hetet töltöttem a Chicago Coalition for the Homeless-nél (Chicagói Koalíció a Hajléktalanokért, CCH). A CCH hajléktalan emberek érdekvédelmét és érdekérvényesítését ellátó, Illinois államban működő amerikai civil szervezet.

A koalíció 1980-ban chicagoi hajléktalan ellátóintézmények és jótékonysági szervezetek összefogásából alakult. A szervezet javaslatokkal befolyásolja a lakhatással és a hajléktalansággal kapcsolatos politikai irányelvek kialakítását. A megfelelő nyomásgyakorlás érdekében a CCH a szállókkal együttműködésben mobilizálja a szállókon és a családok átmeneti otthonában élő hajléktalan embereket, és szövetségeseiket. A döntéshozók asztalán landoló törvény- és rendelettervezeteket így tehát a CCH a hajléktalan emberek bevonásával "hitelesíti", vagy ha úgy tetszik, a hajléktalan emberek által megfogalmazott követelések megvalósítására keres jogi megoldásokat.

New York Lower East Side nevű városrészében a 80-es évek közepétől valóságos városi háború dúlt egyfelől az ingatlanfejlesztők és hatóságok, másfelől pedig a negyed központját képező Tompkins Square Parkban élő  hajléktalan emberek, környékbeli művészek és házfoglalók (squatterek) között.

A park szimbolikussá vált a dzsentrifikáció (= egy városrész „felfejlesztése”, mely az ott élő szegényebb emberek kiszorításával, és középosztálybeli lakosok, valamint az őket kiszolgáló szolgáltatások és intézmények megjelenésével jár együtt) ellen és a lakhatási jogokért folytatott küzdelemben. A többéves harc után magát a parkot – mely ma kerítések labirintusa – 1991-ben végül elvesztették, viszont addigra már a házfoglaló mozgalom tagjai sok környékbeli üresen álló, önkormányzati tulajdonú épületet elfoglaltak. Az akkori squatok közül ma 11 létezik – mi a 10. utca 377 szám alatti házba látogattunk el, ahol Frank Morales-szel találkoztunk, aki a kezdetektől fogva részt vesz a mozgalomban.

2010. augusztus 5-én találkozót szervezett a budapesti Jogunk a városhoz! hálózat, melynek A Város Mindenkié is tagja.

A városhoz való jog nemzetközi használatáról és azokról a csoportokról és mozgalmakról volt szó, melyek más városokban eköré szerveződnek. Hárman beszéltünk nemzetközi tapasztalatainkról: Justin Hyatt az Autómentes Hálózat éves konferenciájáról (Autómentes Városok Felé) számolt be, Jelinek Csaba és én pedig az isztambuli Európai Társadalmi Fórumon és máshol megismert „Right to the City” (városhoz való jog) csoportokról.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a külföldön városhoz való jog köré szerveződő csoportok általában a lakhatási kérdéseket helyezik középpontba, és a városból való kirekesztés, illetve a város felett rendelkezés ellentétét gyakran a kilakoltatásokban és a dzsentrifikációs folyamatokban ragadják meg. Általában az volt a benyomásom, hogy egyre több városi mozgalom határozza meg magát a „városhoz való jog” keretein belül.

Neil Smith a City University of New York professzora, a marxista városantropológia és geográfia kiemelkedő képviselője, a városi társadalomról és egyenlőtlenségekről szóló diskurzus meghatározó alakja.

 A városfejlődés radikális baloldali kritikájának fő teoretikusa, egyik fő témája a ma Budapesten is egyre terjedő dzsentrifikáció.

Smith professzor A Város Mindenkié csoport vendége lesz egy kötetlen beszélgetés keretében, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Mikor? 2010. június 14. 19h

Hol? Tégy az emberért! központ (VIII. ker. Szentkirályi utca 22-24)